Drága mulatság az érettségi bankett
Újabb kori népszokások
Középiskoláinkban a ballagást, az érettségi vizsgákat követően a záró bankettek is lezajlottak. Egyre-másra hallani a szülőktől, mennyi pénzt fordítottak érettségiző gyermekük bankettjére, s arról, hogy mennyire megterhelte ez a családi költségvetést.
A pénzösszegek hallatán rögtön kiderül, hogy a bankett megrendezése hatalmas terhet ró egy átlagos kárpátaljai család költségvetésére. És akkor még nem beszéltünk arról, mennyibe kerül a ballagás és az azt megelőző szalagavató. Az anyagilag viszonylag jól álló családok számára még úgy-ahogy fedezhetők a kiadások, a szegényebb tanulók szülei viszont több esetben képtelenek kifizetni a szükséges pénzösszeget, így aztán kénytelenek adósságba verni magukat, hogy gyermekük ne maradjon szégyenben.
Több iskolában előre gondolkodnak és igyekeznek áthidaló megoldást találni a hirtelen felmerülő költségek fedezésére. Például a Mezőkaszonyi Középiskola idei végzősei már a 10. osztálytól elkezdtek készülni a szalagtűző ünnepségre, a ballagásra és az évzáró bankettre - havonta 10 hrivnyát fizettek be az osztálykasszába. Ugyancsak befolyt bizonyos pénzmennyiség az általuk rendezett szüreti és álarcos bálokból, melyek bevételeit szintén a ballagás és a bankett költségeinek fedezésére fordították.
A jelentősebb kiadások először a szalagavató alkalmával terhelik a családokat: a lányok menyasszonyi ruhákat béreltek, aminek költsége 80-300 hrivnya, az ünnepséget követően bankettre kerül sor, melynek kiadásai szintén magasak. Mezőkaszony példájánál maradva, ott egy végzős két vendéget hívhatott meg, a részvétel 40 hrivnya volt személyenként.
A ballagás megszervezésénél (hogy ennél a példánál maradjunk) az volt a fő szempont, hogy ne legyenek hátrányban a kevésbé tehetős családok. Korábban Mezőkaszonyban az volt a szokás, hogy minden diák egyforma öltözéket viselt, sőt, még az osztályfőnöknek is vettek ruhát. Idén azonban költségkímélés céljából ettől eltekintettek. Csupán az volt a követelmény, hogy az 51 ballagó nagyjából egyformában legyen: a lányok fehér blúzban és sötét szoknyában, a fiúk fehér ingben és sötét öltönyben. Azokban az iskolákban azonban, ahol az egyforma öltözet mellett döntöttek, a ruhák ára további 200-300 hrivnyás terhet rótt a szülőkre. További kiadásokat jelentett az album megvásárlása, mely 120 hrivnyába került személyenként, valamint igény szerint a ballagásról készült videofelvétel (40 hrivnyáért), illetve az iskolai tabló elkészítése (25 hrivnya).
Ami a ballagást követő otthoni ünneplést illeti, voltak olyan szülők, akik 40, sőt 70 főt is meghívtak az udvaron, sátor alatt megrendezett mulatságra, amelynek költségei egy kisebb lakodaloméval is felértek. A családok többsége azonban szűk körben, a keresztszülők részvételével ünnepelt.
Az érettségi vizsgákat követően került sor a közös záró bankettre. Mezőkaszonyban az egyik helyi étteremben megrendezett ünnepség személyenként 50 hrivnyába került, ugyanakkor a viszonylag alacsony részvételi díj ellenére gazdag menü várta a diákokat és tanáraikat. Nem minden középiskolában tudták azonban ilyen olcsón megúszni a bankett költségeit. A városokban olyan iskolák is előfordultak, amelyekben 100 vagy 200 hrivnyát kellett befizetni. Azonban olyan józan tanintézmények is akadnak, ahol batyubál-jellegű bankettet rendeztek.
Ha összeszámoljuk, mit is jelent anyagilag egy család számára az érettségi éve, kiderül, hogy a költségek jócskán meghaladják az 1000 hrivnyát. Pedig az igazán maradandó élményeket nem lehet pénzzel megvásárolni.
Baráth József
