"Éhe a kenyérnek, éhe a szónak, éhe a szépnek hajt titeket"

Interjú Berki Antal nyíregyházi színművésszel

Június 11-én ért véget a Nagy Könyv mozgalom második fordulója, melyben az első fordulóban legjobbnak bizonyult száz könyvből kiválasztották Magyarország tizenkét legnépszerűbb könyvét. A tizenkét legtöbb szavazatot kapott könyv a következő: George Orwell: 1984, John Ronald Reuel Tolkien: A Gyűrűk Ura, Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg, Mihail Afanaszjevics Bulgakov: A Mester és Margarita, Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk, Szabó Magda: Abigél, Jókai Mór: Az arany ember, Gárdonyi Géza: Egri csillagok, Joanne Kathleen Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve, Alan Alexander Milne: Micimackó, Gabriel García Márquez: Száz év magány, Fekete István: Tüskevár. Az október közepén induló harmadik fordulóban ez a tizenkét mű küzd majd egymással, és december 17-én kiderül, melyik közülük Magyarország legkedveltebb könyve. A könyveket és az olvasást népszerűsítő programsorozatban több magyarországi és határon túli iskolában élő irodalomórákra került sor. E program részeként tartott előadásokat Kárpátalja több iskolájában is Berki Antal, a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színművésze. Őt kérdeztük az alábbiakban életéről, munkásságáról.

- Mikor született, milyen iskolákban tanult?

- 1946-ban születtem Budapesten. Tanulmányaimat a Dob utcai általános iskolában kezdtem, és már ekkor elhatároztam, hogy színész leszek. Ezt követően a Madách Gimnáziumba jártam, majd 1964-ben a Színművészeti Főiskolára mentem, ahol 1968-ban kaptam diplomát. 1981-ben a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház egyik alapító tagja lettem, azóta az életem szorosan ehhez a színházhoz kötődik.

- Hogyan emlékszik vissza főiskolai éveire?

- Életem talán legboldogabb korszaka volt ez a néhány év, a mai napig nagy szeretettel emlékszem vissza azokra az időkre. Szerintem az itteni évek meghatározóak voltak a továbbiakban. A főiskolán állami ösztöndíjasként tanultam. A főiskolai tanárok a többi diákkal együtt felnőttnek tekintettek bennünket, már-már kollégáknak. Kiváló tanáraim voltak: Sulyok Mária, Pártos Géza, vagy Ádám Ottó, aki egykor a Madách Színház igazgatója és rendezője volt. Tanulmányaim alatt az egyik legnagyobb élmény az angol Peter Brook és Ross Copfield által előadott Lear király megtekintése volt. Peter Brook az angol színházi élet nagy tekintélyű rendezőjének számított, mindannyian tiszteltük őt.

- Kik voltak a diáktársai?

- Például Koltai Róbert, akivel egyébként a Dob utcai általános iskolában és a Madách Gimnáziumban is osztálytársak voltunk. Vele a mai napig nagyon jó barátságban vagyunk. De diáktársaim voltak a főiskolán Esztergályos Cecília, Császár Angéla, Vencel Vera, Molnár Piroska is. Tanulmányaim alatt ismertem meg Verebes Istvánt is, ő egy évvel alattam tanult a Madách Gimnáziumban és a főiskolán is.

- Mondana pár szót a legemlékezetesebb előadásairól, ahol határon túli magyarok előtt lépett fel?

- Sokszor léptem fel Szlovákiában, Svájcban, Dániában, Svédországban az ottani magyar közösségek előtt. Óriási élmény volt. Ezek az utak örökké tartó emlékek maradnak a számomra.

- Ön hogyan látja, a mai rohanó világ mennyire változtatta meg a színházi életet? Van-e erre igény?

- Én úgy látom, hogy a színház iránt mindig is volt, van, és remélhetőleg a jövőben is lesz igény. A színház a kultúrának egy olyan ősi képviselete, része, amely impulzív és sokat jelentő érzéseket továbbít a közönség felé. Most is, amikor a Nagy Könyv program keretében irodalomórákat tartok különböző oktatási intézményekben, mindennap megtapasztalom ezt. A kárpátaljai magyar iskolákban is nagy élményt jelentett számomra, amikor láttam a gyerekek lelkesedését, az előadott József Attila-versek kiváltotta hatást. Igaz ugyan, hogy sokan inkább a televíziót részesítik előnyben egy jó színházi előadás helyett, de a tapasztalatom az, hogy amint valaki elmegy és beül egy színházi előadásra, utóbb soha nem fog panaszkodni, mert mindig jól érzi magát. Én úgy hiszem, hogy az ember alapvetően vidám lelkű lény, és a vidámság utáni törekvés hajtja. "Éhe a kenyérnek, éhe a szónak, éhe a szépnek hajt titeket" - mondja Ady, és ez szerintem is így van.

Fischer Zsolt