Ratusnyák kontra Baloga

A "Ki kivel fog harcolni a választásokon?" kérdés Kijevben még nem dőlt el. Ilyen tisztázatlan momentum például az, hogy összeáll-e az Elnök által tervezett Juscsenko-Timosenko-Litvin blokk. Kárpátalján azonban a kérdés, legalábbis a személyek szintjén eldőlni látszik. A két legismertebb kárpátaljai ukrán politikus, Baloga és Ratusnyák fog megküzdeni egymással.

A kihívó szerepét az utóbbi vállalta magára. Miután elfoglalta a Litvin-féle Népi Párt kárpátaljai vezetőjének tisztét, nyíltan nekitámadt (saját lapján, a RIO-n keresztül) a megye kormányzójának, Balogának.

Az áttekinthetőség kedvéért érdemes kiemelni a fő irányokat, mivel valószínűleg ezekre épül majd a RIO Baloga-ellenes kampánya.

Először is felemlegetik Baloga előző kormányzóságát. Azon belül is azokat a momentumokat, amelyek a legrosszabb színben tüntetik fel a gubernátort. A kárpátaljaiak emlékezetébe idézik az "élelmiszert fizetés helyett" akciót, amit a Barva cég intézett, mégpedig megemelt áron. A következő hőstett, aminek elfelejtését nem akarja engedni a RIO, az a 2004-es Kucsma-féle népszavazás, amelyen Baloga kormányzó 100% feletti eredményt produkált Kárpátalján.

A központi elem azonban mind az első, mind a második kormányzósághoz kötődik, jelesül, hogy minden valamirevaló pozíciót a munkácsiak, vagyis Baloga rokoni-baráti köre kaparint meg. Visszatérő motívum - és az is lesz - a rájátszása a helyi elitek féltékenységére, azok közül is elsősorban az ungváriakéra. Mondván, a munkácsiakon kívül senki másnak nem terem babér, illetve utánuk a fű sem nő.

A jelenlegi helyzettel kapcsolatban a kritika lényege, hogy nem változott semmi. Maradt a korrupció, csak most már az új hatalom emberei szedik a sápot. Ráadásul az új hatalom emberei nagyrészt ugyanazok, mint a régiek. A "nem történt semmi, minden marad a régiben, ugyanazok az emberek élnek vissza a hatalommal, mint korábban" jellegű vádak adják a másik vezérmotívumot Ratusnyák kritikájában.

A kritika hangvétele egyébként erősen személyeskedő jellegű. A korrupcióval, zsarolással, hatalommal való visszaéléssel történő igen direkt vádaskodásból jut Balogán kívül az idősebb és ifjabb Ivancsónak és mindenki másnak, aki eszébe jut. Természetesen jut az előző hatalom képviselőinek: Rizaknak, Sufricsnak, Uszticsnak és másoknak is.

Az előző vezető garnitúra kritikája azonban nem valamiféle közös nevező a kormányzóval, hanem újabb ürügy annak besározására. Ratusnyák interpretációjában Baloga alapjában véve a szocdemek embere volt, nekik köszönhette posztját, őket szolgálta ki.

Ratusnyák Juscsenkónak is nekitámad. Gyenge embernek állítja be az elnököt, akit néhány szaunázással magához kötött Baloga, olyan eredményesen, hogy azóta csak rajta keresztül informálódik. Ahelyett, hogy az egykor dicső RIO-szindikátus vezetőjétől hallgatná meg a szomorú igazságot Kárpátaljáról és a Barva-csoport viselt dolgairól.

Az ellenpropaganda a Baloga-közeli sajtótermékek részéről szintén a jellemgyilkos újságírás stílusában zajlik. Viszont jól érthető vezérmotívumból csak egy van. Jelesül, hogy Ratusnyák egy politikai szélkakas, aki karrierje kezdete óta igen sokszor átállt, és a parlamentben is ötször cserélt frakciót. Balogáék szerint semmi alapja nincs annak, hogy Ratusnyák valamilyen elvi alapokon álló örök ellenzékiként akar szerepelni. Aláhúzzák, hogy a legtöbb politikai pálfordulása mögött a hatalomhoz való dörgölőzés motívuma fedezhető fel. Ez hol sikerül neki, hol nem. Például nem sikerült elintézni, hogy ő kapja meg Kárpátalja kormányzói posztját, ezért készül revansra a Litvin-féle Népi Párt kárpátaljai vezérének szerepében.

ti