A hús-vér ember, a tudatos alkotó és a költő

Penckófer János a beregszászi főiskolán

Dr. Penckófer János beregszászi költő, író és irodalomtörténész volt a vendége minap a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolának a magyar költészet napja alkalmából szervezett József Attila Napok keretében.

Meglehetősen nagy érdeklődés előzte meg az utóbbi időben mind népszerűbb kárpátaljai irodalmár ritka hazai fellépéseinek egyikét. A fellépések ritkaságában egyébként nem annyira a költő visszahúzódó természete a ludas, mint inkább lanyha irodalmi életünk.

A mindvégig kötetlen és jó hangulatú beszélgetést a vendéggel az esemény házigazdájaként dr. Beregszászi Anikó indította útjára, mindenekelőtt az ifjabb olvasónemzedék figyelmébe ajánlva a szerző három legutóbbi kötetét: a Hamuther című kisregényt (2002), az újkori kárpátaljai irodalom történetét feldolgozó Tettben a jellem című monográfiát (2003), s a költő legújabb verseit tartalmazó kötetét, mely Boldogasszony-tenyere címmel jelent meg tavaly.

Költői-írói indulását Penckófer János a "szó szabadabbá válásával", az önszerveződés megindulásával, egyszóval a rendszerváltás lelki-szellemi felbolydulásával hozta összefüggésbe. A hozzá legközelebb álló műfajokra vonatkozó kérdést a főiskola vendége azzal hárította el, hogy nem a műfajok közötti különbségtétel a fontos, hiszen minden mindennel összefügg, hanem "jó irodalmat kell csinálni", amelyet az író-költő lényének hármas egysége, a hús-vér ember, a tudatos alkotó és a "lírai én" hoz létre.

A hallgatóság soraiból záporozó kérdések nyomán sorra terítékre kerültek az alkotási folyamat, a kárpátaljai magyar irodalom, s általában az irodalom mindenkit foglalkoztató kérdései. Mindezekre a kérdésekre Penckófer János nem csak tényekkel és bölcseletileg jól megalapozott, de emberileg is őszinte, megkapó válaszokkal szolgált, s tette ezt oly nagy empátiával, közvetlenséggel és hitelességgel, hogy igazi élménnyé avatta a vele elöltött két órát.

solt