"Nagyon régen szerettünk volna már Kárpátalján játszani"

Tankcsapda-koncert az Arénában

Az idei Aréna Ifjúsági Fesztivál legtöbb érdeklődőt vonzó produkciója a Tankcsapda-koncert volt. Magyarország egyik legnépszerűbb rockegyüttese nagyon jó hangulatú koncerttel mutatkozott be népes kárpátaljai rajongótáborának. A benei fellépést követően hétfőn este a budapesti Sziget-fesztivál nagyszínpadán is koncerteztek. Mi az együttes alapító frontemberével, a szövegíró, basszusgitáros Lukács Lászlóval beszélgettünk a benei koncert előtti percekben.

- Honnan jön a Tankcsapda név, ki volt a "keresztapa"?

- Hogy kinek az ötlete volt, nem tudnám megmondani. A zenekar megalakulása után pár hónappal jött az első néhány koncertlehetőség, akkor muszáj volt valami nevet kitalálnunk, mert a plakátra ezt rá kellett írni. Leültünk hát kitalálni egy nevet. Sok ötlet volt, köztük volt a Tankcsapda is. De hogy ki javasolta, és miért ez maradt meg, arra már senki sem emlékszik. Reggelre azonban már megvolt a zenekar neve, ez biztos.

- Emlékszel arra, hogy mikor írtad az első dalszöveget?

- Annak már több mint 18 éve. A zenekar születésnapjának a '89 októberi, első debreceni koncertünket tekintjük. Az első dalt viszont még azelőtt írtam, hogy elkezdtünk volna egyáltalán zenélni.

- Ugyanúgy látod ma is a világot, mint 18 évvel ezelőtt?

- Egy 18-20 év körüli srác nyilvánvalóan másként gondolkozik magáról és a világról is, mint húsz évvel később ugyanaz az ember. Eltolódnak az arányok, ezelőtt 15 évvel jobban érdekelt a bulizás meg a csajok, mint most, volt olyan, amikor több volt az istenkereső szöveg, de ez is időnként változik. Összegezve azonban a Tankcsapda lényegét: az, amiről a zenekar szól, semmit nem változott.

- Milyen szöveget írsz most?

- Mindig az engem éppen foglalkoztató kérdésekről írok. Ezek lehetnek semmitmondó kis rock and roll történetek is, de születnek most ennél jóval mélyebb szövegek is.

- A többiek besegítenek ebbe a munkába?

- A zenék az utóbbi években egyre inkább közös munka eredményeként álltak össze. Viszont a dalszövegeket mindig is én írtam, de ha bizonytalan vagyok egy szóban vagy sorban, akkor megkérdezem a többieket is.

- Milyen volt idáig számotokra a 2007-es év?

- Nagyon sűrű, sok koncertet játszunk Magyarországon és külföldön is. Forgattunk két videoklipet is. Tavaly tavasszal jelent meg a Mindenki vár valamit című legutóbbi lemezünk. Azóta szinte megszakítás nélkül megy ez a turné, amely idén szeptemberig tart. Aztán jön egy koncerttelen időszak, amikor megpróbálunk új dalokkal meg ötletekkel foglalkozni.

- Mi az, amit még el szeretnél érni a Tankcsapdával?

- Nem jártunk még soha a Wembley Arénában Londonban, és rengeteg dolgot nem csináltunk még - mondhatnám viccesen. Az első lemezünk, amely aranylemez lett, '95-ben jelent meg. De azóta rengeteg lemezt adunk el, írnak rólunk az újságok, videoklipeket forgatunk. Innen hova lehet továbblépni? Az elmúlt tizenkét év igazolta, hogy bőven volt még hová fejlődni a szó mindenféle értelmében. Éppen ezért erre a kérdésre válaszolni nem tudok. Azt viszont tudom, hogy ha ezen a színvonalon tudjuk ezt még sokáig csinálni, mint most, már azzal is maximálisan boldogok lennénk.

Mi a fejlődést különben sem abban látjuk, hogy még több lemezt adjunk el, még nagyobb fesztiválokon játsszunk. Szerintem a jobb minőség irányába tud még a zenekar továbbfejlődni.

- Van egy veszélyes hobbid, mesélnél róla valamit?

- Tizenhárom éve ejtőernyőzöm, és két alakalommal elvétettem a földet érést és összetörtem magam. Nyolc év volt a két baleset között. A levegő és az ejtőernyőzés nekem régi, azt gondolom örök szerelmem. Egészen kisgyerekkoromtól vonz a repülés mindenféle formája, válfaja. Azt, hogy én erről a hobbimról valaha is leszoknék, azt nem tudom megígérni senkinek. Az azonban igaz, hogy amikor legutóbb a gerincemet törtem, emiatt le kellett mondani jó néhány koncertet, és sok mindent át kellett szervezni az életünkben. Ez akkor ráébresztett arra, hogy a hobbimat kénytelen vagyok a zenekar érdekei mögé helyezni, magyarul: turnézás közben nem engedhetjük meg magunknak, hogy Lukács Laci hülyesége miatt a zenekar egy fél évre megálljon, mert most éppen a gerincét törte...

- Ez az első koncertetek Kárpátalján, de jártál-e itt már korábban?

- Egyszer, tizenöt évvel ezelőtt már jártam itt. Egyik ismerősömet kísértem el Munkácsra, de este már haza is mentünk. Pontosan nem is emlékszem, hogy mit csináltunk itt, szétnéztünk, talán vett valamit és visszamentünk. Túlságosan sok benyomást nem szerezhettem ilyen rövid idő alatt. A többiek közül úgy tudom Cseresznye (Molnár Levente, szólógitár) most van itt először, viszont Tamás (Fejes Tamás, dob) már több alkalommal is járt Kárpátalján. Azt viszont mindenképpen el szeretném mondani, annak, hogy itt lehetünk örülünk, mert nagyon régen szerettünk volna már Kárpátalján játszani. Gyakorlatilag a többi elcsatolt magyarlakta területen rendszeresen játszunk, és mivel tudjuk, hogy Kárpátalján is sokan szeretik a Tankcsapdát, igyekeztünk lehetőséget találni a fellépésre.

Badó Zsolt