Megbecsülni áldozatukat - a közösség feladata...

Mártírjainkra emlékeztünk

Munkácson a Rákóczi-kastély udvarán kialakított emlékhelyen tartottak megemlékezést vasárnap a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) szervezésében. A helyi magyarság és németség a hagyományokhoz híven azon a helyen gyűlt egybe, ahonnan 63 évvel ezelőtt hozzátartozóikat, ismerőseiket lágerbe hurcolták.

Munkácson Gajdos Olgának, a KMKSZ helyi alapszervezete elnökének megnyitó szavai után Kovács Miklós, a szövetség elnöke beszédében emlékeztetett, hogy a magyar és a német férfilakosság elhurcolásáról döntőket nem személyes indulatok vezérelték, hanem a birodalmi elnyomó politika, melynek célja a megfélemlítés, a megtörés volt. Nem az áldozatul esettek voltak az intézkedés elsőszámú célpontjai, hanem az egész magyar közösség - elődeink, utódaink, s mi magunk is -, "hiszen a félelmet kellett elültetni, a tartást, a nemzeti büszkeséget kellett megtörni egyszer s mindenkorra" - mutatott rá a szónok. Mint kifejtette, a kérdés számunkra az, képesek vagyunk-e úgy feldolgozni ezt a nemzeti tragédiát, hogy az erősítsen, s ne gyengítsen bennünket? "A másik fél célja az volt, hogy a magyarok féljenek, akkor se merjenek majd felegyenesedni, amikor erre talán majd lehetőségük lenne. Ameddig ez a félelem benne van a lelkünkben (...), addig azt lehet mondani, hogy a gyilkosok és hóhérok, a hideg fejjel számoló terroristák akarata érvényesül; még azután is, hogy ők maguk már rég elporladtak" - mondta a KMKSZ elnöke.

A megemlékezésen jelen volt s beszédet mondott Lengyel Zoltán, a Munkácsi Városi Tanács titkára, szólt a jelenlévőkhöz Gulácsy Lajos nyugalmazott református püspök és Babály András római katolikus plébános. A helyi németség nevében Kizman Zoltán mondott beszédet.

A több száz emlékező előtt felléptek a helyi nyugdíjasok, a református és a római katolikus gyülekezet kórusai pedig zsoltárokat adtak elő.

Szolyván az egykori gyűjtőtábor temetőjének helyén kialakított emlékparkban szervezett megemlékezésen Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékpark Bizottság vezetője köszöntötte a megjelenteket.

Brenzovics László, a Kárpátaljai Megyei Tanács alelnöke mártírjainkra emlékezve beszédében sok fájó és nehezen megválaszolható kérdést tett fel: "Mi lett volna akkor, ha ez nem történik meg? Ha ezek az emberek, akiknek a nevei itt olvashatók ezeken a táblákon, családot tudtak volna alapítani, fel tudták volna nevelni a gyerekeiket, hiszen ez a több ezer férfi a kárpátaljai magyarság színe-virága volt, akiknek gyalázatos körülmények között kellett elpusztulniuk. (...) Az 1944-es év sorsfordító év volt egész Kárpátalja számára, hiszen egyszerre minden megváltozott, tönkrement, és azokból a súlyos gondokból, amelyek akkor keletkeztek, máig nem tudunk kivergődni. (...) Nem történt meg teljes egészében ezeknek az embereknek a rehabilitációja, annak ellenére, hogy nagyon fontos előrelépésnek tartom azt, hogy a megyei tanács hatalmas többséggel elfogadott egy olyan határozatot, mely szerint legalább itt, Kárpátalján megtörtént a rehabilitáció."

Megemlékezett továbbá Törzsök Erika, a Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatala Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának főigazgatója, Szabó Vilmos, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának alelnöke, Gajdos István UMDSZ-elnök, valamint Olga Koljatko, a Szolyvai Állami Közigazgatási Hivatal elnöke. Kelnik Elza beregszászi nyugdíjas a Hiszen csak három nap című verssel emlékezett, a szolyvai magyar iskolások pedig megható műsorral készültek.

Végül a legtöbbször végtisztesség nélkül elhantolt mártírok sírja felett Pogány István, Szolyva város plébánosa és Pocsay Vince református lelkész imádkozott, majd a megemlékezők elhelyezték koszorúikat, virágaikat.

Beregszászban november 18-án emlékeztek meg a kárpátaljai magyar és német férfilakosság hatvanhárom évvel ezelőtti elhurcolásáról. Az emlékezők az 5. sz. középiskola, az egykori pénzügyőrség épülete előtt gyülekeztek, ahonnan az 1944 novemberében kezdődő deportálások első hulláma elindult, majd az itt elhelyezett emléktábla megkoszorúzása után a gyászünnepség az elhurcoltak közeli emlékművénél folytatódott. Itt Horkay Sámuel, a KMKSZ Beregszászi Városi Szervezetének elnöke köszöntötte az emlékezőket.

Brenzovics László, a KMKSZ és a megyei tanács alelnöke beszédében a 44-es deportálásokról s a máig nem rendeződött rehabilitáció kérdéséről szólt, amit a megyei tanács határozata sem old meg. A jövőt illetően elmondta: "Jelenleg, amikor az ukrán állam vezetése - különösen Viktor Juscsenko államelnök - olyan nagy súlyt fektet arra, hogy az egész világon elismertesse azt a tényt, miszerint az 1932-33-as ukrajnai éhínség halottai a sztálini népirtás áldozatai voltak, remélem azt, hogy mindenki egyforma mércével fog majd mérni ebben a kérdésben, s az ukrán parlament el fogja fogadni azt a törvényt is, amelyben rehabilitálja az 1944 őszén ártatlanul elhurcoltakat is."

Beszédet mondott még Horkay Sámuel, a KMKSZ helyi elnöke, Gajdos István, Beregszász polgármestere, Zubánics László, az UMDSZ OT elnöke, Kacsó Géza református lelkipásztor. Jelen volt a megemlékezésen Orosz Ildikó, a KMPSZ és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke, megyei tanácsi képviselő, valamint Bárdos István, a beregszászi római katolikus egyház gondnoka is. Az emlékbeszédek után Nagy Flóra Boglárka, a Beregszászi Magyar Gimnázium 3. osztályos diákja előadásában elhangzott Az elhurcoltak szolyvai temetőjében c. költemény, majd Kacsó Géza tiszteletes a 129. zsoltár szavaival szólt az emlékezőkhöz. A rendezvény a Szózat eléneklésével és a kegyelet koszorúinak elhelyezésével zárult.

Badalóban a helyi református templomban tartott istentiszteletet követően a Mártírok emlékparkjában gyülekeztek a megemlékezők, ahol elsőként Balogh Zoltán, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke méltatta a 63 évvel ezelőtt elhurcoltak emlékét. Baráth Imre helyi lelkész áhítatban emlékezett az áldozatokról, majd Nagy András, Badaló polgármestere szólt néhány szóban az elhurcoltak emléke ápolásának fontosságáról. Végezetül a gróf Gvadányi József nevét viselő helyi általános iskola növendékeinek tolmácsolásában hangzottak el az eseményhez illő versek és emlékdalok, majd a Szózat eléneklését követően az emlékmű talapzatánál helyezték el a megemlékezés virágait.

Szürtében a református templomban s annak udvarán a mártírok tiszteletére felállított emlékjelnél emlékezett a település magyarsága a sztálinizmus áldozataira. Braun Éva, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke idézte fel a több mint hatvan évvel ezelőtt történteket. Szavait Fülöp Máté szavalata követte.

Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke beszédében az emlékezés fontosságáról szólt. Mint rámutatott, a mártírjaira való emlékezés jogosít fel egy közösséget arra, hogy teljes értékűnek, nemzetnek tekintse magát.

Kótyuk Zsolt református lelkész azt hangsúlyozta: a Mindenható Isten sokféle nyomorúságon át megtartott bennünket. "Nem tudunk válaszolni arra a kérdésre, miért engedi meg a sok emberi rosszat Isten, de ha céljára figyelünk, láthatjuk, hogy ezeket az Isten- és emberellenes erőket fel tudja használni hitünk erősítésére, reménységünk éltetésére" - mondotta.

A beszédeket követően a szürtei református gyülekezet Fülöpné Kiss Ibolya vezette kórusa énekelt.

Megemlékezésekre került sor többek között Bátyúban, Nagyberegen, Hetyenben és Kárpátalja több más magyarok lakta településén is.

hk, b. zs., f. zs., j. l.