Werbőczy István jogtudós (1458-1541)

Werbőczy Osvát és Deák Apollónia fia, 1458-ban született Verbőcön (Ugocsa megye). Felsőbb tanulmányait a budai, később pedig valamelyik itáliai (bolognai vagy páduai) egyetemen végezte; valószínűleg Bécsben is tanult. Kiváló szellemi képességeiről, teológiai és bölcseleti tájékozottságáról leginkább az tanúskodik, hogy 1521-ben követségben járván V. Károly német-római császárnál Wormsban, Lutherrel vitába bocsátkozott.

Közéleti szereplését Ugocsa vármegye országgyűlési követeként kezdte. Az 1498-as II. Ulászló-féle nevezetes törvények megalkotásában, melyek a köznemesség rohamos térfoglalását jelentik, már kétségtelenül közreműködött, s az a határozat, melyben II. Ulászló örökös nélküli elhalálozása esetére a nemzet királyválasztási joga s ahhoz való ragaszkodása nyert kifejezést, egyenesen az ő befolyásának tulajdonítható; előjátéka volt ez az 1505. évi rákosi végzéseknek. Az 1500-as és 1501-es országgyűléseken a köznemesség szóvivője és vezére volt. Ő fogalmazta meg azt a királyhoz intézett felterjesztést, amelyben a nemesség sérelmeinek tolmácsolása mellett a főrendek bandériumainak kiállításáról, a főpapok dézsmaszedésének törvényszerű gyakorlásáról kérik a király erélyes rendelkezését. Politikai sikereinek azonban egyik legszebbike az 1505-ös rákosi gyűlés híres végzése a nemzeti királyság visszaállítása tárgyában.

II. Lajos uralkodása első éveiben Werbőczy többnyire külföldön tartózkodott. 1517-ben királyi személynök lett és különböző dalmáciai megbízásokat kapott az Országgyűléstől. Hármaskönyve (Tripartitum) 1517-ben jelent meg, a feudális jogrendszert a köznemesi érdekek szerint kodifikálva. A mű a nemesség négy sarkalatos kiváltságát fekteti le: 1. nemes embert bírói ítélet nélkül elfogatni nem szabad, 2. a nemes csakis a megkoronázott királytól függ, 3. a nemes ember adót nem fizet és csak a haza védelmére tartozik fegyvert fogni, 4. a törvénysértő királynak hűtlenség vádja nélkül ellenszegülhet. Werbőczy törvénykönyve alapján az 1849-es kivégzések - többek között Perényi Zsigmond báróé is - törvénytelenek voltak. Bár törvényerőre sosem emelkedett ez a joggyűjtemény, mégis a XIX. századig meghatározó maradt a magyar jogrendszerben.

Amikor a török támadások veszedelme mindegyre fenyegetőbbé vált, Werbőczy Velencében, Rómában, Wormsban, majd Nürnbergben járt, mindenütt a török elleni segély kieszközlése érdekében fáradozva; küldetése azonban nem járt sikerrel. Visszatérve az országot a legnagyobb zűrzavarban találta. A pártküzdelmek utolsó fázisa az 1525. június 24-i országgyűlésen következett be, amely Werbőczyt emlékezetes nagy beszéde után megválasztotta Magyarország nádorává; az oligarchák azonban megbuktatták. A mohácsi vész alatt egyik felső-magyarországi várában, Dobronyán élt visszavonulva.

Szapolyai János királlyá választásakor kancellárjává és tanácsosává tette. Megjárta időközben Konstantinápolyt is királya érdekében. A király, halála esetére, fia egyik gyámjául őt nevezte ki. Mindamellett nem volt jelentős politikai befolyása. Bírói pályán kezdte közéleti szereplését s ott is végezte. 1541-ben Budán halt meg: a budai pasa megmérgeztette.

-halász-