Egy vidéki postamester gondjai

Nagy felelősség, kis fizetés

2006. szeptember 22., 10:00 , 297. szám
Buzási István ügyintézés közben

Néhány hónapja megszüntették a Beregszászi Járási Postahivatal önállóságát, és a beregszászi körzetet a munkácsi hivatalhoz csatolták. Ezzel egy hosszú évtizedek alatt kialakult, bevált rendszert bontottak meg, ami Beregszászban és a járás településein is komoly nehézségeket okozott. Az "átszervezés" következtében kialakult helyzetről Buzási István borzsovai postamestert kérdeztük, aki munkája révén nap mint nap saját bőrén tapasztalja a problémákat, de a járási tanács képviselőjeként és a helyi KMKSZ-alapszervezet elnökeként rálátása van a globálisabb és a lakosságot közvetlenül érintő problémákra is.

- A közelmúltban megszűnt a Beregszászi Járási Postahivatal önállósága. Milyen következményekkel jár ez?

- A Munkácsi Járási Postahivatalhoz csatolták a beregszászi postát, annak fiókintézeteként működik tovább. Hogy mit jelent ez a gyakorlatban, azt majd igazából télen fogjuk meglátni, de már most is sok a gond. Egyelőre a legnagyobb probléma a késések miatt van, mivel messzebbről, Munkácsról érkeznek a küldemények. Elhangzott több ígéret is a munkácsiak részéről. Az egyik az, hogy a késedelem orvoslására Munkácson hamarosan elosztóközpontot fognak létrehozni, ahol három műszakban dolgoznak majd az alkalmazottak. Ez azonban nem megoldás az ésszerűtlen szervezésre! A beregszászi nyomdában kinyomtatott újságokat például előbb elszállítják Munkácsra, ott történik az elosztás, majd vissza kell hozni ugyanide. Gyakori a tévedés, a csere. Meg aztán az sem mindegy, hogy Borzsováról Beregszászba kell beszállítani a küldeményeket, ami kb. 15 km-re van, vagy - Beregszászon keresztül! - egészen Munkácsig, ami 40 km. Mindenképpen rossz, hogy a beregszászi posta alárendelt hivatal lett. Azt mondják, hogy a "reformot" a postahivatal elmaradottsága miatt kellett végrehajtani, de ez nem igaz. A felszerelés jó volt a kassza, széfek, raktár és egyéb berendezések tekintetében, talán még a nagyszőlősinél is jobb. Az épületet is nemrég tatarozták. Az átszervezés miatt munkahelyek szűntek meg, sok embert nyugdíjba küldtek. Ha bővítik is az alkalmazottak létszámát, hogy a munka fennakadás nélkül menjen, az megint csak a munkácsiaknak előnyös, hisz az ottani munkahelyek száma fog nőni. Az a legszomorúbb, hogy egyre több fontos közintézményt szüntetnek meg a Beregszászi járásban. A város megint szegényebb lett egy hivatallal, s mivel a posta Munkácshoz került, most már az ebből befolyó adó is a munkácsiakat gazdagítja, nem Beregszászt. Ha visszaemlékezünk, annak idején hasonlóképpen jártak el a Beregszászban működő vámhivatallal: Nagyszőlősre helyezték át, s azóta is ott működik, oda adózik, a Nagyszőlősi járást gazdagítja.

- A gondoktól eltekintve milyen falun a postai munka?

- Reggel nyolckor kezdünk a munkatársammal, Debreceni Lujzával. Én a hivatali feladatokat látom el, a munkatársnőm pedig a postai küldemények kihordásával foglalkozik. A munkát igyekszünk határidőre elvégezni. Viszünk, hozunk, rendelünk mindent, amit az emberek igényelnek. Általában elégedettek a munkánkkal, megköszönik. Fennakadás csak a nyugdíjvárás időszakában van. Ha késik a nyugdíj, az emberek a postát hibáztatják, pedig arról nem mi tehetünk. Ha viszont kézbesítjük nekik a nyugdíjat, nagyon örülnek nekünk, mindent elfelejtenek. Nem könnyű ez a szakma. Rengeteg a papírmunka, a könyvelői feladat, a fizetés a feladathoz mérten nagyon alacsony. Télen még nehezebb. A faluba már bevezették a gázt, de a postahivatalba még nem, úgy látszik, maradunk a régi kályhánál. Télre a postahivatal 2 méter fát kap, ami nem elég. Minden nehézség ellenére azonban igyekszünk a munkánkat megfelelően ellátni.

- Hogyan lett postamester?

- Munkácson műbútorkészítő-, majd könyvelőiskolát végeztem, csak a sorkatonai szolgálat után határoztam el, hogy a postán szeretnék dolgozni. A lembergi Elektronikai és Távközlési Technikumba jelentkeztem, ahol kitüntetéssel diplomáztam. A beregszászi postahivatalnál kaptam állást 1972-ben, 1986-ban pedig Borzsovára kerültem postamesternek, és azóta is itt dolgozom.

- Önt azért is ismeri szinte mindenki a faluban, mert a közéletben is mindig részt vállalt.

- Így van. A munkám mellett a KMKSZ Borzsovai Alapszervezetének elnöke vagyok már 17 éve, a tagok most is újra bizalmat szavaztak nekem. Rendszeresen megemlékezünk március 15-éről, augusztus 20-án Szent István királyunkról, majd októberben az aradi vértanúk kivégzéséről, novemberben a malenykij robotra elhurcoltakról. Az alapszervezet minden központi KMKSZ-rendezvényen aktívan képviselteti magát. A KMKSZ-nek egyébként egyik alapító tagja vagyok. Járási tanácsi képviselőként is igyekszem tenni az emberek, a falu mindennapi gondjainak megoldásáért.

- Magánélet, hobbi...

- Van három gyermekem és három unokám. Régebben festettem, mostanában inkább barkácsolni szeretek. Nagyon szeretem a zenét is. Elhatároztam, hogy csak a nyugdíjkorhatár eléréséig fogok dolgozni, aztán a közéletnek, kedvteléseimnek és a családnak szentelem az időt. Az utódomnál sosem fogok reklamálni pl. ha késik a nyugdíj, hisz abban bizony soha nem a postás a hibás...

F. Zs.