Matl Péter: Tele van a ház szobrokkal

Tavaly hatalmas domborművet, idén egy teljes szoborparkot farag

Az idén 45 éves Matl Péter nevével egyre gyakrabban találkozhat a művészetkedvelő közönség. Az utóbbi időben sorra találnak rá a megrendelők, bár mint mondja, állami felkérést mindeddig egyet sem kapott. Az alábbiakban legfrissebb munkáiról, közelebbi terveiről kérdeztük.

A művész munkácsi otthonának kertjében pár napja még húsznál több szobor sorakozott egymás mellett - javarészt a kárpátokbeli Kvitka Polonini szanatórium készülő szoborparkjának darabjai. Miután a márvány, mészkő és bronzszobrokat elszállították, máris véső alá került egy márvány szökőkút, a műhelyben famunka, a tervezőasztalon számos munkaterv várja az alkotót.

- Gyakorlatilag egyszerre dolgozik fával, márvánnyal, agyaggal...

- Az anyagfélék váltakozása leginkább egy érdekes játékhoz hasonlít. Ezenkívül még festek, zenélek, grafikákat is készítettem, míg tanult szakmám szerint keramikus vagyok. Amikor az egyiket megunom, kezdem a másikat. Mostanság persze nemigen van módom ráunni a dolgokra. Leginkább az időm kevés, az a szabadság hiányzik, amikor csak a magam kedvére elmélyülhetek valamiben. Az igazi alkotás az, amikor elkészül valami, amit egy év múlva, friss szemmel ismét elővesz az ember és átalakítja, csiszolja. De lehet, hogy úgy jó, ahogy van, és kiderül, hogy művészileg is "vállalható". Most kissé összetorlódtak a határidős munkák. Igaz, akkor sem dolgoztam kevesebbet, amikor nem volt megrendelőm. Akkor is faragással teltek napjaim, tele volt a ház szobrokkal. Ez tulajdonképpen egy életforma. Az alkotómunka elhatározás kérdése, minden mástól független. Ha van megrendelő, ha nincs, én akkor is alkotok, alkotni fogok - szögezi le beszélgetőpartnerem.

- Februárban felavatták a Zrínyi Ilona és a kis Rákóczi Ferenc szoboregyüttest a munkácsi várban. Járt-e azóta a fellegvárban?

- Voltam, de nem kimondottan a szobor miatt. A várigazgató megkeresett azzal az ötlettel, hogy egy ökumenikus kápolnát hoznának létre. Ebbe kérnek tőlem egy keresztfát. A tervek szerint a várkápolnában a jövőben egyházi esküvőket tartanának, mivel különben is feljárnak a várba fényképezkedni a fiatal párok. Az említett szobor egyébként igen népszerű, sokan látogatják. Javaslom, hogy aki teheti, délután nézze meg, mivel a fényviszonyok miatt akkor a legszebb.

- Jut-e ideje a pihenésre?

- Idén nyáron is szeretnék két hetet nyaralni a családdal. Tavaly Montenegróban vakációztunk. Saját autóval utaztunk, megérkeztünk egy gyönyörű környezetű, pálmafás kempingbe, ahol kiderült: magyar ember a tulajdonos, ráadásul Montenegró tiszteletbeli konzulja. Szóba elegyedtünk, elmesélte, hogy az édesapja is szobrász volt, ráadásul etnográfiával is foglalkozott. Erre már felkaptam a fejem, hisz gyakorlatilag minden, a magyar népművészetet tárgyaló könyvet olvastam. Mint kiderült, az édesapa nem más, mint Magyar Adorján, az Ősműveltség c. kötet szerzője, akinek munkáját méltatlanul mellőzi a szakma, mivel számos kérdésben másként gondolkodott, mint az akkori hivatalos művészettörténet, történelem. Jómagam átrágtam magam a "bibliáján" és sokat tanultam tőle. Például a honfoglalási emlékmű főmotívumára is nála találtam rá, az erdélyi házak oromdíszítését bemutató Magyar építőízlés című könyvében. Az, hogy teljesen véletlenül odakerültem a házába, majd a kezemben tarthattam azt a bőrkötéses könyvet - melyet saját kezűleg, gyönyörű kalligráfiával írt és rajzolt, korabeli velencei víznyomásos papírra -, életem egyik csodája.

- Idén készül-e alkotótáborba?

- Két meghívást fogadtam el, ennyire marad ugyanis időm. Egy kőfaragótáborban veszek részt a Balaton déli partján, melynek témája zene és színház. Terveim szerint Kurázsi mamát mintázom majd meg, már vannak ötleteim. A másik egy fafaragótábor lesz Csehországban. Mindkét helyre többször is hívtak már, most úgy néz ki, sikerül is eljutni.

Az alkotó tavalyi legnagyobb munkája egy hatalmas - 9 méter magas, 12 méter széles - dombormű volt, melyet barátjával, Galánfi Andrással faragott. A Hajdúsámsoni Művészeti Iskola aulájában látható, hársfafaragás címe: A Turáni Kapu, és a honfoglalás kori sírokban talált bronztárgyak motívumai alapján mintázták. Ez egy befogadó és kieresztő kapu, mely a magyar őskultúrát jelképezi. Egy másik, nagy volumenű munkája az a szoboregyüttes, amely a Kvitka Polonini szanatórium épületekkel körülzárt belterét díszíti majd. Mint elmesélte, két éve dolgozik rajta, csak a központi bronzszobor megmintázása fél évig tartott. A napokban hat szobor helyére került, ezek egy mesterségesen kialakított patak vizén "állnak" majd. A legegyszerűbb természeti dolgokat mintázzák: leveleket, füveket, mindezt kőben, bronzban. Az utóbbi valóságos technológiai bravúr, rendesen meg is dolgoztak vele a bronzöntők.

A művész egyik friss munkája egy inkermani (krími) mészkőből faragott II. Rákóczi Ferenc-mellszobor, mely a munkácsi magyar középiskola udvarán látható. (Tavaly a Munkácsi Katolikus Líceum részére faragott egy Szent István-domborművet a szobrász). A páncélban, vértben ábrázolt nagyságos fejedelem portréját egy korabeli érméről mintázta az alkotó, és mint mondja, mégsem a harcos Rákóczit mutatja be, hanem a filozófus, gondolkodó embert. Mindeközben a szobrászműhelyben egy 3 méter magas, tölgyfából faragott Mihály arkangyal van készülőben, mely az ilosvai járási Vilhivka (Ölyvös) község görög katolikus templomának kertjébe kerül.

P. Zs.