Zavargások Észtországban

Ütközet a szovjet emlékműért

2007. május 4., 10:00 , 329. szám

Zavargások törtek ki Tallinnban, majd Észtország több vidéki városában is a hétvégén, miután a kormány úgy döntött, hogy a második világháborús szovjet emlékművet - egy szovjet katonát ábrázoló bronzszobrot - és a hozzá tartozó sírkertet áthelyezi a főváros központjából a belvároson kívül eső katonai temetőbe.

A szobrot még 1947-ben emelték, és sok észt a súlyos következményekkel járó, több évtizedes szovjet megszállás jelképét látja benne. Az 1,3 milliós Észtország lakóinak majd harmadát kitevő orosz ajkú lakosság viszont a világháborúban elesett szovjet katonák emlékének meggyalázásaként értelmezi az áthelyezést, ezért rendezett ellene tüntetéseket.

A tüntetők és a rendőrség összecsapásaiban egy ember meghalt, mintegy százan megsebesültek, több mint 600 személyt őrizetbe vettek. A legjelentősebb, péntek éjszakai tallinni zavargásban részt vevők kirakatokat zúztak be és fosztottak ki, közel száz épület rongálódott meg. Ezek voltak a legsúlyosabb erőszakos cselekmények az országban Észtország függetlenségének 1991-es kikiáltása óta.

Az észt elnök a történtek kapcsán nyugalomra szólított fel, s bűnözőknek nevezte a zavargások résztvevőit. "Mindennek semmi köze a sírok sérthetetlenségéhez vagy a II. világháborúban elesettek emlékének megőrzéséhez" - mondta Toomas Hendrik Ilves. Észtország egyben hazugságok terjesztésével és a zavargások szításával vádolta az orosz médiát. Diplomatáik szerint az orosz nyelvű tudósítások valótlan információkat tartalmaztak, mint például azt a szóbeszédet, hogy a második világháborús emlékművet darabokra vágták, vagy hogy az észt rendőrség orosz nemzetiségű tagjainak százai mondtak fel.

A történtekkel kapcsolatos külföldi reakciók meglehetősen eltérőek voltak. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter kegyeletsértőnek és indokolatlannak nevezte a tallinni döntést, az orosz felsőház pedig egyenesen az Észtországgal való diplomáciai kapcsolatok megszakítását követelte. Az alsóház, az állami duma a diplomáciai viszony szintjének leszállítását, a tallinni orosz nagykövet hazarendelését és az állítólagos "sírgyalázásban" vétkes észt politikusok Oroszországból való kitiltását követelte, más, gazdasági jellegű intézkedések sora mellett.

Az orosz honatyák elmarasztalták Brüsszelt is, amiért "hallgat, a külső megfigyelő pózában szemlélve a garázdálkodást, amelyet az EU- és NATO-tag Észtország vezetősége művel". Az európai nyilatkozatok többsége leginkább észt belügyként kezelte a történteket. Árnyalatok azért e lanyha reakción belül is megfigyelhetők voltak. A jobboldali lengyel kormányzat például határozottan együttérzéséről biztosította az észt vezetést, sőt a lengyel kulturális minisztérium bejelentette, hogy egy készülőben lévő törvényjavaslat lehetővé teszi "a lengyelországi külföldi uralom emlékműveinek és jelképeinek hatékony eltávolítását". Németországban viszont, ahol szintén számos szovjet katonai emlékmű található, ám a második világháború máig kényes kérdés, valóban leginkább "hallgatással reagáltak" a történtekre. Ugyancsak a "majdnem hallgatás" jellemezte a magyar diplomáciát is.

Időközben Tallinnból jelentették, hogy a "Bronzkatonát" már fel is állították új helyén, a katonai temetőben, ahová a városközponti emlékhelyen feltárt 12-14 sírból előkerülő földi maradványokat is újratemetik a vizsgálatok befejezése után. Az áttelepített emlékművet azóta már az orosz Duma képviselőinek egy csoportja is megtekinthette, meggyőződve annak sértetlenségéről. Az orosz küldöttség látogatása az első értékelések szerint valamelyest visszavett az orosz nyilatkozatok hevességéből. (hk/MTI)