Nem érdemes egyszerűen és gyorsan berúgni

A vágy, hogy minél teljesebben élvezhessék az élet kínálta örömöket, hovatovább egyre több ukrán állampolgárt győz meg arról, hogy nem érdemes egyszerűen és gyorsan berúgni. Az alábbi összeállításban ivási szokásaink változásait igyekeztünk feltérképezni.

Az átalakulás első fázisának tekinthetjük a jó minőségű nyugati gyártmányú tömény szeszesitalok megjelenését, beleértve az egyébként keleti specialitásnak tekintett vodkákat is. Amikor a rendszerváltáskor először vásárolhattunk skót whiskyt, finn vodkát vagy egyéb csemegéket, nem kis részben a sokáig tiltott gyümölcs vonzása vezérelt minket. El kellett telnie néhány esztendőnek, mire arra is súlyt fektetett már az átlagpolgár, hogy megkülönböztesse az eredeti italt a hamisítványtól, hiszen csak az előbbi rendelkezett azokkal az ízbeli sajátosságokkal, amelyekért megérte többet fizetni az átlagosnál, illetve hosszú távon be kellett látnia, hogy a hamisítványoktól való berúgás esetén másnap reggel ugyanúgy fáj a feje, mint a lényegesen olcsóbb hazai termékek fogyasztása esetén.

A szakértők persze állítják, hogy Ukrajna továbbra is a vodkafogyasztó régiók közé tartozik, habár elismerik, hogy hovatovább nemcsak a gazdagok és politikusok kedvenc italai lesznek a nyugati típusú égetett és egyéb szeszek.

Még ennél is látványosabb és jelentősebb változást jelent, hogy egyre gyakrabban kerül az asztalunkra egyebek mellett sör és bor is. A TNS Ukraine adatai szerint, 1998-ban az 50 ezer lakosnál nagyobb ukrajnai városokban 16-65 éves polgárok körében végzett felmérés szerint a megkérdezettek majd háromnegyede (72,5%) ivott vodkát. Ma, 8 évvel később viszont már csupán honfitársaink 58 százaléka részesíti előnyben a térség hagyományos italát. A vodkáról teljesen, illetve részben lemondók a jelek szerint vagy a sört választották (melynek elfogadottsága, "népszerűsége" a 98-as 63 százalékról 71 százalékra szökött mára), vagy a bort részesítik előnyben, melyet 55,5 százalék helyett a szeszesitalt fogyasztók 59,7 százaléka kedvel manapság.

Érdekesség, hogy a fentiek ellenére a gyártók adatai szerint évről évre mind több vodkát adnak el Ukrajnában, miközben az állami statisztikai bizottság adatai szerint gyakorlatilag nem változik az abszolút értelemben vett alkoholfogyasztás az országban, ami ma is évente 9-11 litert tesz ki egy főre vetítve. A magyarázat egyszerű: a boltban vásárolt, jobb minőségű gyári termékek egyre inkább kiszorítják a kilencvenes években még oly elterjedt hamisítványokat. Az egészségügyi minisztérium adatai szerint az alkoholmérgezés következtében bekövetkezett halálesetek száma az 1998-as 9,6 ezerről 2005-re 7,7 ezerre, azaz majdnem negyedével csökkent.

Amennyiben az alkoholfogyasztás kárpátaljai sajátosságainak alakulását szeretnénk tetten érni, konkrét adatok hiányában egykettőre a becslések ingatag talajára tévedünk. Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy a vidék kulturális-történelmi sajátossága folytán itt a bor mindig is lényegesen nagyobb hányaddal volt jelen az elfogyasztott alkohol literjein belül, mint bárhol máshol Ukrajnában. Az elviekben üdvözlendő tényt azonban máris korrigálnunk kell azzal, hogy a szovjet időkben a borkészítés technológiája és fogyasztásának kultúrája jobbára elenyészett. A leginkább lugason termett, zömében igénytelen szőlőfajtákból előállított, helyenként csak erős megszorítással bornak nevezhető italok, s fogyasztásuk csak valami halvány visszfényei lehettek-lehetnek annak, amit a világ boldogabb országaiban borkultúrának szoktak nevezni.

Konkrét adatok hiányába csak az általunk megkérdezett kereskedők árurendeléseken alapuló becsléseire támaszkodhatunk. Ezek szerint a vidékünkön értékesített szeszesitalok majd felét még mindig a vodka teszi ki, habár a kínálaton belül a hangsúly az igénytelen, legolcsóbb márkáktól lassan a középkategóriás termékek felé tolódik el. A képzeletbeli ezüstérem a sörnek jut ebben az eladási versengésben, s csak a likőrök, valamint az enyhén szeszes italok, koktélok együttesen bitorolta harmadik helye után, a dobogóról leszorulva következik a bor és a pezsgő. Itt jegyezzük meg, hogy a boltjainkban kapható borok túlnyomó többsége nem helyi, s igen sokszor nem is megnyugtató eredetű. Az árnak és a minőségnek az a többé-kevésbé kikristályosodott rendszere, amit ma Magyarországon a termelők és forgalmazók nevei alkotnak, Ukrajnában még csírájában sem létezik, az importált nyugat-európai nedűk pedig viszonylag magas áruk miatt egyszerűen nem versenyképesek.

Maradna még a kárpátaljai ínyenceknek a magánpincészeteink kínálta bor, ám pillanatnyilag a palackozás és a marketing szinte teljes hiánya miatt nem beszélhetünk kialakult piacról ezen a téren. Az a néhány gazdaság, amely az átlagosnál jobb minőségű borok előállítására képes, jobbára saját szűk vásárlókörében ad túl a megtermelt kis mennyiségen, s jelen helyzet szerint sem a minőséget, sem a mennyiséget tekintve nem érdekelt igazán a továbblépésben. (Kárpátalja/Korreszpondent)