Nem érti ezt a sok ünneplést

Kárpátalja egy magyarországi munkavállaló szemével

Manapság igencsak ritka, hogy valaki Magyarországról vállaljon munkát Ukrajnában, Kárpátalján, ráadásul hoszszabb időre. A napokban egy szegedi hölggyel találkoztam, aki minőségellenőrként dolgozik egy ungvári járási olasz érdekeltségű cipőgyárban. A magyarországi "vendégmunkást" mindennapjairól, ittlétének érdekes-furcsa tapasztalatairól kérdeztem.

Magdi 40 éve dolgozik a cipőszakmában. Szakmunkásként kezdte, majd technikusként, művezetőként alkalmazták a szegedi cipőgyárban, a rendszerváltás után 10 évig olasz tulajdonosok alatt dolgozott. Miután felszámolták a gyárat, egy évig munkanélküli volt, és friss nyugdíjasként hiába keresett állást. Ekkor jött a felkérés, hogy ismét olaszoknak kellene dolgoznia, csak épp nem Szegeden, hanem Kárpátalján...

- Mindig sajnáltam a határon túl élő magyarokat, akikről azt hallottam, hogy nehezen élnek, kevés a pénzük, nincs munkájuk. Rokonaim, ismerőseim azonban ellenezték, hogy elvállaljam a munkát. Az igazság az, hogy pénzért vállaltam. Hitelre vásároltam egy Ford Fiestát - életem első új kocsiját. Arra gondoltam, ha otthon maradok, hat évig fogom fizetni, nem lesz se nyaralás, se más. Hát belevágtam.

Magdi a minőséget ellenőrzi, a kész termékekért felel. Azt mondja, nem volt nehéz betanítani a helyi munkaerőt, mely tud és szeret dolgozni, és képes jó munkát végezni.

- Probléma azonban mindig akad. Legutóbb mindenki krumplit akart vetni, amire az üzemvezető adott is volna egy szabadnapot, de hát kinek ekkor, kinek akkor szántották a földjét. Így naponta hiányzott 5-6 ember. A szalagmunka azonban olyan, mint egy nyaklánc: ha kiesik egy-két szem, újra kell szervezni az egészet. A hiányzás miatt késik a termelés, szorít a határidő, sokszor túlórázni kell.

A napi munka után Magdi hazautazik Ungvárra, ahol egy bérelt lakótelepi lakásban lakik a Minaji utcán. Közel az egyik városi piac, a lakótelepen üzlet üzlet hátán, így elvben nem lenne gond a bevásárlás.

- Megyek az úgynevezett "részegpiacon", látom, hogy egy igen jól szituált, elegánsan öltözött, kellemes illatú hölgy bontott baromfit vásárol ... egy, a földre terített papírról. Igaz, nagyon szép az a házi tyúk, de mégis! A tűző napon kartondobozból árusítják a fagyasztott húst, felvágottat, halat, vajat, mindent, ami romlandó. Sok tejet iszom, de inkább az üzletben veszem a pasztőrözött zacskós tejet, mert a "flakonos" házihoz nincs bizalmam. Hentesüzletben nem vásárolok: a pulton véres húslében áll a hús, az eladónak csupa szutyok a köpenye. Az ilyet Magyarországon bezárná a hatóság...

Az üzletekben nagy a választék. Karácsonyra vásároltam a családnak kabátot, irhautánzatú bundát, eredeti olasz táskát meg egyéb jópofa dolgokat, lényegesen olcsóbban, mint otthon. Vannak igen elegáns üzletek a belvárosban. Ahol én lakom, az egy lepusztultabb környék. Sosem fogom elfelejteni, amikor a kukázók a kezemből kivették a szemetemet. Azóta hajnalban viszem le a kidobnivalót. Szokásos szombat délutáni, vasárnapi "program", hogy csöngetnek, és koldusok kéregetnek a lakásajtóban. Sok a részeg férfi és nő, ennyit sehol nem láttam, mint itt. Ráadásul fényes nappal, a nyílt utcán, pedig az ital is pénzbe kerül...

Magdi úgy látja, a falun élők igen iparkodók. Az üzemben dolgozó asszonyok java része munkakezdés előtt kapál a kertben, megfeji a tehenet, iskolába-óvodába engedi a gyerekeit. Arra viszont rácsodálkozott, hogy Ukrajnában milyen sok a munkaszünettel járó állami, egyházi ünnep. Két-két karácsony, húsvét, május 1-je, győzelem, alkotmány napja stb. Tavasszal konfirmálásra, elsőáldozásra kérnek szabadnapot az asszonyok, meg ballagásra, templomi búcsúra, esküvőkre. Nem is érti, hogy győzzük anyagilag ezt a sok ünneplést? Meséli, hogy az ünnepek után gyakran visznek az üzembe "kóstolót". Úgy véli, nagyon jól főznek a kárpátaljai asszonyok. Kiváló a káposztásbab csülökkel, a kapros borscs, szereti az itteni házi süteményeket.

- Nem ismertem az itteni termékeket, így eleinte otthonról hozott ételen éltem, aztán találtam olyan boltot, ahol számos otthoni márka kapható, ráadásul jóval olcsóbban. Tapasztaltam, hogy nem mindenütt értik a magyar szót. Akadt olyan eladó, aki rám mordult: mondjam ukránul, amit akarok. Mára néhány ukrán szót is megtanultam: cibulya, hlib, moloko, szmetana, nagyon sok mindent meg is értek. Nem sikerült azonban mindent megszokni, ilyen a városi közlekedés. Nagyon szórakoztató látni, ahogy az iránytaxiban egymás kezébe adogatják az emberek a fuvardíjat. Otthon ez biztosan nem működne, eltűnne a pénz...

Magdi bár jól érzi itt magát, vágyik haza. Eredetileg két évre, 60 éves koráig vállalta az ukrajnai munkát. Ugyanakkor hiányzik a családja, a várva várt unoka. "Hogy ezenkívül mi hiányzik még? Az uszoda, a barátaim, akikkel elbeszélgethetek egy frissen megjelent könyvről, bemutatott filmről" - mondja mosolyogva.

P. ZS.