2007. december 7.

2007. december 7., 09:00 , 360. szám

I. Ján.1:1-4.

János apostol, a ,,szeretett tanítvány" a keresztyén élet alapjaihoz hívja vissza olvasóit, azokat, akik tévtanítások, a gyülekezetből való elpártolások, az Úr iránti és egymás iránti szeretetben való megfáradás közepette élnek. Azt mondja, kövessétek az élet Igéjének útját. Kövessük mi is ez ádventben, amely:

1. Kezdettől fogva való. Léte megelőzi az egész teremtett világ életét. A Szentháromság, Isten örök léte, titka ez. Isten avégből teremtette ,,kezdetben az eget és a földet", hogy minden, ami benne van, Őt imádja és Róla énekeljen.

2. Testben megjelent. Az ember a legdöntőbb pillanatban, amikor választania kellett, nem az életet választotta, halált hozott a világba. Amit Isten jónak, igaznak, szentnek, egésznek teremtett, amire áldását bocsátotta, az megromlott, megcsúfolt, megvetett élet lett. Az örök szeretet nem bírja elviselni, hogy ez így maradjon. Utánunk jött - Krisztusban.

3. Hirdettetik. Az anyaszentegyháznak Urától való feladata, hogy legyünk néki tanúi. A Róla szóló evangélium mindig időszerű. Olyan világban élünk, amelyben meghidegült a szeretet, kiábrándultak az emberek, s ilyen körülmények között ,,sóvárogva várja az Isten fiainak a megjelenését."

4. Közösséget teremt az Atyával és egymással. Minden istentiszteletnek ez a foglalata, Istennel és egymással egy közösségben lenni. A Szentlélek felkelti a vágyakozást iránta és egymás iránt. Ahol Ő munkálkodik, ott nem bomlanak, hanem összehajolnak a szívek, s békességben élnek. Csak oda küld áldást az Úr, ahol együtt lakoznak az atyafiak.

5. Teljes örömet ad. Még ha rész szerint is van bennünk az ismeret, pislogó a hitünk, a Róla szóló bizonyságtétel sem tökéletes, a Vele és egymással való közösségünk sem mennyei, mégis van okunk az örömre. Aki elkezdette bennünk a jót, véghez is viszi. Aki kezében tart mindent, az fél munkát nem végez. Örömünk is teljes lesz. Így áldja meg Kárpátalja népét Urunk olyan ádventi szívvel és lélekkel, amelyre örömteljes karácsony érkezik.

Józan Lajos