Hogy Schengen se jelentsen akadályt

Interjú Csengeri János magyar konzullal

Csengeri János második hónapja teljesít szolgálatot Beregszászban, a Magyar Köztársaság ungvári főkonzulátusa beregszászi ügyfélszolgálati irodájának vezető konzuljaként. A diplomatát mindenekelőtt a magyarországi vízumpolitikával kapcsolatos változásokról kérdeztük.

– Berendezkedett már Beregszászban?

– Igen, berendezkedtem. A városközpontban lakunk, ismerkedem Beregszásszal. Már csak azért is meg kell ismerkednem a településsel, mivel a beregszászi konzuli iroda bővítés előtt áll, tehát lakásokat keresünk az új munkatársaink számára.

– Hogyan határozná meg feladatát itt, Beregszászban?

– A beregszászi ügyfélszolgálati irodát, amely az ungvári főkonzulátus egysége, kifejezetten abból a célból nyitottuk meg, hogy megkönnyítsük az ukrán állampolgárok vízumhoz jutását azután, hogy 2003. november 1-jétől bevezetésre került a vízumkötelezettség. Ha figyelembe vesszük, hogy idén október közepéig ügyfélszolgálati irodánk mintegy 75 ezer vízumot állított ki, az bizonyára meggyőzően szemlélteti, milyen megterhelést jelent számunkra ez a tevékenység. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy mivel Beregszász inkább van a magyarlakta települések középpontjában, mint Ungvár, így konzuli irodánk a kifejezetten szakmai kérdéseken túl közelről és közvetlenül érintett minden, a helyi magyarságot érintő témában is, segítve az ungvári főkonzulátus munkáját.

– Az itt élő emberek túlnyomó többségének legjelentősebb problémája az utazás, a Magyarországgal való kapcsolattartás. Hogyan látja Ön jelenleg ezt a kérdést?

– A legtöbben úgy hiszik, hogy a 2003 novemberében Magyarország részéről Ukrajnával szemben bevezetett vízumrendszer a maximális rossz, s ennél már csak jobb jöhet. A valóságban azonban a jelenlegi helyzet tulajdonképpen nem is jelent utazási korlátozást, hiszen ma gyakorlatilag mindenki hozzájuthat a magyarországi beutazást lehetővé tevő ingyenes vízumhoz, bár kétségtelen, hogy megszerzésének procedúrája megpróbáltatást jelentett-jelent az itt élő magyarok számára. Azonban szembe kell néznünk azzal, hogy Magyarország csatlakozása a schengeni rendszerhez 2007 őszén újabb változásokat hoz majd. Ettől kezdve a jelenlegi C típusú vízum schengeni vízummá válik, ami a schengeni előírások szerint adható ki. Azaz, míg jelenleg – ritka kivételektől eltekintve – gyakorlatilag mindenkinek kiadhatjuk a vízumot, addig két év múlva, ugyanilyen körülmények között, a kérelmezőknek legalább 40 százalékát el kellene majd utasítanunk. E tekintetben van nagy jelentősége annak, hogy megtaláljuk azokat az eszközöket, azokat a módokat, hogyan lehet mégis elérni, hogy ne korlátozódjék a kárpátaljai magyarok kapcsolattartása az anyaországgal. A magam részéről ennek a kapcsolattartásnak a biztosítását tartom a legfontosabb prioritásnak.

– Mit hozhat a jövő e tekintetben?

– Mindenekelőtt annak örülök, hogy Brüsszelben ismét napirenden van a kishatárforgalom kérdése. Jelenleg, éppen francia javaslatra, a kihatárforgalomnak az a formája van napirenden, ami a vízummentes utazást tenné lehetővé a határövezetben. Ez a megoldás az itt élő magyarok 88-90 százalékát érintené, azaz optimális megoldást jelentene a magyar közösség egy igen jelentős hányada számára. Fontos természetesen az is, hogy a kárpátaljai magyarok tovább utazhassanak a határövezetből. Ebben talán nagyobb segítséget tud majd nyújtani az úgynevezett nemzeti vízum, illetve az ahhoz kapcsolódó speciális személyi igazolvány. Nyilván van egy rétege a kárpátaljai magyarságnak, amely közvetlenül, mintegy saját jogon igényelhet majd schengeni vízumot, s meg is kaphatja azt, ám jelenleg még számos, az itt élőket esetleg érzékenyen érintő kérdésre kell megoldást találnunk, ami a beutazási vízumot illeti. Például nem tudható ma még, hogy az EU előírása szerint milyen pénzösszeget kell majd felmutatnia a határon a beutazni szándékozónak 2007 őszétől. A magam részéről arra várok, hogy novemberben megjelenjék a nemzeti vízumról szóló rendelkezésekkel módosított idegenrendészeti törvény végrehajtási utasítása, s remélem, kiderül, hogy a jogszabály-módosítás a határon túli magyaroknak egy még annál is nagyobb kategóriáját érinti majd, mint amilyenre annak jelenlegi szövegéből következtetni lehet.

– Úgy tervezik, hogy január elsejére, a nemzeti vízum bevezetésének pillanatára fel tudnak készülni Beregszászban a várhatóan növekvő érdeklődésre a magyar vízumok iránt?

Igen. A tervezett infrastrukturális beruházások mellett öt fővel bővül munkatársaink száma, akik közül hárman konzuli minőségben teljesítenek majd szolgálatot a beregszászi ügyfélszolgálati irodában. Az intézkedések célja az, hogy ami a vízumkiadást illeti, lehetőség szerint javuljanak, s ne romoljanak az állapotok ügyfélszolgálati irodánkban a schengeni előírások bevezetése miatt.

Csengeri János

A Tisza-parti Abádszalókon született 1950-ben. A Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Állami Egyetemén szerzett diplomát 1975-ben. Ezt követően került a külügyminisztérium állományába, ahol harmincegyedik éve teljesít szolgálatot. Háromszor teljesített külszolgálatot Németországban, de a történelem úgy hozta, hogy ennek ellenére három különböző országban – az NSZK-ban, az NDK-ban és az egyesített Németországban is dolgozott. Ezenkívül Ausztriában is működött konzulként, Kárpátalja, Beregszász tehát, ahová szeptember 1-jétől kapott kinevezést, immár az ötödik külszolgálati megbízatása a diplomatának.

Csengeri János nős, felesége, Török Györgyi az Országgyűlés gazdasági bizottságánál dolgozott, jelenleg azonban fizetetlen szabadságon van, hogy együtt lehessen férjével annak beregszászi állomáshelyén. Idősebbik fiuk végzős a Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakán, a kisebbik fiú pedig másodéves a Budapesti Műszaki Egyetem műszaki menedzser szakán.