Kárpátalja demográfiai változásai
Kölcsey Esték
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola szervezésében zajló Kölcsey Esték keretében Molnár D. István főiskolai tanár Kárpátalja demográfiai mutatóinak változásai az utóbbi évtizedek tükrében címmel tartott előadást, melyen saját és kollégája, dr. Molnár József többéves munkáját osztotta meg a hallgatókkal.
Az előadásban - mely a Megyei Statisztikai Hivatal népszámlálási adatain, illetve kérdőíves felmérések eredményein alapult - Kárpátalja 1989-2004 közötti demográfiai változásait elemezte. Molnár D. István többek között ismertette a megye lakosságának migrációs változásait és nemzetiségi összetételét is, különös tekintettel a kárpátaljai magyarság helyzetére. A jelenlévők ennek kapcsán több új adatot is megtudhattak. Kárpátalja lakossága a 2001-es népszámlálás szerint 1 millió 254 ezer fő volt, ebből 151 516 magyar nemzetiségű (Kárpátalja lakosságának 12,1, az ukrajnai magyarság 96,8 százaléka). A megye népességét, nemzetiségi viszonyait a 20. században a legerősebben a trianoni békediktátum, a csehszlovák éra, az első bécsi döntés, a második világháború, valamint a szocialista éra és a rendszerváltás befolyásolta. A rendszerváltást követően 1995-ig Ukrajnán belül Kárpátalja volt az egyetlen olyan megye, melyben növekedett a lakosság száma, ekkor érte el a legmagasabb lélekszámot is, 1 millió 288 ezer főt. 1995-től a lakosság lassan, ám folyamatosan apad. 1998-ig pozitív volt a születési-halálozási ráta is, vagyis több ember született, mint amennyi meghalt, ettől az évtől kezdődően azonban a természetes szaporulat stagnáló értékeket mutat. Az 1989-2001-es időszakot figyelembe véve megváltozott a nemzetiségi összetétel aránya is, amit többek között bizonyít az is, hogy a magyarság részaránya az összlakossághoz képest az 1989-es 12,5 százalékról 2001-re 12,1 százalékra csökkent. Több mint százéves távlatban érdekes adatok hangzottak el a nagyvárosok magyar nemzetiségű lakosságáról. Kiderült, hogy míg 1880-ban Ungvár, Munkács és Beregszász magyar nemzetiségű lakosságának aránya mindenütt meghaladta a városbeliek 50 százalékát (lakosban számítva Ungváron 8182, Munkácson 2897, Beregszászban 6296 magyar volt), addig a magyarság aránya a 2001-es népszámlálásra - Beregszászt kivéve - mindenütt e városok lakosságának 10 százaléka alá csökkent (Ungvár-7972, Munkács-6975, Beregszász-12785 fő). Molnár D. István tekintélyes részt szentelt a bevándorlás-kivándorlás kérdésének, elemezve annak okait. Elmondta, hogy a jobb jövő és munkalehetőség reményében kivándorló emberek akaratlanul megváltoztatják a települések nemzetiségi arculatát, amit a magyarság kapcsán szomorú tényként kell elkönyvelni. Ugyanis az országon belüli más településekre, illetve külföldre kivándorlók helyére többnyire más nemzetiségűek költöznek, ami oda vezetett, hogy pl. korábban színmagyarnak számító településeken is kisebbségbe került a magyar lakosság. Érdekesek az 1989-2001 közötti népességváltozási adatok. Beregszászban 1989-ben 15 125 magyar nemzetiségű lakos élt, 2001-re ez a szám 12 785 főre csökkent (-15,5%). Huszton szintén csökkent a magyarság: 1989-ben 1759, 2001-ben 1726 fő. Ugyanez tapasztalható Ungvár esetében is: míg 1989-ben 9179-en éltek itt magyarok, 2001-ben már csak 7972-en. Munkácson ellenben nőtt a magyarság száma: 1989-ben 6713, 2001-ben 6975. A Nagyszőlősi járás büszkélkedhet még növekvő mutatóval (1989-27 896, 2001-30 874 fő). Elhangzott, hogy figyelembe véve a természetes szaporulatot, a migrációt és az asszimilációt, a jövőben valószínűleg továbbra is csökkenni fog a kárpátaljai magyarság száma, ami 2010-ig kb. 9 ezer fős fogyást jelent. Vagyis a mostani 151 516 fő helyett előreláthatóan 142 ezren leszünk.
Az előadás végén Molnár D. István egy kérdőíves munka eredményeiről számolt be, melyben Kárpátalja különböző járásaiban élő fiatalok olyan kérdésekre adtak választ, mint pl. itthon vagy külföldön vállalnának-e munkát, maradnának-e itthon vagy pedig emigrálnának külföldre, illetve Magyarország EU-s csatlakozása könnyebbé tette-e a kárpátaljai magyarság helyzetét, vagy nem.
F. Zs.
