A 2024-es évi Magyarság Háza-díjat Gál Natália színművész vehette át

A2024. évi Magyarság Háza-díjat Gál Natália, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház társulatának tagja vehette át. Az elismerést dr. Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár és dr. Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója adta át.

A 2021-ben tízéves Magyarság Háza a jubileum alkalmából hozta létre az intézményről elnevezett Magyarság Háza-díjat. Az elismerésre azok lehetnek jogosultak, akik a Magyarság Háza partnereiként a 2011 óta eltelt időszakban bármikor alkotói, szerzői, előadói minőségükben kiemelkedő módon járultak hozzá a Magyarság Háza kulturális célkitűzéseinek, programjainak megvalósításához.

Gál Natália elmondása szerint fontos számára, hogy a színielőadások megérintsék a közönség lelkét. Szívügyének tartja, hogy az óvodás és iskolás gyerekek interaktív előadások segítségével ismerkedjenek meg a mese csodálatos világával. A színház iránti elhivatottságáért, a Magyarság Háza kulturális programjainak megvalósításához való hozzájárulásáért vehette át idén Gál Natália, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház társulatának tagja a magyarok összetartozását jelképező intézmény díját.

”Egy művész számára az a fontos és hasznos időszak, amikor alkotni tud, amikor olyan dolgokat tud csinálni, a színház nyelvén alkotni, amelyek megérintik a nézőt, amelyekkel valamit adhatunk az emberek számára. Tudom azt, hogy ha adok valamit, akkor visszakapok nagyon sok mindent. Tehát ha adok szeretetet, akkor annál sokkal több szeretetet tudok visszakapni a nézőktől, legyenek azok akár felnőttek vagy gyerekek. A beregszászi színházban az elmúlt évben több előadás is született. Mivel Kárpátalja számomra nagyon fontos, hisz itt születtem, ezért fontosnak tartom azokat a programokat, melyek itt zajlanak a szülőföldemen. Több meseelőadást játszottunk, játszottunk iskolákban, illetve felnőtteknek úgyszintén. Továbbá mivel nemcsak a színház fontos nekem, hanem az emberek lelki egészsége is, így aztán nagyon sok olyan programban is részt vettem a Kárpátaljai Magyar Mentálhigiénés Társaság révén, mely megcélozza az emberek lelki egészségének kérdését, és úgy próbál segíteni, ahogy tud. Én itt is inkább a gyerekekkel, a fiatalokkal foglalkozom” – mondta el a díj kapcsán készült beszélgetés bevezetőjében a művésznő, majd így folytatta: „[…] Nagyon-nagyon szeretek olyan dolgokat is csinálni, amelyek rólam szólnak, amelyek azt mutatják meg, hogy én hogyan látom a világot, hogy én hogyan gondolok dolgokra egy-egy témát belül, hogyan érzek bizonyos dolgokat. Igazán szeretek egyedül alkotni, majd ezt elvinni Kárpátalján esetleg az óvodákba, iskolákba, mert ezzel én is sokat épülök, és sokat kapok, illetve fejlődöm. Hiszem azt, bízom abban, hogy azok, akik részt vesznek ezeken az előadásokon vagy programokon, ők is nagyon sokat kapnak ezen programok által. Nagyon meglepett, hogy egy díjat szántak nekem a 2024-es évben, mert soha nem azért csinál az ember valamit, hogy kapjon egy díjat, nem azért alkot vagy ad az embereknek, mert ezt majd valakik valahonnan figyelemmel kísérik, és úgymond meghálálja. Azt gondolom, hogy az ember nem azért alkot, vagy csinál bármit is, hogy ezt majd értékelni fogják, hanem azért csinálja, mert hiszi, hogy az, amit csinál, az hasznos, és ezzel tud valamit nyújtani akár egy egészen szűk közösségnek, de akár egy tágabb rétegnek is. Mindig fontos volt számomra, hogy itt, Kárpátalján adjak valamit az embereknek, és az, hogy én ezért a 2024-es év végén díjazott lettem, méghozzá a Magyarság Háza díjat én kaptam meg, ez számomra hatalmas meglepetés volt. És természetesen azontúl, hogy meglepetés, nem éreztem azt, hogy ezt én megérdemlem, mert nem tettem semmit, mindössze azt, amit eddig is fontosnak tartottam. Természetesen nagyon hálás vagyok, hogy mégis én kaphattam meg, hiszen én is ember vagyok, és az én lelkemet is simogatja, ha megdicsérik, ha hasznosnak és szépnek vagy értékesnek tartják azt, amit teszek.

[…] Nekem soha nem volt az a vágyam vagy gondolatom, hogy én valahol máshol legyek alkotó ember, mert hiszem azt, ha a Jóisten ide helyezett, akkor nekem itt van feladatom, Kárpátalján, és hiába vannak olyan időszakok, amikor esetleg bizonyos körülmények miatt, azért hogy megtartsunk valamit, máshol kell tevékenykedünk, de én innen soha nem vagyok hajlandó, vagy nem szándékozom elmenni, mert ha kimegyek a temetőbe, akkor ott vannak a dédnagyszüleimnek a sírjai. Ahogy idősödöm, egyre inkább fontosnak tartom, és érdekelnek a gyökerek. Az utóbbi időben elkezdtem kutatni a családfámat, és nagyon sok érdekes dolgot találtam, nagyon sok fontos és számomra lelket melengető dolgot. Ahogy az előbb elmondtam, ha a Jóisten engem ide helyezett, akkor nekem itt van feladatom, és hogyha a Jóisten adott nekem egyfajta eszközt vagy tehetséget valamihez, most nem fontos, hogy mennyi tehetségem van, vagy mennyi tehetsége van egy embernek, de ha van egy feladatunkésvannak eszközeink, amiket tudunk, hogy megkaptunk, akkor foglalkozni kell vele, akkor azt kell tennünk, akkor azzal kell nap mint nap foglalkozni és cselekednünk. Ha nekem az a feladatom, hogy a művészet által adjak valamit az itteni embereknek, akkor én ezt fogom tenni. Nagyon hálás vagyok azért, hogy megkaphattam ezt az utat, ezt a feladatot, és azért még hálásabb vagyok, hogy ezt Kárpátalján tudom csinálni, hogy itt tudok lenni, és itt tudom azt tenni, amit én feladatul kaptam az Istentől.”

TV21 Ungvár/V. I.