A Kárpátia együttes Kárpátalján

Exkluzív interjú

2005. augusztus 19., 10:00 , 240. szám

Az Aréna Fesztiválon koncertet adott a budapesti Kárpátia rockegyüttes, mely nemzeti rocknak nevezi az általa játszott zenét. Az együttes hamar a helyi fiatalok szívébe lopta magát, dalaikat együtt énekelte velük a közönség. Élve az alkalommal, arra kértük Petrás Jánost, az együttes frontemberét, mutassa be olvasóinknak a csapatot.

– Mikor alakult a Kárpátia, milyen stílusban zenéltek?

– A Kárpátia zenekar két éve alakult, és rockzenét játszunk. Számtalan zenekart megjártunk, illetve most is zenélünk más felállásban is, de mind az öten úgy éreztük, eljött az az idő, amikor már nekünk is feladatunk az, hogy olyan célokról szóljunk a magyarsághoz, amelyeket fontosnak tartottak apáink és dédapáink, a nemzet hősei, akik nem véletlenül hullatták vérüket a magyar hazáért. Feladatául tűzte ki a zenekar, hogy mind a csonka hazában, mind az elszakított magyar területeken újraélessze a már néhány helyen sárba tiport magyar hagyományokat, a nemzeti érzést. Bankó Attila dobos, Csiszér Levente gitáros, Bíró Tamás gitáros, Galántai Gábor billentyűs és jómagam úgy érezzük, legfőbb ideje, hogy a magyarság magára találjon.

– Hogyan alakult pályátok?

– Eddig három nagylemezünk jelent meg: Hol vagytok, székelyek?, Így volt, így lesz és a Tűzzel, vassal. A legújabb lemezünk Ősi énekek címmel októberben lesz kapható, a lemezbemutató koncertre november 20-án kerül sor a Petőfi Csarnokban. Egyébként mindegyik számunkra nagyon büszke vagyok, nem nagyon tudok közülük választani. Talán a Magyar föld, a Hol vagytok, székelyek?, a Délvidéki szélre, a Hazám, Hazám című dalokat emelném ki. Ez utóbbi Katona József szerzeményének újkori feldolgozása. Mindvégig ügyeltünk arra, hogy a Bánk bánt először megzenésítő Erkel Ferenc által alkotott dallam ne sérüljön.

– Hol lehet hallani a Kárpátiát?

– Sajnos a mai magyar médiában nem divatos az általunk művelt műfaj, pontosabban a mondanivalónk. De szerencsére nem panaszkodom, ugyanis mindenhova eljutunk, óriási számú közönség előtt játszunk. A koncerteken kívül dalaink elhangzására az egyedüli lehetőséget azok a regionális rádiók jelentik, melyek játsszák számainkat.

– Az Arénával egy időben zajlik Budapesten a Sziget Fesztivál, mégis Kárpátaljára jöttetek...

– Százszor inkább a nagyon jó hangulatú Aréna Fesztiválra jövünk, mint a Szigetre, mely mára elvesztette magyar jellegét. Annak több oka is van, hogy nem játszunk a Szigeten, melyek közül az első az, hogy oda meg sem hívják az ilyen típusú, szókimondó zenekarokat, mint mi vagyunk. A másik ok az, hogy olyan cégek szponzorálják, amelyek tönkreteszik a magyarországi kistermelőket és kiskereskedőket, s ezáltal az országot. Nem az oda kijáró emberekkel van problémánk, hanem egyszerűen nem vállalhatunk közösséget azokkal a fent levő logókkal, amelyek ezeket a multinacionális cégeket reklámozzák. Egyébként jelezték, hogy az egyik sátorban Kárpátia szólt a zenekarok fellépése közötti szünetben.

– Hogy érzitek, mennyire okozott traumát a nemzetnek a kettős állampolgárság kérdésében rendezett népszavazás?

– Teljesen megértem a kérdést, melyet megkaptunk mindenütt az elszakított területeken. A népszavazás győzelméhez szükséges 2,8 millió "igen" szavazat egy olyan akadályt jelentett, amelyet most egyszerűen nem ugorhatott át a magyarság. Sajnos, a legutóbbi 40-50 év, a szovjet uralom nem múlt el nyomtalanul. Ha véletlenül meg is lett volna az adott szavazatszám, akkor szerintem kitaláltak volna valami mást, ugyanis a világhatalmaknak nem érdekük, hogy a határon túli magyarok megkapják a magyar állampolgárságot.

– Először adtatok koncertet Kárpátalján. Milyen benyomás alakult ki bennetek az itteni közönségről? Mit üzentek a kárpátaljai hallgatóságnak?

– Örülök, hogy végre Kárpátalján is koncertet adhatott a Kárpátia. Magánemberként többször jártunk ezen a gyönyörű vidéken. Mi nem szeretünk különbséget tenni az erdélyi, felvidéki, délvidéki vagy kárpátaljai közönség között, mindenkit egyformán szeretünk, és reméljük, hogy előbb vagy utóbb újraegyesülhet a nemzet.

Baráth József