"A lágerben a 876-os fogoly, a nép ellensége voltam"

Hittel megélt Gulag-tapasztalatok

Február 12-én a Munkácsi Magyar Egylet vendége a ma 89 éves Olofsson Placid bencés szerzetes volt, aki fiatal papként került a pannonhalmi apátságból 10 évre a Gulagra.

Olofsson Placid ifjúkorában tanári pályára készült. 1946 júniusában hurcolták el Pannonhalmáról. Előbb a hírhedt budapesti Andrássy út 60-ba, majd a Markó utcai fogházba került. A hatalom antibolsevista propagandával, terrorcselekmény elkövetésével és összeesküvéssel vádolta. Ítélete: 10 év szovjet lágerben letöltendő szabadságvesztés lett. Placid atya a Mordvin Autonóm Köztársaság egyik fogolytáborában raboskodott. Ma úgy tudjuk, 26 ezer magyarországi fogoly halt meg a Gulagon, az elítéltek több mint 78%-a. Vele azonban más volt az Úristen szándéka... Szabadulása után volt betanított munkás, betegszállító és mosodai alkalmazott. Csak 1975-től misézhetett ismét a budai Ciszterci Szent Imre templomban.

A vendéget és a közönséget Majnek Antal munkácsi megyéspüspök köszöntötte. Az előadás a "Gulag-tapasztalatok egykori és mai szemmel" címet viselte. A sokat megélt Placid atya humorral mesélt a lágerévekről, sűrűn megnevettetve a jelenlévőket. "Senkit ne tévesszen meg, ha derűsen beszélek a lágerről. Nem a borzalmakat hangsúlyozom, hanem a túlélés csodáit" - magyarázta az atya.

Az előadás főként a túlélés szabályairól szólt, lágerpéldákkal illusztrálva, de ma is aktuálisan.

- A szenvedést nem szabad dramatizálni, panaszkodni sem jó, mert attól gyengébb lesz az ember. Amikor valamelyik rabtársunk panaszkodni kezdett, azt ajánlottuk, beszéljen inkább a szakmájáról. Tudatosan kell keresni az élet apróbb örömeit. Amikor mínusz 20 fok fagyban motozáskor az őr elfelejtette levenni a vattasapkámat, vagy ha egyik nap két krumplival több volt a levesemben, az is öröm volt. Előfordult, hogy a nap végére valamelyikünknek 16 (!) ilyen apró örömöt sikerült felsorolnia! Nem vagyunk tökéletesek, de itt és most meg kell mutatnunk, hogy különbek vagyunk rabtartóinknál. Amikor aláírtuk a szabadulási papírt, másnaptól nem kellett dolgoznunk. Jött a bútorgyár igazgatója és éktelenül káromkodott, hogy munkások nélkül nem tudja teljesíteni a negyedévi tervet és elmarad a prémiuma. Önként vállaltunk még ötnapi munkát. Az igazgatónak "kettéállt" a füle a csodálkozástól. Ha van hová kapaszkodni, akkor könnyebb elviselni a szenvedést. Ha az Úristenbe kapaszkodunk, rájövünk: akarja a túlélésünket... 1952-ben az Északi jeges tenger mellől érkeztek hozzánk rabok. Egyiküknél volt egy magyar nyelvű Újszövetség. Akkor már hatodik éve nem láttam magyar szót, nem olvastam Bibliát. Ott akkor hívő és hitetlen egyforma szomjas lélekkel olvasta a Szentírást. Idővel rájöttem: az Úr "lelki szakmunkásnak" küldött a lágerbe, hogy tartsam a lelket fogolytársaimban - mondta Olofsson Placid.

Az előadást követően Pogány István plébániai kormányzó és Gulácsy Lajos nyugalmazott református püspök, az egykori lágertárs köszönte meg az előadást.

Tentás