A nagykövet üzenete

Interjú Bársony Andrással

Az elmúlt héten bemutatkozó látogatáson Kárpátalján járt Bársony András, a Magyar Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott kijevi nagykövete. A diplomatát ebből az alkalomból céljairól és kárpátaljai tapasztalatairól kérdeztük.

- Nagykövet úr, milyen célkitűzésekkel foglalta el kijevi állomáshelyét?

- Az a legfontosabb, hogy Ukrajna, ez a majd ötvenmilliós ország megtalálja a helyét abban az Európában, ahol mi, magyarok is jól tudjuk érezni magunkat, s ennek következtében az ukrajnai magyarság számára hosszú távon legalább ugyanolyan feltételeket biztosíthassunk a boldoguláshoz, mint az otthon élőknek.

- Ezekben a hónapokban politikai nagyüzem van Magyarország és Ukrajna viszonylatában, egymást követik a magas szintű találkozók. Véleménye szerint elképzelhető, hogy az eddigieknél intenzívebbé válhatnak ezáltal a két ország kapcsolatai?

- Egyenesen kötelező mind a két ország vezetése számára átgondolni, hogy mit nem csináltunk jól korábban, ami nem kritika kell, hogy legyen, inkább útmutatás az elkövetkezendő időszakra. Természetes, hogy két szomszédos ország, melyeknek a történelmében számtalan közös célmeghatározásra volt példa eddig is, most, amikor a szabadság időszakát próbálják élni, ugyancsak hasonló célokat tűznek ki. Azt tapasztalom, hogy a gazdaságban elindult egy pozitív folyamat, amelynek ékes bizonyítéka az államaink közötti évi kétmilliárd dollárt meghaladó, évről évre 30-35 százalékkal növekvő kereskedelmi forgalom. A legutóbbi miniszterelnöki találkozó során aláírt megállapodások egyike például önmagában félmilliárdos beruházást jelent a modern alternatív energiafelhasználás területén. De nagyon sok egyéb olyan terület is mutatkozik, ahol a két ország objektív helyzetéből fakadóan bizony meg tud előzni fejlettebb nyugat-európai országokat. Az együttműködés tehát nem kincstári optimizmus kérdése, hanem a lehetőségek felismerése. És akkor még nem beszéltem az itt élő magyarság szempontjából nagyon fontos kulturális, oktatási együttműködésről, s az élet számtalan egyéb területén mutatkozó lehetőségekről.

- Nagyköveti minőségében először jár Kárpátalján, találkozott az itteni magyarság képviselőivel. Milyen nekik szóló üzenettel érkezett?

- Való igaz, hogy hivatalát átvevő nagykövetként először járok Kárpátalján, de parlamenti képviselőként, külügyi államtitkárként számtalanszor megfordultam ezen a vidéken, ismerem a helyi magyarság politikai elitjének jelentős részét. Számukra egyetlen, teljesen világos üzenet van: mindenkinek meg kell értenie, hogy különféle politikai érdekek léteznek. Ezeket tolerálni kell mindaddig, amíg azok nem jelentik a közösség általános érdekeinek háttérbe szorulását. Magyarországnak, a magyar államigazgatásnak nem az a célja, hogy a meglévő nézetkülönbségeket megpróbálja kihasználni, hanem az, hogy a lehetőségekhez mérten minél több támogatást tudjunk eljuttatni az itt élő magyar polgárokhoz. Természetesen éppen ezért a magyar kormány együttműködési szándéka világos és kézzelfogható mind a politikai, mind az egyéb, például egyházi szervezetek irányában. Mindenkivel hajlandók vagyunk minden területen együttműködni, ha ez az együttműködés nem áll meg az adott szervezet keretein belül, hanem továbbterjed az egyes polgárok irányába.

- Mely kérdések merültek fel a leghangsúlyosabban tárgyalópartnerei részéről?

- Mindenekelőtt az oktatás kérdéseit emelném ki, ahol azért igen jelentős nézetkülönbségek is vannak. Miközben ugyanis mind a két nagy kárpátaljai magyar politikai szervezet a maga módján a magyar anyanyelvi és a magyar tannyelvi oktatás híve, másképpen képzelik el ezeknek a kérdéseknek a részletes szabályozását. Azt gondolom, hogy két alapvető dolgot szem előtt kell tartani. Először is azt, hogy a magyar nyelvi oktatás a nemzet megmaradásának egyik, ha nem a legfontosabb feltétele. Másodszor, egy többségi nemzet keretei között élni azt is jelenti, hogy tudni kell eligazodni és élni az adott többségi társadalom kereteiben. Véleményem szerint a kétnyelvűség előny, amelyet ki lehet és ki is kell használni; ennek a ténynek a tagadása hátrányt okozhat a kisebbségnek.

- A kárpátaljai magyarság egyik legnagyobb problémája az anyaországgal való kapcsolattartás akadályoztatása Magyarországnak a schengeni határőrizeti rendszerhez való csatlakozása miatt. Lát-e lehetőséget arra, hogy rövid távon olyan megoldások szülessenek, amelyek oldani tudják a jelenlegi feszültségeket?

- Véleményem szerint, a feszültségek egy része a tájékozottság hiányából fakad, hiszen a schengeni rendszerhez való csatlakozásunk, amelynek vélhető időpontja 2007 vége, önmagában nem jelent a jelenlegieknél keményebb feltételeket a magyar-ukrán határ átlépése szempontjából. Változatlanul kiadjuk a vízumokat, igényelhető az 5 évre szóló nemzeti vízum is, a feltételek ezen a téren nem szigorodnak. A különféle ellenőrzések különben sem azokat érintik kedvezőtlenül, akik jó szándékkal lépik át a határt. A kishatárforgalomról folytatott tárgyalásaink feltehetően megadják majd azt a lehetőséget is, hogy a határ közvetlen környezetében élők vízum nélkül is átléphessék a magyar határt. Hosszú távon a magyar vízum megszerzése egyúttal fölöslegessé teszi majd az egyéb európai államok vízumainak beszerzését. Azt gondolom éppen ezért, hogy a jelenlegi félelmek nem egészen megalapozottak. Van azonban egy távlati cél is: Ukrajna mint független és integrálódásra kész ország saját belső igazgatási rendszerének és nem utolsósorban kelet-délkeleti irányban a határrendészetben tanúsított fejlődésével lekerülhet néhány év múlva arról a listáról, amely előírja számára a vízumkötelezettséget.

szcs