Munkácsi időutazás képeslapokkal

Az egykori Munkács postai képeslapokon, régi fényképfelvételeken, metszeteken és festményeken bemutatva – érdekes vállalkozás, és sajnálatos módon ma már szinte az egyetlen módja, hogy vizuálisan újrateremtsük képzeletünkben a Monarchia utolsó évtizedeinek virágzó kereskedővárosát, amely Trianon, az úgynevezett csehszlovák korszak és a második világháború ellenére oly sok mindent megőrzött sajátságos bájából mindaddig, amíg el nem érkezett a szovjetrendszer a módszeres pusztításaival és a talán még pusztítóbb hanyagságával.

A képeslapokat, felvételeket összegyűjtő Baranyi András szerkesztésében, Katona Tamás előszavával és Popovics Béla információban bővelkedő kísérőszövegével megjelent gazdagon illusztrált kiadvány történelmi városnézésre invitál. A legkorábbi bemutatott metszet 1705-ből, az első fényképfelvétel 1879-ből származik. Miközben utcáról utcára, épületről épületre haladva megismerhetjük a magyarság történetében oly dicső szerepet játszó települést, a kötet igyekszik nyomon követni az elmúlt évszázad változásait is, azaz szinte a szó szoros értelmében utazhatunk általa az időben egészen a szovjet megszállás pillanatáig.

A kötetet lapozgatva az ember óhatatlanul összeveti a száz évvel ezelőtti látványt a maival, s ugyancsak elcsodálkozik az öröknek, állandónak hitt épületek, látványok változásain. Érdemes összehasonlítani például a munkácsi vár középső udvarának látványát az 1916-ban készült színes képeslapon a mai állapotokkal. (Lásd 1. sz. illusztrációnkat.)

Figyelemre méltó, hogy a kötet anyaga a város történetéhez kapcsolódó kevéssé ismert, a gyakorlatban soha meg nem valósult elképzelésekkel, törekvésekkel is megismerteti olvasóját. Látható egyebek mellett a millennium kapcsán felállítani tervezett Árpád-emlékmű öntésre előkészített agyagmintájának, Vastagh György budapesti szobrászművész alkotásának 1943-ban készült felvétele. A lovasszobor, melyet a város központi terén szándékoztak felállítani, Munkács Csehszlovákiához csatolása miatt nem készülhetett el. (Lásd 2. sz. illusztrációnkat.)

A képeslapokat, fényképeket bemutatni azonban lényegesen sokrétűbb vállalkozás a puszta leírásnál, hiszen egyfajta történetírás, a korabeli életmód bemutatása is egyben, s a számtalan adat, visszaemlékezés, adoma együttesen alkotja a történelem, az emlékezés szövetét. További kontextus-gazdagító adalékot jelentenek a feladóknak a képeslapokon olvasható feljegyzései, amelyek személyes és korszakfestő hatásuk révén segítenek valóban hangulatos olvasmánnyá varázsolni a könyvet. Különösen érdekfeszítőek a korábrázolás szempontjából a hétköznapok munkácsi utcaképét megörökítő, a vásárokat bemutató pillanatfelvételek, a háttérben néhány ma is jól ismert épülettel, melyek azonban egészen más hatással bírnak a majd száz évvel ezelőtti kontextusban. (Lásd 3. sz. illusztrációnkat.)

A rendkívül gazdag és változatos gyűjtemény közlése a fentieken túl is nagyszerű vállalkozás. Az olvasók számára különösen értékes lehet, hogy a szerzők a "műértőknek" és műkedvelőknek egyaránt kielégítő leírással szolgálnak az anyag eredetét, fontosabb jellemzőit illetően, mintegy bevezetve őket a képeslapgyűjtés rejtelmeibe és szépségeibe.

A Vitéz Pákh Sándor Jótékonysági Alapítvány által megjelentetett nagy formátumú könyv könyvészeti szempontból is tetszetős, jó minőségű kiadvány, amelynek egyetlen apró hiányosságául legfeljebb a gyengén látók róhatják fel a szövegtörzs viszonylag apró betűit, ám ez elfogadható kompromisszumnak tekinthető, ha figyelembe vesszük, hogy cserébe párhuzamosan magyarul és ukránul is olvasható az illusztrációk kísérőszövege.

Amint az már a könyv hivatalos munkácsi bemutatójakor megjósolható volt, a kiadvány kárpátaljai viszonylatban magasnak mondható ára (75 hrivnya) ellenére is gyakorlatilag azonnal hiánycikké vált.

-solt-