Kovács Sándor: Verecke

Földrajzi és történelmi barangolás a vidéken

2006. április 28., 10:00 , 276. szám

Pogány szittya hadak útján megyek.

Körülöttem tarka hegyek,

alattam szakadék,

fejem felett az ég,

kézzel érem... És mögöttem

egy ősi monda... Messziről jöttem.

Kovács Vilmos

Verecke neve összeforrt történelmünk legnevezetesebb eseményével: a honfoglalással. Szülőföldünk emlékhelyei közül ez az a hely, amelynek említése, bárhol is éljen a világon, minden magyart megérint.

Kovács Sándor Verecke című kötete, mely a Kárpátaljai Spektrum sorozat kiadványaként jelent meg, Vereckét és környékét mutatja be. A szerző a táj, az Északkeleti-Kárpátok s a legjelentősebb átjáró hágók – az Uzsoki, a Vereckei, a Beszkid, a Toronyai stb. – bemutatásával kezdi könyvét.

Cholnoky Jenő vázlatos rajzával jól érzékelteti, hogy "a vízválasztó vonulatba völgyszerű vájatok vésődtek, amelyeken viszonylag könynyen át lehetett jutni." Megismerjük e vidék természeti szépségeit, a vízeséseket, gleccsertavakat, növény- és állatvilágát, valamint az itt élő nép mondavilágát. Megtudjuk, hogy az egyik ősi rege szerint a hegyek nevüket egy jóságos óriásról, Kárpról kapták. Ám a különböző források Alpoknak, Szarmatnak, Venédiai, Basztarnai hegyeknek nevezték, az orosz krónikások pedig Kaukasziainak, majd a honfoglalást követően Magyar hegyeknek, Kézai Simon viszont Orosz hegyeknek. Anonymus krónikájában pedig Havaserdőként szerepel a Kárpátok.

A könyv legtekintélyesebb része a Vereckei-szorossal és a Vereckei-hágóval, azok I. és II. világháborúban betöltött szerepével, illetve magával a millenniumi emlékművel foglalkozik. Kovács Sándor az archív fotók gazdag tárát vonultatja fel, több mint két tucat fényképpel (a legrégibb egy 1906-ból származó alsóvereckei képeslap), a gránitoszlop rekonstruált rajzával illusztrálva meséli el az emlékobeliszk hányatott sorsát. A fellelhető forrásanyagon túl Kovács saját kutatásokat végez, a megyehatáron túlra is kitekint. S ez a kitekintés meglepő felfedezést eredményez: az obeliszk felső, gúla alakú részére a galíciai Tuholka község (Lemberg megye) főterén talált rá. "Néhány falubeli lakos az 1960-70-es években egyszerűen leemelte az obeliszk felső részét és elvitte. Azaz, ellopták! Falujuk főterén, a községháza előtt talapzatra helyezték, és 1975-ben a nagy honvédő háborúban elesett 7 falubeli szovjet katonaáldozat emlékére avatták fel."

Külön érdeme a könyvnek, hogy korabeli fotókkal példázva végérvényesen megjelöli a millenniumi emlékmű helyét.

Önálló fejezetet szentel a kiadvány a millecentenáriumi emlékjel történetének. A szerencse is a kutató mellé szegődött, hisz saját fotókkal szemléltetheti a torzóban maradt emlékmű utólagos meggyalázásának eseteit is. Pl. a 2000-ben történt oltárkő-gyalázást vagy a 2005-ös ukrán nacionalista megmozdulást.

Kovács Sándor Verecke című könyve igényes mű, hasznos olvasmányul szolgálhat a szülőföldjét megismerni kívánó kárpátaljainak, a történelmi Magyarország iránt érdeklődő olvasónak, de élvezettel lapozgathatják a kötetet a szép fotók kedvelői is. (Hungarovox Kiadó, 2006.)

pm