2007. június 8.

2007. június 8., 10:00 , 334. szám

Úrnapja, Krisztus szent Testének és Vérének ünnepe

Pünkösd, a Szentlélek eljövetelének ünnepe és az Egyház születésnapja után a liturgia egymás után 3 kiemelt ünnepet ül. Múlt héten, Szentháromság vasárnapján arra tanított minket, hogy Isten maga a Szeretet. Ez a szeretet az Atya teremtő, a Fiú megváltó és a Szentlélek megszentelő tevékenysége révén tapasztalható meg az ember számára. Pénteken, Jézus Szíve ünnepén az irgalmasságban megmutatkozó oldalára figyelünk majd a szeretetnek. Úrnapján pedig, az Eucharisztiáról, mint az isteni szeretet csodálatos és titokzatos jelenlétéről elmélkedünk.

Alapvető emberi tapasztalatunk, hogy ételre, italra szorulunk. De éhségünk-szomjúságunk egyúttal nagyszerű emberi kapcsolatok kezdete is. Egymásra vagyunk utalva, egy falat kenyeret, egy pohár vizet egymástól remélhetünk, s közben a kenyérben, a vízben megérezhetjük a másik ember felénk hajló szeretetének, atyai vagy testvéri gondoskodásának jóízét is. Ha az éhezőnek megtörjük kenyerünket és a szomjazónak vizet adunk, kisebb-nagyobb áldozatot hozunk. Milyen üres volna enélkül az életünk!

Jézus beállt az éhező és szomjazó emberek sorába. Elfogadta a kenyeret, amit Mária és József tört neki, s aztán maga is kenyeret tört övéinek. Elfogadta az apró, de mégis nagyszerű áldozatokat, amelyek körülszőtték a földi életét, s meghozta a maga nagy áldozatát, hogy örök életet adó ételt, italt nyújthasson a benne hívőknek.

Egy darab kenyérre mondta: ,,Ez az én testem'', egy ital borra mondta: ,,Ez az én vérem.'' Bizonyos, hogy az Eucharisztia s az Utolsó Vacsorát megújító szentmise: titok. ,,Hitünk szent titka'' - amint mondani szoktuk.

Úrnapján nem csak azt ünnepeljük, hogy értünk megtört testét és értünk kiontott vérét adja nekünk lelkünk táplálására, hanem azt is, hogy velünk maradt a világ végezetéig. S éppen ezért az úrnapi szentmise után körmenetet is tartunk: az Oltáriszentségben köztünk lévő Jézust kivisszük a templomból, "megmutatjuk Neki" lakóhelyünket és áldást kérünk életünkre.

Az Oltáriszentség titkát így foglalja össze az Úrnapi antifóna: "Ó, szent lakoma, melyben Krisztust vesszük magunkhoz, felidézzük szenvedésének emlékét, lelkünket kegyelem tölti el és eljövendő dicsőség záloga nekünk adatik."

Ezen a szép ünnepen hálatelt szívvel vegyünk részt a szentmisén és körmeneten, köszönjük meg Jézusnak, hogy közöttünk maradt az Oltáriszentségben, Testével és Vérével táplál minket!

Lengyel Donát OFM