Dankó Pista munkácsi vendégszereplése

A magyar nóta királya a Latorca-parti városban

2005. március 18., 09:00 , 218. szám

Népdalkincsünk üdítő, tiszta forrás, amely a mesés magyar múlt homályba vesző kezdeteitől a már több mint 1100 esztendeje tartó Kárpát-medencei itt-tartózkodáson át megrázó őszinteséggel és páratlan szépséggel tudósít a lélek örömeiről és szenvedéseiről...

Népdalaink mellett viszont nótakincsünk is számottevő. Ezek a fülbemászó, édes-bús melódiák a polgáriasodó XIX. századtól gazdagítják kultúránkat, s napjainkban is nagyon közkedveltek. Hangulatuk, dallamviláguk ráérzett a magyarság lelkivilágának finom árnyalataira, s elmesélte a zene nyelvén. Talán ezért bizonyultak olyannyira időtállóknak. Népdalaink mellett kincsek ezek is, amelyeket nem szabad lebecsülnünk...

A legismertebb nótaszerzők egyike volt Dankó Pista cigányprímás, aki 15 évesen már saját zenekarát vezette, s évekig tartó szegedi muzsikálás után 1890-ben került Budapestre. Első szerzeményeit Blaha Lujza tette ismertté. Népszerűsége egyre nőtt, s rövid időn belül az ország legünnepeltebb magyarnótaszerzője lett. Számtalan melódiája Pósa Lajos költő, ifjúsági író verseit kapta szárnyra. (Egyébként az Új Idők által 1895-ben kiírt pályázaton az ő egyik versének megzenésítésével nyert először első díjat.) Közel 400 dalt komponált, de a kottaíráshoz élete végéig nem értett. Gyönyörű dalait mások átiratában ismerhette meg a nagyérdemű ...

Munkács közönségének is megadatott, hogy 1895 decemberében két estén keresztül is megcsodálhassa ennek a kivételes tehetségnek és társulatának a játékát.

Két hetilap, a Munkács, valamint a Munkács és Vidéke is tudósít a nevezetes eseményről. Íme az előbbi lap beszámolója Magyar dal, magyar zene címmel:

"Dankó Pista, a hírneves magyar népdalszerző, ki annyi pályázaton nyert már elismerést és dicsőséget népdalaival, egy kis társaságot szervezve körútra indult a hazában, hogy bemutassa az igazi magyar dalt és zenét. -Városunkban két előadást tartott szép számú közönség jelenlétében, de mind a kettő kiválóan sikerült s elismerést szerzett a derék és bátor vállalkozónak. - A társulat 8 tagból áll, három férfi és három nő énekes s két zeneművész: egyik a zongorán, Dankó a hegedűn. Sajnáljuk, hogy e soraink már nem buzdíthatják a közönséget, hogy minél nagyobb számban megjelenve mutatta volna ki rokonszenvét és pártolását a derék zeneszerző és zenész iránt. Ez a körút valódi népszerűsítése nemcsak Dankó dalainak, de népszerűsítése Pósa gyönyörű verseinek is. Ajánljuk is Dankó Pistának, hogy ne csak a maga dalait, de minden előadott dalnak a szövegét egy kis füzetben nyomassa ki és szabott ár mellett adja illetőleg árultassa el dalestélyein... Az összes énekesek által együttesen előadott dalok szabatos és igazi magyar érzéssel való éneklése egészen tipikus és meglepően sikerült. Hajnal Erzsike, Érczkövy és Csorba magándalai is igen tetszettek. - Igen szépen adott elő több műdarabot zongorán Leeb Vilmos karmester, de az est mindenek felett Dankó Pista remek és művészi hegedűjátéka által lett feledhetetlenné. - Gyönyörű dalába valóságos lelket lehel, a hegedű igazán sír-rí a kezében, úgy, hogy a közönség a legnagyobb csendben feszült figyelemmel hallgatta, s frenetikus tapssal jutalmazta a derék művészt, ki a szünni nem akaró "újra" és "hogy volt"-okra ismét az emelvényre lépett és nagy tetszés közt ismételte néhány kiváló szerzeményét. Bárhova viszi Dankót a sorsa e kis társulattal, melegen ajánljuk őt a közönség pártoló kegyeibe. A pártolást nagyon megérdemli."

A másik lap rövid tudósítása Élvezetes hangverseny címmel - amely egyébként nem nyolc-, hanem héttagú zenekarról tud - egy-két részlettel kiegészíti az előbbi idézetet:

"Élvezetes hangverseny volt tegnapelőtt és tegnap este a "Csillag" dísztermében. Dankó Pista, az országhírű szegedi dalköltő prímás mutatkozott be hét tagból álló magyar dal- és zenetársulatával, melynek minden tagja igen szépen betölti feladatát: Dankó gyönyörű nótái által a magyar dal terjesztését. Sőt egy pár tagja, Dankón kívül, aki nemcsak mint dalköltő, de mint szólóhegedűs is fenomenális tehetség, a kedveshangú Hajnal Erzsike, a szép baritonú Érckövy Károly s a fejlett technikájú Leeb V. zongoravirtuóz szintén számottevő tényezők, akik Csorba János (ügyes mozgású és erős hangú népdalénekes), továbbá Lányi Szidi és Várhidy Irén énekesnőkkel jól egybetanulva, gyönyörű karokat és szólókat produkáltak úgy, hogy a közönség majd mindenik számot megismételtette s alig tudott betelni a szívhez szóló édes magyar dalokkal!"

Munkácson a Dankó Pista iránti tisztelet abban is megnyilvánult, hogy utcát neveztek el róla, amely egy időben nem a tisztaságáról lehetett híres. Egy 1917-ben megjelent munkácsi lap is ezt támasztja alá: "Ha Dankó Pista sírjából felébredne és Munkácson a róla elnevezett utcában végig sétálna, akkor nem azt a szép nótát szerezné: "Most van a nap lemenőben, kimegyek a temetőbe." Mi sem természetesebb mint az, hogy a költészetről is megfeledkeznék..."

Egyébként a Dankó (ma Csehov) és a Zrínyi utca sarkán állt az a ház, amelyben annak idején Munkácsy Mihály asztalosinasként dolgozott. 1926 végén vagy 1927 legelején bontották le ezt a régi munkácsi épületet.

A fellelhető munkácsi lapokat tanulmányozva láthatjuk, hogy Dankó Pistával még egyszer foglalkozik a város magyar sajtója. Gárdonyi József, az Egri csillagok írójának fia 1935-ben írt egy szép könyvet édesapja és Dankó Pista barátságáról Dankó Pista. Gárdonyi hegedűse címmel. Ennek a regénynek az ajánlóját olvashatták a munkácsiak a könyv megjelenésének az esztendejében:

"Gárdonyi élete hosszán gondolt rá, hogy tollára szedi Dankó Pistának, a híres cigányprímásnak életét..., akinek hegedűje húrjáról száz meg száz nóta kelt szárnyra. Ezek a nóták kísérgetnek bennünket. Bölcsőnek álombaszenderítő melódiájaként vagy tomboló kedvünk vidám hangulataként szállnak, zengnek körülöttünk... Ez a szegedi cigány életével és szeretetével ott állott Gárdonyi Géza mellett. Hű barátként kísérte Gárdonyit, mígnem mindkettő eljutott a márványszoborig. De ki tud ma a szeretetről, mely őket összefűzte?... És a szeretetet, amellyel a dalszerző szív érzett és kezét szorította egy másiknak. Ezt mondja el ez a könyv... Ezt forgatja elénk Gárdonyi Géza jegyzeteiből, naplójából a szerző... újjáélesztve a kort, az alakokat, amikor Gárdonyi és "Tücsök"-je együtt dalolgatnak még be a magyar nyárba s kedves élményekkel vidámították a Tisza-parti magyarokat..."

Jelenünk buktatóit és szépségeit, valamint a jövő célkitűzéseit akkor tudjuk talán kevesebb hibával meglátni, illetve megvalósítani, ha tisztában vagyunk annak a közösségnek a múltjával, amelyhez tartozunk. Önmagunkat ismerjük meg árnyaltabban, ha felmenőink gondolkodását, lelkivilágát jobban megértjük. Ehhez egy kis adalék a helyi érdekességeken túl Dankó Pista és más hasonló szerzők magyarnóta-művészete, amellyel hatottak a város polgárságára, egyrészt kifejezték, másrészt alakították is érzésvilágukat.

Popovics Béla