"Keresni kell az egyetlen szabadítót: Istent"

Az alkohol rabságából szabadulva

Korunkban az alkohol, a különböző kábítószerek, a családon belüli erőszak emberek, családok életét teheti tönkre. Ezalól nem kivétel megyénk lakossága sem, ahol a rendszerváltást követő idők zűrzavara, a nehéz gazdasági helyzet, vagy csak egyszerűen a kísértés hatványozottan kergetett sok embert valamilyen bódító szerhez. Az ezekhez való menekülés többnyire lelki okokra, az Isten nélküli életre vezethető vissza. A Csongori Szenvedélybetegeket Mentő Misszió annak érdekében kezdte meg működését 1997-ben, hogy ezeken a szenvedélybeteg embereken segítsen. Pocsai Sándor csongori lelkipásztor, a misszió vezetője szerint: "A hozzánk kerülőknek fel kell ismerniük az ilyen káros életvitel folytatásának veszélyét, be kell vallaniuk önmaguknak, hogy hibáztak, és keresniük kell az egyetlen szabadítót: Istent. A misszióban az egyik cél az, hogy támogassuk az elesett embereket, segítő jobbot nyújtsunk nekik, hogy segítőtársra találjon bennünk mindenki, aki úgy érzi, hogy se barátja, se támasza nincsen, hogy mindenki elfordult tőle."

A július végén sorra került nagymuzsalyi csendesnap alkalmával a misszióban gyógyult szenvedélybetegek tettek bizonyságot, melynek során részletesen feltárták korábbi életük kilátástalanságát, majd elmondták azt is, hogyan sikerült meggyógyulniuk. Ezekből a bizonyságtételekből közlünk részleteket a célból, hogy néhány sikeres gyógyulás története példaként szolgáljon azoknak, akik szintén szenvedélybetegségekkel küzdenek és segítségre szorulnak.

Egy asszony Tiszakeresztúrból: "A szüleim elváltak, édesapám elhagyott bennünket, én és az öcsém ottmaradtunk az édesanyánkkal, aki gyakran nézett a pohár fenekére. Én ennek láttán gyermekfejjel azt mondtam, hogy felnőttként soha nem fogok alkoholhoz nyúlni. De sajnos nem így történt. Isten nélkül éltem az életemet, és így az majdnem csődbe ment. Férjhez mentem, majd elváltam. Később megismerkedtem a jelenlegi férjemmel, és született két lánygyermekünk. Mivel férjem sem vetette meg az italt, így attól kezdve ketten poharazgattunk. Észre sem vettük, mennyi keserűséget okozunk a gyermekeinknek ezzel az életmóddal. 2000-ben aztán találkoztam egy református testvéremmel, aki elvitt a csongori misszióba. Itt meghallottam Isten szavát: "Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, az enyém vagy." Csongoron döbbentem rá, hogy nemcsak az italozás és a dohányzás volt a bajom, hanem az is, hogy Isten nélküli világot éltem. A misszióban eltöltött idő alatt megismerhettem az Urat, és hittel telve érkeztem haza az enyéimhez, ahol bocsánatot kértem múltbeli vétkeimért. Új életet kezdtünk élni, megtanítottam a családnak a Csongoron tanult egyházi énekeket. Hálás vagyok a misszió munkatársainak, hogy segítségükkel változtathattunk előző életmódunkon, és úgy gondolom, hogy mindenkinek szüksége van Isten kegyelmére és az Ő szabadító erejére."

Egy tiszaújhelyi gyógyult beteg: "Csongori utam előtt nagyon bűnös, züllött életet éltem, rengeteget ittam, volt olyan hét, hogy 40 liter bort is elfogyasztottam. A házunk és a családi életünk romokban hevert. Egy feketepataki testvéremtől hallottam először a misszióról. Egy nap néhány református testvérem eljött hozzánk, hogy elvigyen oda. Amikor eljött az az áldott nap, hogy elmehettem Csongorra, a keresztény testvérek azt mondták a feleségemnek, hogy új ember fog majd visszajönni. Amikor megérkeztem Csongorra, adtak egy bögre teát, és arra kértek, hogy hallgassam meg figyelmesen az Istenről szóló előadást, akiről én addig nem tudtam semmit. Majd két gyógyult beteg elbeszélését hallgathattuk meg, akik elmondták, hogy változott meg hányatott életük, hogyan találták meg Istent. Nagy hatást tett rám Pocsai Sándor tiszteletes prédikációja is, és végiggondolva az elmúlt bűnös életemet, elhatároztam, többet nem fogok a pohárhoz nyúlni. Amikor hazaérkeztem, és azon az estén elmondtam a közös vacsoránál az asztali áldást, a feleségem észrevette, hogy valami rendkívüli történt velem. Addig az asztalnál csak a káromlás ömlött a számból, de akkor nagy meglepetésükre imádkozni kezdtem. Elmondok egy érdekes esetet. Már a csongori misszióban tett látogatásom után rendkívül alacsony vérnyomással a kórházba kerültem. Az osztály főorvosa, aki azelőtt falunkban körzeti orvos volt, és úgy ismert engem, mint alkoholistát, rögtön felajánlotta nekem a szerinte életmentő pohár bort, amit azonban én elutasítottam. Elmondtam, engem az Úr megszabadított, többet nem iszom. A körülöttem állók fel sem tudták fogni, mi történhetett velem, nagyon meg voltak lepve. Aztán kétnapi kezelés után gyógyultan térhettem haza, és hála Istennek, azóta sem volt nagyobb betegségem, a vérnyomásom is normális. Különösen örömteli esemény volt számunkra, hogy a feleségemmel, akivel nem volt templomi esküvőnk, 18 év együttélés után most Isten előtt a templomban kimondhattuk a boldogító igent. Így a családom is áldást kapott, békében élünk, ezért mindennap hálát adok az Úrnak."

Fischer Zsolt