Egy álom félszázados kálváriája

A munkácsi Árpád-szobor

2005. június 10., 10:00 , 230. szám

Az első világháború, majd a terület Csehszlovákiához csatolása megakasztotta az Árpád-emlék megvalósulásának a folyamatát. Egy-két híradás viszont még ebből a magyarság számára oly nehéz időszakból is fennmaradt, bizonyítva az ügy fontosságát.

1927-ből arról szerezhetünk tudomást, hogy az öntésre összegyűjtött és a csehek által eddig lefoglalt pénzt a munkácsi magyarság fellebbezése után a hatóság felszabadította. Az összeg - legjobb tudomásunk szerint - visszakerült az illetékesekhez, viszont a csehek alatt a szobor elkészítése nem lehetett napirenden, hisz minden, a magyarok ezeréves itt-tartózkodásának emlékét felidéző alkotást uralomra jutásuk után röviddel módszeresen lebontottak és új létrehozására nem adtak ki engedélyt ...

Az első bécsi döntés után Munkács újra Magyarország része. A cseh világban az ügy politikai okok miatt torpant meg, húsz év alatt érdemben nem is jelenhettek meg a helyi lapokban cikkek a tervezett Árpád-szoborról. Szükség volt egy olyan írásra, amely - felidézve a múltat - újra az érdeklődés középpontjába tereli a munkácsiak nemes kezdeményezését. Dr. Tárczy Károly tollából született meg ez a cikk.

"Nagyon jól látjuk, hogy az új gazdasági vérkeringés megindításának problémája még sok munkát ad. Emellett az érzelmi és szellemi egybekapcsolódás ünnepi megnyilatkozásai is sok időnket lekötik.

Egyszóval az idő, a hangulat mintha még nem volna alkalmas arra, hogy történelmi emlékeink helyreállításának kegyeletes folyamatát megindítsuk. De e vélemény mellett súlya van az ellenkező nézetnek is, hogy ez alól van egy kivétel: a munkácsi Árpád-szobor felállításának kérdése."

A továbbiakban időben visszatérve a XIX. század végére, a szemtanú hitelességével idézi fel dr.Tárczy Károly a múltat:

"... a több évtizedes mozgalomnak az lett az eredménye, hogy a világháború kitörésének évében Vastagh György országhírű szobrászművész megbízást kapott a szobor megvalósítására. Akkor kb. 40000 aranykoronánk volt erre a célra a Beregmunkácsi Takarékpénztárban ... Az átkos Trianon után a többi tervvel együtt ez is meghiúsult.

Az Árpád szoboralap fele elveszett a hadikölcsönbe s a szobor azóta ott várja feltámadását Vastagh művész ... műtermében."

A cikk szerzője 1939-ben alelnöke volt a szoborbizottságnak, de már a század elejétől tevékeny mozgatója a munkácsi Árpád-emlékmű megvalósításának.

A bécsi döntést követően, Munkács visszacsatolásával majdnem egyidejűleg a bizottság is megkezdte munkáját. Konkrét lépéseket tettek az ügy holtpontról való kimozdításának az érdekében. Például a " ...Vozáry Aladár képviselő által készített és a miniszterelnök úrnak átadott memorandum az első helyen kéri a szobor felállítását ..." - írják a lapok.

Majd azt olvashatjuk, hogy "a megfogyatkozott bizottságnak jöjjön segítségére a város új, agilis vezetősége, a mozgalom irányítására pedig fel kell kérni R. Vozáry Aladár képviselő urat és a megyék hivatásos vezetőit, s meg kell kérni a kormányt ennek a feladatnak a megoldására. A honalapító Árpád első szobrának felállítása már régen nem egy város, hanem az egész magyarság becsületbeli ügye ..."

Teljesen reálisnak tűnt ekkor a régen dédelgetett cél, őszinte reményeket keltettek az ezzel kapcsolatos hírek. Munkács küldöttséget is menesztett Budapestre az akkor már idős szobrászhoz, amely hazatérte után beszámolójában az alkotást némi javítás után kivitelezésre alkalmasnak ítélte.

Az újra fellángolt nagy lelkesedés ébrentartásának nem kedvezett a második világégés.

Az ekkor megjelent munkácsi lapokban újra elmaradoznak a hírek az Árpád-szoborról, kicsivel később viszont a bizottsági ülések és az előkészületek láttán úgy érezhette a munkácsi polgár, hogy egy lépéssel közelebb került végre a város az Árpád-szobor felállításához.

Az egyik helyi újság hasábjain megjelent nagyobb cikk ekkor újra felidézi a szobor ötletének megszületését és azt, hogy a hosszú évtizedek alatt mit sikerült az elképzelésekből megvalósítani.

A háború irgalmatlanul törte kerékbe ezt a szép kezdeményezést. A cikkből értesülhetünk arról, hogy "... a szoborra összegyűlt pénz nagy része a m. kir. postatakarékpénztárnál maradt Budapesten. A Munkácson levő pénz megmentése Ferenczy Gyula gyógyszerész érdeme, aki nemes önfeláldozásával őrizte és védte az Árpád-szobor felállításának céljáből gyűjtött összeget". A bizottság "... 3000 pengőt utalt ki Vastagh György szobrászművész részére, hogy javítsa ki az Árpád-szobor gipszmintáját, amely a hosszú évek alatt a művész gondos őrizete ellenére is megrongálódott" - teszi hozzá a továbbiakban a szerző. A sajtóból tudjuk meg azt is, hogy "a minta helyrehozása után rövidesen megöntik szobrot, de nem bronzból, mert ez a hadigazdálkodás miatt lehetetlen, hanem alumíniumból. Komoly remény van rá, hogy az öntés költségeit a miniszterelnökség fogja fedezni ..." A szobor felállítása ekkor egyébként 46000 pengőt igényelt.

Popovics Béla,