Emlékünnepség és versmondó verseny

Kovács Vilmos Emléknapok

November 13-15. között a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Magyar Tanszéki Csoportja és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) közös szervezésében Kovács Vilmos Emléknapokra került sor a Gáton született neves kárpátaljai költő születésének 80. és halálának 30. évfordulója alkalmából

A rendezvénysorozat első programja a főiskola Budapest termében lebonyolított vers- és prózamondó verseny volt november 13-án. A versenyen nyolc főiskolás diák vett részt egy szabadon választott és egy kötelező verssel, mely utóbbi ez alkalommal Kovács Vilmos Bikaháton c. költeménye volt.

A remekül helytálló diákok előadásait követően a neves szakértőkből álló zsűri - Vári Fábián László József Attila-díjas költő, a zsűri elnöke, S. Benedek András író, műfordító, Penckófer János költő, főiskolai előadó, Kész Margit néprajzkutató, Beregszászi Anikó főiskolai előadó -döntése alapján megszülettek a helyezések: 1. Béres József, 2. Turi Gréta, 3. Molnár Anita. Az első három helyezett jutalma oklevél és a főiskola által kiadott kötetekből álló értékes könyvcsomag volt, de a többi versenyző is könyvjutalommal térhetett haza. A rendezvény lebonyolítását a Magyar Köztársaság Oktatási Minisztériuma, valamint a Szülőföld Alap támogatta.

Szerdán szülőfalujában, a beregszászi járási Gáton emlékeztek Kovács Vilmosra. A költőnek a község művelődési házán elhelyezett emléktáblájánál Király Katalin, a helyi középiskola igazgatóhelyettese arra emlékeztetett, hogy a falu leghíresebb szülöttje egy olyan korban volt bátor, s mert nemzete mellett kiállni, amikor sokan letagadták nemzetiségüket. A költőnek a nemzete érdekében tanúsított bátorsága, kitartása és megszállottsága példaértékű a felnövekvő nemzedék számára - mondotta.

Kovács Vilmos munkásságának jelentőségéről szólva Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke kiemelte: a költő az igazat merte leírni koráról, a magyarság helyzetéről és sorsáról. Márpedig hitelesen szólni napjainkban sem mindig könnyű, mutatott rá a szónok, emlékeztetve, hogy még most sem veszik mindig jó néven, ha valaki olyan igazságokat mond ki, amelyek hatalmi érdekeket sértenek. "Az igazságot szépen, hitelesen kimondani, ahogyan ő tette, most is nehéz. Ezért emlékezünk máig nagy tisztelettel Kovács Vilmosra, a kárpátaljai magyar irodalom legismertebb alakjára, aki bátorságáért, kiállásáért, magyarságáért szenvedett" - mondotta.

Múltunkat fel kell tárni, meg kell ismerni, mert csak ehhez kötve tudhatjuk meg, hogyan építhetjük, alakíthatjuk jelenünket, hogyan készülhetünk fel az előttünk álló ismeretlen jövőre - mutatott rá Vári Fábián László költő, Kovács Vilmos kortársa. Mint mondta, nem természetszerű, hogy egy ilyen kis lélekszámú néptöredéknek, mint amilyen a kárpátaljai magyarság, nagy írói, költői, művészei legyenek. De a történelem által sokat hányt-vetett népünk legjobb fiai megértették, hogy fennmaradni, túlélni, esetleg gyarapodni csak úgy lehet, ha kiépítjük a kultúránk intézményeit, ha létrehozzuk a kisebbségi művelődés minden területén azokat az intézményeket, amelyek a megmaradásunkat és a jövőnket szolgálják - hangsúlyozta.

A megemlékezésen a helyi középiskola diákjai szavaltak Kovács Vilmos verseiből. Juhász Alexandra a költő talán legismertebb, Verecke című költeményét adta elő, majd Kézi Viktóriától hallhattuk az örökérvényű Testamentumot.

Délután irodalmi teadélutánnal és konferenciával folytatódott a program, az író kortársainak és tanítványainak részvételével. Előadást tartott többek között S. Benedek András kárpátaljai származású budapesti költő és helytörténész, Tóth István, az író egykori tanítványa, Penckófer János beregszászi irodalomtörténész, valamint Vári Fábián László költő.

A megemlékezésre a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium, valamint a Szülőföld Alap támogatásával került sor.

halász/hk