2007. július 13.

Jézus Krisztus mondja: "Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem." Márk 8,34.

Hívő életünkhöz szervesen hozzátartozik az úr Jézus elszánt és igaz követése. Ha figyelmesen olvassuk az evangéliumokat, fel kell hogy tűnjön, hogy Jézus vagy határozottan követésre szólít fel, vagy pedig a tétovázó lelkeknek világosan kimondja, hogy mi a feltétele az Ő követésének: hogy elsősorban a magunk lelkével kell törődnünk.

A Szentírás lapjain 77 ízben fordul elő a követés fogalma. Mindez azt jelenti, hogy a legfontosabb keresztyéni szent kötelességeink közé tartozik.

Mit is jelent tulajdonképpen Jézus követése? Aki Jézus követésére szánta el magát, késznek kell lennie arra is, hogy búcsút vegyen ettől a világtól. Urunk követése nem a külső, hanem sokkal inkább a belső, lelki életünk függvénye.

Jézus követése esetben a világtól, annak a szellemétől való elfordulást, és az Ő hozzá való odafordulást jelenti. És éppen ezért nehéz. Mert a világban kell élnünk, de nem a világ rendje szerint. Kizárólag az ő követése őriz meg minket a világias lelkülettől és a világ csábításaitól. És éppen ebben rejlik az Ő követésének fő célja, lényege és rendeltetése.

A testünk által e világhoz tartozunk, de egy magasabb erkölcsi világrendnek vagyunk az örökösei és a várományosai (Róma 8,17). Isten Igéjének tanítása szerint hit által üdvözülünk, a jócselekedet leméri a hitünk igaz voltát, az istenfélelem megtart minket az Úrral való közösségben, Jézus követése pedig az utat mutatja előttünk, és vezet minket célirányosan az üdvösség felé.

Ámen.

Tegze Lóránt