"Lehet még Semmiből minden"

Semmi-Kis Tünde, a kaszkadőr szépségkirálynő

2006. szeptember 15., 10:00 , 296. szám

Mint arról egyik korábbi lapszámunkban hírt adtunk, augusztus 24-én az Ungváron megrendezett motorostalálkozón motoros kaszkadőrbemutatót tartott a magyarországi Erdős Csaba világhírű kaszkadőr által vezetett Erdős Stan Team, melynek tagjaként Semmi-Kis Tünde magyarországi szépségkirálynő is látványos show-elemeket mutatott be. A Miss World Hungary - 2005 cím tulajdonosa, vagy ahogy Magyarországon becézik őt az újságírók, a "kaszkanő" exkluzív interjút adott lapunknak.

- Először jársz Kárpátalján?

- Igen, és ez is sajnos csak egynapos kiruccanás, így a vidék nevezetességeivel ezúttal nem volt alkalmam megismerkedni. Mivel azonban az eddig látottak alapján megtetszett Kárpátalja, az itt élő magyarok közvetlensége, feltétlenül el fogok jönni barátaimmal, hogy megtekinthessük a vidék nevezetességeit. Meghívás esetén szívesen jövünk bemutatót tartani.

- Mi volt előbb - a motorozás vagy a modellkedés?

- Mindig fiús lány voltam, gyermekkoromtól imádom a technikát. Kilencévesen autót tanultam meg vezetni, majd négy évvel később következett a motorozás. Egyszer bejelentettem a családomnak, hogy katona leszek, később arra gondoltam, inkább informatikusként dolgozom. Aztán tizennégy évesen megismerkedtem első szerelmemmel, egy fotóssal, és hamarosan azon kaptam magam, hogy nyakig vagyok a szépségiparban. A legboldogabb mégis akkor voltam, amikor motorra ülhettem. Tizenhatodik születésnapomon szerelmemmel egy chopperen elindultunk Európa meghódítására. Megnéztük Dubrovnikot, Velencét, tettünk egy kitérőt Németországba is.

- Mikor vetted első saját motorkerékpárodat?

- Tizenkilenc éves koromban egy Honda volt az első. Egy pillanatra megijedtem: elég felnőtt vagyok én ehhez? A kérdés elbizonytalanított, olyannyira, hogy ki sem mertem tolni a motort a boltból, egy barátomat kértem meg erre. Aztán egyik hajnalban felkeltem, kimentem az autópályára, és addig húztam a gázt, ameddig bírtam: az óra kétszázkilencvenkilenc kilométeres óránkénti sebességet mutatott.

- Hogyan kerültél kapcsolatba a motoros kaszkadőrködéssel?

- Tavaly találkoztam Erdős Csabával, akit megkértem, hogy tanítson meg egy keréken motorozni. A dolognak különös folytatása lett: mielőtt még felocsúdhattam volna, már egy kaszkadőr-show szereplője lettem. Egykerekezni ugyan továbbra sem tudtam, viszont a motorról lelógva a bukósisakom néha az aszfaltot súrolta. A veszély mintha csak megihletett volna: jó érzés sikert aratni mutatványaimmal és örömet szerezni a közönségnek. Először azt határoztam el, hogy motorkerékpáron eljutok Tibetbe, majd terveket szőttem az álló helyzetből gyorsulás motoros rekordjának megdöntésére, ám ezt a célt egyelőre nem sikerült megvalósítanom.

- És mi a helyzet a balesetekkel, mennyire befolyásolják ezek a szépségversenyeken való részvételt, a modellkedést?

- Balesetekből sajnos akadt bőven. Általában április táján szoktam borulni. Egyszer egy autón repültem át, máskor majdnem felmázolódtam egy betonfalra. Ez utóbbi nagyon komoly dolog volt: a bukás után hónapokig feküdtem, érettségit kellett halasztanom, és még az is felvetődött, hogy amputálni kell a lábamat. Szerencsére erre nem került sor, de szinte még el sem tűnt a lábamról a seb, amikor már szépségversenyt nyertem. Először egy motorshow-n választottak a legszebb hostessnek, majd 2005-ben elindultam a Miss World Hungary szépségversenyen, melyen sikerült elhódítanom a koronát. Ezt követte a Kínában megrendezett Miss World világverseny, melyen a tizennyolcadik helyen végeztem (a közel százból - szerk.), néhány hónappal később pedig Izmirben, a Miss Liberty Queen elnevezésű világversenyen már ismét a fejemre került a korona. Törökországban egyébként egy különös egyéni rekordot értem el, hisz soha sehol nem akarták még ennyien megkérni a kezemet, mint ott. Októberben egy újabb nemzetközi megmérettetés vár rám, ezúttal Kijevben.

- Hogyan sikerül összeegyeztetni a motorozást, a kalandokat és a modellkedést?

- A kettő jól megfér egymás mellett, kivéve, ha bukom valamelyik mutatvány során. Ami a modellkedést illeti, Franciaországba, Olaszországba járok fényképezésre, a marokkóiak viszont hozzám jöttek Budapestre, amikor címlapképet akartak készíteni rólam. Nemrég felvételiztem a jogi egyetemre, jogász szeretnék lenni lenni, akárcsak a nagymamám. Egyelőre nem tudom, melyik szakmámat részesítem előnyben. Talán modellkedem még egy ideig, esetleg kaszkadőrként keresem a kenyerem, vagy jogászként, később talán üzletasszony lesz belőlem, mert ez is vonz egy kissé. Úgy érzem, előttem az élet, lehet még Semmiből minden.

Baráth József