Viski magyarok Chicagóban

Interjú Fejős Zoltánnal, a Néprajzi Múzeum főigazgatójával

A budapesti Teleki László Alapítvány delegációjával a közelmúltban Kárpátalján járt Fejős Zoltán, a budapesti Néprajzi Múzeum főigazgatója, aki a viski református templomban az Amerikába kivándorolt viskiekről tartott előadást.

- Főigazgató Úr, mondana valamit lapunk olvasóinak a kezdetekről és a munkájáról?

- Debrecenben végeztem az egyetemet történelem-néprajz szakon, és még egyetemista koromban kezdtem el foglalkozni a magyarok kivándorlásával, migrációjával. Az egyetem befejezése után a Néprajzi Múzeumban voltam muzeológus hat évig, közben lehetőségem adódott az Amerikai Egyesült Államokban élő magyarok kutatására. Azóta elég sokat kutattam ezen a témán belül, és így kerültem kapcsolatba az olyan kivándorlási problémákkal, amelyek a kárpátaljai területet is érintik.

1986-ban alakult meg az a magyarságkutató csoport, melynek én alapító tagja voltam, és amelyből később a Magyarságkutató Intézet lett. A kutatási területem kiterjedt a nyugati és a tengerentúli magyarságra, és ezen belül, mivel franciául is tudok, a franciaországi magyarsággal is én foglalkoztam. Azután átalakult a Magyarságkutató Intézet Teleki László Alapítvánnyá, ahol Granasztói György igazgató mellett igazgatóhelyettes voltam. 1997-ben pályázattal elnyertem a Néprajzi Múzeum főigazgatói posztját, ott most már második ciklusomat töltöm. Ez rengeteg elfoglaltsággal jár, de ha tudok rá időt szakítani, továbbra is kutatom az Amerikába és a Nyugatra kivándorolt magyarsággal kapcsolatos dolgokat.

- Mikor kezdett el foglalkozni a kárpátaljai Viskről Amerikába kivándorolt magyarok történetével?

- 1984-ben Chicagóban 11 hónapon át kutattam különféle magyar csoportokat. Ott hívták fel a figyelmemet a Chicagóban élő viskiekre, akik közül sok családdal személyesen is megismerkedtem. Aztán hazautazásomat követően elkezdtem a Viskkel kapcsolatos ismereteimet bővíteni.

- Ez hogyan történt, talán itt, Kárpátalján is folytatott kutatásokat?

- Igen, 1987-ben jöhettem először Kárpátaljára. Ez eléggé vadregényes körülmények között történt, ugyanis a rendszerváltás előtt az akkori Szovjetunióban az volt a szabály, hogy csak a helyi hatalom által kijelölt helyekre juthattak el a külföldiek, már azok a szerencsések, akik egyáltalán bejöhettek az országba. Így akkor Viskre nem juthattam el, de Munkácson csináltam egy interjút egy Viskről elszármazott idős tanító nénivel a viski emigránsokról. Aztán 1988-ban és 90-ben már eljutottam Viskre, ahol a kivándorlók után kutattam. Az akkori kutatásaim eredményei belekerültek az 1993-ban megjelent Chicagói magyarok két nemzedéke című könyvembe, amelyben a viskiekről szóló fejezet érdekes színfoltot jelent.

- Mondana néhány szót a Néprajzi Múzeumról, amelynek jelenleg ön a főigazgatója?

- A Néprajzi Múzeum 1872-re datálja az alapítását, ezzel az elsők között szerepel Európában, de azt azért tudni kell, hogy akkor ez a Magyar Nemzeti Múzeumon belül a néprajzi osztályt jelentette. Viszont a XX. század elejétől már valóban önálló intézményként tartották nyilván, mert nagyon rövid idő után kikerült a Nemzeti Múzeum főépületéből. Igen jelentős tárgyi emlékeit őrizzük a történelmi Magyarország népeinek, ugyanakkor a kelet-európai és az Európán kívüli népek kultúráját is bemutatjuk. Európa más országaiban általában az a gyakorlat, hogy külön etnológiai múzeumok vannak, de nálunk ez az egész együtt van. Magyarországon mi vagyunk a legnagyobb néprajzi intézmény, nálunk több kutató dolgozik, mint az Akadémia Néprajzi Kutatóintézetében. Több mint 240 000 műtárgyunk van, több millió oldal kéziratos feljegyzésünk, több mint 5000 fonográffelvételünk van, melyek között Bartók és Kodály eredeti fonográfhengeres népdalfelvételeit is őrizzük.

- Van közötte Kárpátaljáról származó anyag?

- Igen, rengeteg anyagunk van Kárpátaljáról. Az első világháború előtt a történelmi Magyarország minden területén, minden nemzetiségétől gyűjtöttek a kutatók, és amennyire lehetséges volt, ez később is folytatódott. Tehát ha valaki Kárpátalja néprajzával, helytörténetével foglakozik, az nyugodtan keresse fel a Néprajzi Múzeum gyűjteményét, ezek nyilvánosak mindenki számára.

- Az elmondottakból kiderült, hogy a Néprajzi Múzeum bázisán komoly néprajzkutatás folyik. Kárpátaljára is kiterjed ez a munka?

- Természetesen, de hogy többet kellene tenni ezen a téren, az egészen bizonyos. Nekünk elsősorban a muzeális anyag feldolgozása a feladatunk, de egy múzeum akkor igazán élő, ha terepről is folyamatosan gyarapítja az anyagát. Értelemszerűen Magyarország különböző pontjait kutatjuk, de több erdélyi származású kollégám van, akik elsősorban az erdélyi anyagot kutatják. Kárpátalján sajnos folyamatos jelenkori kutatás nem folyik, éppen ennek az útnak a kapcsán gondolkodom azon, hogy a Néprajzi Múzeumban kellene egy Kárpátalját bemutató kiállítást csinálnunk, amihez mai anyagokat is lehetne hozni vagy kölcsönözni.

Érdekes adalék és a mai helyzetet jellemzi, hogy egyre több Kárpátaljáról származó műtárgy kerül a múzeum gyűjteményébe, melyek azonban nem a kutatómunka folyamán kerülnek elő, hanem a műkereskedelemből származnak. Azt tapasztalom, hogy a legális műkereskedelem váltott, és az utóbbi öt évben nem Erdélyből, hanem Kárpátaljáról jönnek inkább műtárgyak, főleg bútor. Innen, amennyit tudunk, megvásárolunk, de nekünk már jelenleg is akkora a gyűjteményünk, hogy igazából csak kiegészítő darabokra van szükségünk. Például a mi meglevő kárpátaljai anyagunk ruszin része is igencsak tekintélyes.

- A 80-as évek végén többször is megfordult Kárpátalján, az akkori helyzethez képest most mit tapasztalt?

- Teljesen megváltoztak a viszonyok, úgy tűnik, normalizálódott a helyzet, és jelentősen megnőtt a kutató mozgástere is. Akkor, mint már korábban elmondtam, meglehetősen illegalitásban dolgoztunk, a szokásos befizetett turistautak résztvevőjeként érkeztem, de soha nem vettem igénybe a Zakarpattya Szállót, kikerültem az útvonalengedélyeket, csak így tudtam olyan helyekre eljutni, ahol szerettem volna kutatni. Persze akkoriban ennek megvolt a kockázata. A mostani helyzet már egészen más, úgyhogy nagyon szeretnék minél hamarabb visszajönni ide és folytatni a megkezdett kutatásaimat.

Badó Zsolt