Menyasszony feketében

Mesél a múlt

2007. október 19., 10:00 , 353. szám

Forró júliusi nap kezdődött. A gyerekek már rég a szoba sarkába dobták az iskolatáskát, minden szabad órát játékkal töltöttek. Ungváron a Bercsényi és a Lövölde utca keresztezésénél, a "Hauka" soron gyülekeztünk minden reggel mi, srácok. Kis labdázás, focizás után a forróság elől az utca végén, a temetőbe és az állami kertbe menekültünk, aztán a Kiserdőben folytattuk a játékot. Az erdő szélén volt egy kis erdészlak, mely körül kisebb erdei állatokkal is találkozhattunk.

A júliusi meleg nap a gyerekeket az erdőbe csalogatta, ahol játék közben gombát szedtünk, különböző erdei növényeket gyűjtöttünk. A Tarzan film hatására a fákon nőtt erős növényzeten, liánon, mint a majmok, ugrándoztunk az árkok fölött. Semmi sem utalt arra, hogy ma valami különleges eseménynek leszünk szemtanúi.

Úgy féltizenegy körül addig nem hallott zajra lettünk figyelmesek. A repülők zúgását már megszoktuk, mivel a "fekete vasárnapi" bombázás után voltunk. Másodpercek sem múltak el, amikor tőlünk néhány méterre az alacsonyan szálló repülőgép, egyenesen a kémények felett, majdnem azok érintésével az erdő sűrűjében zuhant le. Akkor fedeztük fel, hogy ez egy kétszárnyú, kétszemélyes felderítő gép volt. Pillanatok alatt az egész repülő lángba borult. A pilóta fülkéjében még láttuk, hogy a két pilóta teste lángra lobban. Az erdőben tartózkodó magyar katonák zöld gallyakkal próbálták oltani a tüzet, de sikertelenül. Néhány rövid perc, s az egész gép porrá égett. Mire a városból, a reptérről megérkeztek a tűzoltók, már csak fekete hamu jelezte a repülőgép maradványait.

A repülőtér dolgozói úgy magyarázták, hogy a gépen kisebb javítást végeztek, s éppen próbarepülésre indultak.

Minket a színhelyről nem lehetett elzavarni, minden idegszálunkkal a történéseket követtük. Úgy fél négy körül már rengeteg autó, katona állta körül a már nem is füstölgő gépet. Megjöttek a hozzátartozók, a családtagok is. Hogy ki kicsoda az áldozatok közül, nagyon nehéz volt felismerni. Csak egy síró női hangot lehetett hallani, akinek, mint kiderült, a gép vezetője a vőlegénye volt, s az ujján lévő jegygyűrű volt a bizonyíték.

Még aznap napnyugta előtt két fekete koporsóba tették az áldozatok megmaradt csontjait. Az egyik kocsi a feketébe öltözött menyasszonnyal a Nyírségbe indult, a másik autó, jóval kevesebb kísérővel Debrecenbe vette útját. A feketébe öltözött édesanya elmondta, hogy nemrégen jött a hír a postáról, egy tábori levél, hogy férje, a gépész édesapja valahol Oroszországban egy ütközetben hősi halált halt...

Vidnyánszky József