Ötven éve érettségiztek

A II. világháború után Csapon legelőször 1957. június 29-én fejezte be tanulmányait magyar tannyelvű középiskolai osztály: az akkor még 26-os számú vasúti középiskola 41 végzőse vehette át az érettségi bizonyítványt. Pontosan ötven évvel az utolsó sikeres érettségi vizsga után gyűltek össze a ma már Csapi 2. Sz. Széchenyi István Középiskola nevet viselő egykori alma materükbe az akkori végzősök. Maha László jelenlegi iskolaigazgató köszöntötte az öregdiákokat s ő tartott névsorolvasást az 50 éves osztálykönyvből. A negyvenegy név elhangzásakor sajnos csak 17-en álltak fel, sokan eltávoztak az élők sorából, mások nem tudtak eljönni a találkozóra.

Az egykori tantestület nevében Szakács Mária nyugalmazott matematikatanár szólt volt tanítványaihoz, felidézve osztályfőnökük, Medenczi Ágnes emlékét. Beszélt az ötven évvel ezelőtti iskoláról, régi fényképeket mutatott segítendő az emlékek felidézését.

A Tiszaásványban élő Kovács Dénes öregdiák szavalata sokakat meghatott, majd a világban szétszóródott egykori diákok elmondták, hogy mi történt velük az elmúlt ötven évben. Berczik Mária aranyéremmel végzett: "Én tanár lettem és kezdetben Rafajnaújfaluban, majd Mezőkaszonyban tanítottam matematikát és fizikát. Később Magyarországra mentem férjhez, Putnokon élek. Aranyéremmel végzett akkor még Csomár Csaba is, aki nőgyógyász szakorvos lett, ő is Magyarországon él, de sajnos nagyon beteg most, nem tudott eljönni."

A Szlovákiában élő Pásztor Júlia: "43 évvel ezelőtt mentem férjhez Szlovákiába, azóta ott élek. Van három gyerekem, öt aranyos unokám. Már nyugdíjas vagyok, de még mindig dolgozom. Ennyi év után újra beülni az iskolapadba el sem lehet mondani, hogy mekkora öröm. Lejátszódnak előttem a régi szép emlékek."

Hohn Tibor nyugalmazott alezredes életútja is messzire vezetett: "Katonaság után a seregben maradtam, tiszti főiskolára jártam. Végigmentem a katonai ranglétrán, közkatonából alezredes lettem a légierőnél. Lembergben kaptam egy lakást, ma is ott élek. A feleségem belorusz nemzetiségű, két lányunk van, az idősebbik angoltanár a lembergi tiszti iskolában, a fiatalabb informatikus, ő Svédországba ment férjhez, ott él. Egyébként én itt születtem Csapon, az úgynevezett Paszuly soron laktunk. Ma a legjobban annak örülök, hogy a padtársam, Juhász Misi eljött."

Nagy Imre ezüstéremmel végezte a középiskolát: "1962-ben fejeztem be az Ungvári Állami Egyetemen a fizika szakot, és rögtön el is küldtek Kijevbe az Antonov repülőgép-fejlesztő vállalathoz. Ott repülőgépműszereket fejlesztettem, ma is én vezetek egy osztályt, ahol 17 magasan képzett mérnök dolgozik. Mi készítettük az első fedélzeti komputert. 1962-től folyamatosan Kijevben élek, de a feleségem egy csapi magyar lány lett a szomszédból. Lányunkkal és 15 éves unokánkkal egy fedél alatt lakunk. Otthon mindannyian magyarul beszélünk."

Kádas Ernő nyugalmazott iskolaigazgató ma Bótrágyon él: "Elvégeztem a munkácsi mezőgazdasági technikumot, és '61-től '63-ig főzootechnikus voltam a tiszaásványi kolhozban. Ekkor vettek fel az ungvári egyetemre, ahol kémia-biológia szakon végeztem. A Bótrágyi Általános Iskolában harminc éven át voltam iskolaigazgató és igazgatóhelyettes, de nyugdíjasként még mindig tanítok. Negyven éve élek már Bótrágyon, a feleségem szülőfalujában, van két gyerekünk és négy unokánk."

Végső Sándor a találkozó egyik szervezője: "Nekem az első munkahelyem ez az iskola volt, az osztályfőnökünk, Skotnyár Jóska bácsi jóvoltából másfél évig laboráns voltam. Katonaság után felvételiztem a Dnyepropetrovszki Közlekedési Főiskolára, ahol elektromechanikai mérnökként végeztem. Először Szjankiban, majd a csapi vasútállomás fűtőházában voltam vezető mérnök, később ugyanott 18 éven át főmérnök. Azóta a Pacobo nevű magáncégnél ugyancsak főmérnökként dolgozom. Csapon élek feleségemmel és két fiammal. Remélem, 10 év múlva újra találkozhatunk az osztálytársaimmal, mert ma este úgy láttam, mindenki jól érezte magát."

Badó Zsolt