Csak pénz és más semmi?!

Kelengye, hozomány

2006. december 15., 09:00 , 309. szám

Alig száz évvel ezelőtt még szinte nem volt menyasszony kelengye, hozomány nélkül. A kiházasító család kötelessége volt "kistafírozni" a leendő ifiasszonyt, lehetőségeihez mérten minél gazdagabban. A régi szokás mára ugyancsak megváltozott: a fiatalok modern lakástextíliákra és korszerű konyhai berendezésre vágynak, ezért üzletben és gyakran szülők nélkül vásárolják közös háztartásuk kellékeit, eszközeit.

A múlt századelőn a menyasszony hagyományosan összes javait (edények, bútor, fehérnemű, evőeszköz) magával vitte a házasságba annak kiegyenlítéséül, hogy esküvője után férjének kell gondoskodnia a közös megélhetésükről. Az eladósorban lévő leány kelengyéje árulkodott családja társadalmi helyzetéről, gazdagságáról, valamint az adott közösség gazdasági fejlettségéről, ízléséről, a háziipar meglétéről vagy hiányáról. A kelengye adása a kiházasításnál általában kötelező volt, ezért nagy anyagi terhet jelentett a lányos háznál. Többfelé mondták is, hogy "ahány lánya volt, annyiszor égett le a háza".

Némely helyen a vőlegénynek is volt önálló kelengyéje. A menyasszony stafírungja elsősorban vászonneműből állt, de hozzá tartozhattak a cserépedények, kancsók, tálak, tükrök és a ruhanemű tartására szolgáló ládák, bútorok, helyenként bizonyos munkaeszközök, az önálló háztartás viteléhez szükséges eszközök is.

- Vidékünk magyar falvaiban még 40-50 évvel ezelőtt is általános szokás volt, hogy a leányos anyák éveken-évtizedeken keresztül stafírozták gyermeküket: fokozatosan gyűjtögették a kelengyének valót. A paraszti család anyagi lehetőségeitől függően különböző mennyiségű kézi szőttest állított elő, amiben volt: vászonzsák, konyhakendő, abrosz, ing, ingváll, férfi alsónemű, lepedő, ágynemű, zsák, kötő stb. Ma már nincs szövés-fonás, helyette üzletben vásárolják a stafírungnak valót. Míg régen a menyecskebútort hagyományosan asztalosmesterrel csináltatták, ma már ez sem divat. Szintén szokás volt 4 dunyhát, 6 párnát adni a kelengyébe - avat az egykori kelengyés hagyományokba Kész Margit salánki néprajzkutató, a Rákóczi-főiskola tanára.

- Kárpátalján nem volt hagyománya a kelengye közszemlére tételének, nyilvános bemutatásának, míg más magyar tájegységeken igen. Találkoztam olyannal is, amikor a stafírung-bútor oldalajtajára felírták, hogy mi tartozott az abban hozott kelengyéhez: pl. 24 kendő, 12 lepedő, 24 zsák stb. Természetesen volt olyan szegény család, ahol nem volt miből stafírozni. Ezt is számon tartották, a menyecske, később asszony gyakran visszahallotta, hogy mit "nem hozott a házhoz" - mondja a kutató.

A 35-40 éve házasodott asszonyok ma is hosszan sorolják a kelengyébe kapott holmikat: textilnemű, edénykészlet, evőeszköz, bútor stb. Volt, akinek fejőstehén, malac, termény, kemence, családi ékszer is jutott hozományul. A nyolcvanas években már szinte teljesen kikopott a háziszőttes a kelengyéből, helyette madeirás ágynemű, kristályváza és pohárkészlet, színes televízió, mosógép, hűtőszekrény "járt" a menyasszonynak.

Városon, ha gyűjtöttek is kelengyének valót a lányos anyák, nem biztos, hogy használják majd a fiatalok, mondván: ódivatú. "A szovjet időkben azt vásároltunk, amit kapni lehetett, akár szükség volt rá, akár nem. Én is sok mindent vettem, arra számítottam, hogy majd a lányomnak jó lesz. Nemrég férjhez ment, de semmi "régi" holmit nem vitt magával, mindent újonnan vettek a férjével. Ma már mások az igények: csak pénz kell, és pillanatok alatt minden megvásárolható" - fejti ki véleményét egy ungvári lányos édesanya.

Tény, hogy ma már nászajándék helyett is sokan pénzt adnak "ajándékba", mondván, a fiatalok tudják, mi kell nekik. Manapság a legtöbb nő dolgozik, saját jövedelme van, és partnerével együtt ki tudja állítani kelengyéjét. Ugyancsak elterjedt, hogy a friss házasok az esküvői menyasszonytánc-pénzből vásárolják közös használati tárgyaikat. A tehetős családok nemritkán házat, autót adnak hozományba, de ma is sok fiatal pár kezdi albérletben közös életét, amelyhez legfeljebb tévét, bútort kap ajándékba a szülőktől.

Talán kevesen tudják, hogy a nemzetközi vámszabályok is külön kezelik a nászajándékot/kelengyét. Amennyiben például valamelyik házastárs az Európai Unión kívülről költözik be az unió területére, vámmentesen viheti háztartási célú ingóságait. Nászajándék, kelengye címén történő vámmentes vámkezelésre legfeljebb a házasságkötés előtt két hónappal, illetve utána négy hónappal van lehetőség.

P. ZS.