2007. szeptember 21.

2007. szeptember 21., 10:00 , 349. szám

Okosan kell felhasználnunk a földi javakat, a mulandó életet, hogy igazi, örök értékeket szerezzünk általuk.

Lukács evangéliumának 16. fejezetében arról olvasunk: Szükséges, hogy javainkat megosszuk a szűkölködőkkel.

A példázatból kitűnik, hogy a javak, amelyeket bírunk, nem a mieink. Isten azokat csak kezelésünkre bízta. Istentől kaptuk az életet, és ezen felül sok minden mást is. A sokfajta gondolat között főleg ezt fontoljuk meg, hogy okosan használjuk fel a ránk bízott javakat.

Az anyagi javakra szükségünk van. Szent Ágoston is mondja: "Isten az evilági jólétet nem romlásodra, hanem vigasztalásodra adta." De nem mindegy, hogy mi módon jutunk azokhoz! Az anyagi javak igazságos megszerzése hozzásegít ahhoz, hogy a ránk bízott javakat lelkiismeretesen kezeljük. Ez vonatkozik a magántulajdonra, de a közvagyonra is!

Sem a magán-, sem a közösségi javakat nem pazarolhatjuk esztelenül, nem pocsékolhatjuk, hanem okos gazdálkodást kell folytatnunk. Annál is inkább, mert nemcsak egy ember előtt, hanem egyszer majd Isten előtt kell elszámolnunk.

Az isteni bölcsesség itt arra tanít, hogy az anyagi javak közül semmi sem a miénk. Mert ami bármelyik pillanatban elveszhet, nem igazán az enyém. Márpedig legkésőbb a halálban itt kell hagynunk mindenünket. Egyvalami lehet igazán a miénk: az isteni kegyelem, amellyel örökre boldogok lehetünk. Ezért, aki az anyagi javakkal nem az Isten és emberszeretet lelkületével sáfárkodik, nem nyerheti el az Istennel való örök együttlét örömét.

Az Istentől ránk bízott anyagi javakat állítsuk a szeretet szolgálatába, és akkor bátran remélhetjük, hogy a földön oly ingatag értékű javak örök értékű javakká válnak számunkra.

Bohán Béla