Barkaszó története

A település Munkácstól 25 kilométerre, délnyugati irányban fekszik. Társközsége a tőle kb. két kilométerre fekvő Szernye. Barkaszót több mint 700 évvel ezelőtt alapították. Neve a magyar berek és aszó szavakból alakult ki. Első említése 1312-ből való, ekkor Burkuzlou néven említik.

Lakossága 1882-ben 977, 1910-ben 1141, 1944-ben 1680, 1989-ben 2240 fő volt, ebből magyar kb. 2000. A 2001-es ukrajnai népszámlálás adatai szerint a településen 2236 lakos élt, ebből 1452 volt magyar nemzetiségű. Érdekes képet kapunk a százalékban vett arányt tekintve is: ezek szerint 64,9 százalék magyar, 21 százalék cigány, 12 százalék ukrán.

A település 1447-ben Csapi Zsigmond tulajdonát képezi. Az elmúlt évszázadok során kisebb-nagyobb birtokkal rendelkezett itt a Császlóci, a Büdi, a Melith, a Bornemissza, a Csáki, a Pécsi család. A tizenkilencedik században népes famíliát alkottak a Sütők, a Gerzsenyiek, a Kállayak, a Berzsenyiek, a Beregszásziak, a Feldmanok és a Szolnokiak. Fényes Elek Magyarország geographiai szótára c., 1851-ben Pesten kiadott művében így írja le a település jellemzőit: "Barkaszó, magyar falu, Beregh vármegyében, út. p. Munkácshoz délnyugotra 3 mfd., 5 r. kath., 53 gr. kath., 492 ref. lak. Ref. anyatemplom. Erdeje szép, legelője, rétje elég: földje javitást kivan. F. u. Bárczy és Péchy nemzetségbeliek."

A protestantizmus megjelenésével itt is kibontakozott a hitújítás, előbb az ágostai (augsburgi) hitvallást követték lakói, majd Kálmáncsehi Sánta Márton, a magyar reformáció egyik vezéralakja által végzett munkának köszönhetően a hívek a kálvinizmus tanát fogadták el. Református egyháza 1600-ban alakult. A falu református kőtemploma 1809 és 1818 között épült, de 1835-ben egy tűzvészben megrongálódott. Mai formáját 1873-ban nyerte el, ekkor állították helyre. Jelenleg a reformátusok mellett jelentős létszámban élnek itt görög katolikusok is, akik a múlt század elején emeltek templomot. A görög katolikusok 1949-ig gyakorolhatták szabadon vallásukat, ekkor a sztálini utasításnak megfelelően betiltották a vallásgyakorlást, Udut Gábor parochust pedig - mivel nem működött együtt a megszálló hatalommal - hithűsége miatt elítélték. A görög katolikusok jogaikat csak 1989-ben kapták vissza.

A trianoni békeszerződésig Barkaszó Bereg vármegye Mezőkaszonyi járásához tartozott. A békeszerződést követően, amikor Csehszlovákiához került a település, itt is megmutatkozott a magyarság "felhígítására" irányuló cseh politika. Az 1919 után megüresedett magyar földbirtokokra cseheket, ukránokat és ruszinokat telepítettek. 1944 őszén a szovjet hatóságok 106 férfit hurcoltak el a községből, közülük 86-an sohasem tértek haza. A II. világháborúban magyar katonaként 12-en hősi halált haltak. Amikor Kárpátalja a szovjet-csehszlovák államszerződés értelmében a Szovjetunióhoz került, Barkaszón is megkezdődött - ezúttal a cseh helyett - a szovjet betelepítési politika. Ezzel sokat ártottak a zömmel magyarok lakta településnek.

A szovjet éra utolsó évtizedeiben a barkaszóiak jelentős része a szernyei és a csongori földművesekkel együtt a közös gazdaságban tevékenykedett. A vasútnak köszönhetően már akkor is igen sok helybéli tudott elhelyezkedni Munkács iparvállalatainál, a szolgáltató szférában. A helybeliek közül ma is sokan járnak be dolgozni a járási központba. A kolhoz felszámolásakor az aktív tagok és a kolhoznyugdíjasok fejenként háromhektárnyi földet kaptak. A településeken több mint 500 családi gazdaság működik. A földrésszel rendelkezők jelentős hányada a nekik megítélt parcellát a helyi mezőgazdasági kft.-nek adta bérbe. A munkaképes lakosság jelentős része belső-ukrajnai, magyarországi, csehországi, szlovákiai, oroszországi építkezéseken vállal munkát. Az itt élő nők jelentős hányada az év egy részében magyarországi mezőgazdasági idénymunkásként dolgozik. Errefelé régi hagyománya van a gabonafélék termesztésének, a jószágtartásnak.

Barkaszónak külön óvodája van, mely teljes egészében magyar nyelvű intézmény. Az óvoda 1986. szeptember 13-án nyílt meg. Eredetileg 55 gyerek oktatására volt beütemezve. Az évek során egyre kevesebb csoport működött a kevés születendő gyerek miatt.

Már 1806-ban volt a falunak iskolája. A csehszlovák érában állami magyar tannyelvű elemi iskola működött 5 osztállyal, 6 tanítóval, s állami ukrán tannyelvű népiskola 2 osztállyal, 2 tanítóval. Az 1938-as visszacsatolást követően csupán egy magyar elemi iskolában folyt a tanítás. 1945-től előbb 7 osztályos, majd 8, végül 9 osztályos általános iskola lett. 1977-től középiskolaként működik. Jelenleg 1-11.-ig ukrán és magyar tannyelvű osztályok működnek párhuzamosan. A végzősök közül sokan folytatják tanulmányaikat a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán, az Ungvári Nemzeti Egyetemen és Magyarország felsőoktatási intézményeiben.

A település 120 férőhelyes kultúrházzal rendelkezik, saját könyvtára, postája, orvosi rendelője és parókiája van. Az itteniek és a községben megforduló idegenek több vegyesboltban vásárolhatnak.

Számos kiváló horgászhely található a falu határában kanyargó Mércén, ahol a helybeliek több fürdőzésre alkalmas helyet alakítottak ki. Barkaszó határában Gorond, Gut, Izsnyéte irányában több nagy kiterjedésű erdő húzódik. Ezekben számos sátorozásra igen alkalmas hely van. A kempingezők leginkább azokat a részeket kedvelik, ahol a Mérce csatorna az erdő közelében kanyarog.

Hagyományőrző község. Télvíz idején sok házban készítenek rongypokrócot, többnyire eladásra. A falu roma lakói közül sokan mesteri fokon űzik a gyékényfonás mesterségét. Többnyire különböző méretű kosarakat, lábtörlőket, kenyértartókat készítenek. A barkaszóiak falunapjukat többnyire augusztus végén tartják, amelyre a faluból elszármazottak is szép számban el szoktak jönni.

F. Zs.