Az egyenrangú párbeszéd hívei vagyunk

Interjú Németh Zsolttal

- Miként képzeli el a nemzetpolitika alakulását a választásokat követően?

- Azt tartjuk fontosnak, hogy sikerüljön kialakítani az egyenrangú párbeszédet a magyar kormány és a határon túli magyar kisebbségek között. A párbeszéd formája ehhez képest másodlagos, noha meggyőződésem, hogy a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) nem megkerülhető intézménye a magyar nemzetpolitikának.

Hasonlóan fontosnak tartom, hogy az intézményi kérdéseken túl a magyar nemzetpolitikának a tartalmi kérdéseket illetően is sikerüljön előrelépni. Kárpátaljai, illetve vajdasági viszonylatban sürgető például, hogy a napirenden lévő schengeni határőrizeti rendszer bevezetése kapcsán olyan megoldást sikerüljön találni, ami lehetővé teszi, hogy 2007 végétől, amikor Magyarország csatlakozik ehhez a rendszerhez, fenntartható legyen a kapcsolatok jelenlegi szintje, tehát legalább ne romoljanak tovább a kárpátaljai és vajdasági magyarok lehetőségei. Hasonlóan sürgetőnek tartom, hogy az Európai Unióban hamarosan megkezdődő új költségvetési időszak fejlesztési elképzeléseire vonatkozóan Magyarország világos nemzetpolitikai elképzelésekkel rendelkezzen, tehát lássa át, hogy miként tudja a határon túli magyarság javára fordítani az európai fejlesztéspolitika lehetőségeit.

- Mi lehet a Máért sorsa, hogyan lehetne feloldani a jelenlegi patthelyzetet?

- Mindenekelőtt nagyon fontosnak tartom, hogy lássuk annak rendszerváltó jelentőségét, hogy megjelent a Máért mint a Kárpát-medencei összmagyarság politikai konzultációs kerete. Emlékezhetünk rá, komoly vita tárgya volt a magyar-román, illetőleg a magyar-szlovák diplomácia viszonylatában az első magyar-magyar csúcstalálkozó, ami nem csoda, hiszen Trianon óta először sikerült létrehozni egy ilyen egyeztető fórumot. Nem hiszem, hogy ez az intézmény, amely egyébként baloldali közreműködés eredménye is, kiváltható lenne bármivel. Ezért tartom annyira fontosnak, hogy találjuk meg a módját annak, hogyan tudunk újra a Máért keretei között együttműködni. Meggyőződésem szerint ehhez egy többszintű konzultációs rendszeren keresztül vezethet az út. Ehhez fontosnak tartom, hogy a magyar kormány üljön le tárgyalni - akár egyenként is - a határon túli magyar szervezetekkel. Fontos, hogy a határon túli magyarok egymás között is folytassanak párbeszédet. Volt is egy erre vonatkozó kezdeményezés a sikertelen 2004-es népszavazást követően, az úgynevezett mini Máért, amely meggyőződésem szerint eredményesen működött, s nem látom okát, hogy a jövőben miért ne folytatná tevékenységét. Természetesen az is nagyon fontos, hogy a magyar belpolitikán belül is meginduljon a párbeszéd, Emlékeztetnék rá, hogy létrejött a parlament külügyi és határon túli magyar ügyek bizottsága, amely alkalmas fórum arra, hogy összehangolhassuk a nemzetpolitikai szempontokat a belpolitikában. Mindenképpen említésre érdemes összmagyar intézmény a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) is, habár szerintem ez az intézmény jelenlegi formájában betöltötte már a hivatását. A Kárpát-medencei legitim képviselők együttműködése nem merülhet ki a jelenlegi formában, azaz a plenáris ülésekben, létre kell hozni azt az intézményrendszert, amely szakbizottságok felállítása révén lehetővé teszi, hogy a jövőben érdemi szakmai munkát végezzen a KMKF. A testület előkészítő bizottságának legutóbbi ülésén meg is állapodtunk abban, hogy a KMKF főbizottsága, amelyben minden Kárpát-medencei legitim magyar érdekvédelmi szervezet képviselteti magát, rendszeresen együttes üléseket tart majd a parlament külügyi és határon túli magyar ügyek bizottságával. Ezenkívül létrejön négy szakbizottság is, amelyek gazdasági, kulturális, jogi és nemzetközi ügyekkel foglalkoznak majd. Meggyőződésem szerint ez a struktúra elősegítheti annak az összmagyar párbeszédnek az újraindulását, amelyet mi természetesen továbbra is a Máért keretein belül képzelünk el, mert azt semmilyen egyéb forma sem válthatja ki a magyar nemzetpolitikán belül.

- Ellenzéki parlamenti erőként a Fidesz hogyan látja saját szerepét a nemzetpolitikában?

- Először is, a Fidesznek megvannak a maga közvetlen kapcsolatai a határon túli magyarokkal, s úgy vélem, rendkívüli jelentőséggel bír, hogy ez a kapcsolatrendszer minél élőbb legyen, s minél inkább segítsük őket célkitűzéseikben. Szándékunk továbbá, hogy egyfajta katalizátorszerepet töltsünk be a velünk kapcsolatban álló határon túli egyházi és civil szervezetek kapcsolatépítésében. Történelmi tapasztalata a magyarságnak, hogy egyedül vagyunk, de tudnunk kell, hogy hál' Istennek sokan vagyunk egyedül. Az egyes intézményeknek, nemzetrészeknek tudniuk kell, hogy számíthatnak egymásra, még akkor is, ha a mai magyar kormány és a szomszédos népek magatartása nem is hagyja elavulni, elhalványodni a magunkra hagyatottság érzetét. A másik előttünk álló feladat, hogy a magyar kormány nemzetpolitikája elé folyamatosan olyan tükröt tudjunk tartani, amelyben adott esetben láthatják, hogy hol hibáznak, és ha meg akarják hallani a mi véleményünket, akkor meghallhassák, megfogadhassák azt - ez az alkotó ellenzéki magatartás nagyon rövid foglalata.

solt