"Született néktek ma a Megtartó..."

Azért küldte, hogy üdvözüljön a világ általa!

"Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa."

"Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta." (Jn 3, 17. 36)

Nem azért küldte, hogy egy legyen a sok közül.

Nem azért küldte, hogy születésének apropóján minden évben fellendüljön a kereskedelem és az üzletek nagy jövedelemre tegyenek szert.

Nem azért küldte, hogy kiköltekezzenek, és ha kölcsönökből is, de fényűző ünneplésnek legyenek részei az emberek.

Nem azért küldte, hogy a fenyőfák hatalmas mennyiségben néhány napos célt szolgálva kukákba kerüljenek.

Nem azért, hogy ünnepi asztalokon mérhetetlen pazarlás történjen, és a lelkiismeret megnyugtatására némi alamizsnát osszanak a nincstelen embereknek.

Nem azért, hogy az emberi szeretet ünnepének kicsinyítsék le a testet öltés ünnepét.

"Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.

Az Ige testté lett, közöttünk lakott és láttuk az ő dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal."

Nem azért küldte, hogy elítélje a világot.

Nem azért küldte, hogy megvesse, befejeztesse a tévelygő emberiség életét.

Nem azért küldte, hogy mindezeknek útvesztőin elvesszen az Ádám-ember, akit úgy szeret. Nem ítélni küldte a Fiút, hanem azért, hogy kegyelmet hirdessen minden megtérő bűnösnek.

Azért küldte, hogy meghirdesse az Úr kedves esztendejét.

Azért küldte, hogy bizonyságot tegyen az Atyáról és váltságot szerezzen a bűnösöknek.

Azért küldte, hogy megszabadítson a bűntől és annak következményeitől

Azért küldte, hogy megváltson a halálból és a pokolnak végtelen kínjától.

Azért küldte, hogy megtisztítson, megszenteljen az Ige által, amint hozzánk szólt.

Azért küldte, hogy a világ üdvözüljön általa.

Tévedésbe ne essünk: nem a Földről mint egy bolygóról van szó, nem élettelen dolgokról, hanem teremtményeiről, akiket saját képmására alkotott. Így közelebb kerül hozzánk az Ige, mert Isten értünk adott ajándékáról és értünk hozott áldozatáról van szó. Ezen a világon téged és engem kíván üdvözíteni nevének dicsőségére! Újra kérdés: készek és képesek vagyunk-e tudomásul venni, hogy üdvösségünkre küldte az Atya a Fiút, hogy megtartson, nemcsak valameddig, hanem örökre, mert azt jelenti az üdvösség. Az elidegenedett, bűntől terhelt embernek a visszafogadása, megtisztítása, megszentelése, és Istennel örökké tartó boldog életet a mennyek országában.

Jézus Krisztus által van üdvössége az embernek. Csak általa mehetünk az Atyához, csak benne van váltságunk. Az Ige tökéletesen kifejezi "...üdvözüljön a világ általa." Nem azt mondja az Ige, hogy általa is, hanem kétséget kizárva kijelenti, hogy az egész világra nézve egy üdvözítő adatott, egy név, aki által örök életet kaphat az ember kegyelemből hit által. Tehát sem "szentek", sem angyalok, sem más teremtmények nem tehetnek eleget Isten igazságának, mert egyetlen teremtmény sem viselheti el az Isten bűnért való haragjának súlyát. Csak az, aki valóságos és igaz ember, és ugyanakkor valóságos, igaz Isten. A Biblia tanítása csak Jézust, a Krisztust ismerteti meg így velünk. Csak Jézus az Út, az Igazság és az Élet.

A Heidelbergi Káté 18. kérdésének felelete így tanít: "A mi Urunk Jézus Krisztus, akit az Atya tökéletes váltságunkra ajándékozott nekünk." Különös nagy kegyelem és szeretet drága ajándéka a mi számunkra, a ma élő ember számára is a Názáreti Jézus, aki a Krisztus, hogy ma is a Lélek által őt hirdetik, róla tesznek bizonyságot és mi hit által Őt befogadhatjuk.

"Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta."

Örök életed van? Hiszel a Fiúban? Engedelmeskedsz a Fiúnak?

Ha a három kérdésre igen a válaszod, boldog lehetsz, és boldog karácsonyod lehet neked és a te házad népének is! Ha válaszod nincs, vagy tagadás, akkor itt a lehetőség, hogy könyörögj az Úrhoz, hogy segítsen hitetlenségeden, és juss el a meggyőződésre. Mert aki hisz a Fiúban, annak örök élete van.Miért élnél Isten haragja alatt? Miért élnél áldás nélkül boldogtalanul? Miért élnél igazi cél nélkül kárhozatos állapotban? "Az Ige testté lett, közöttünk lakott és láttuk az ő dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal." ,,Elvégeztetett!"– hangzott a kijelentés a Golgotán, elvégeztetett a mi váltságunk, hit által Isten gyermekei lettünk. Légy te is Isten gyermeke, áldott, céltudatos Krisztus-követő!

Áldott Karácsonyt!

Zán Fábián Sándor,

"Az igazi világosság a világba jött..., mégsem ismerte föl őt a világ.

Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be"

Mily szomorú János apostol megjegyzése (Jn.1.11), de még fájdalmasabb, ha rádöbbenünk ennek máig is ható tanítására, aktuális figyelmeztetésére!

Jézus halálosan szomorú lelke a Golgotán fejeződik ki a legmegrendítőbben, de már elkezdődik az Ő keresztútja Mária méhében. A betlehemi szálláskeresés kudarccal végződik: senki sem fogadja be a vajúdó anyát és férjét. Mária viszont, aki "áldott az asszonyok között", nem veszíti el reménységét ez után a szomorú visszautasítás-sorozat után sem – hiszi, hogy Isten valamiképpen gondoskodik. Bizonyára ő is megdöbben a városszéli istálló láttán – itt kell tehát az Atya tervének beteljesedni, az ő fiát, aki megtestesült Názáretben, világra hozni. A jómódú gazdagok elutasították – már a kezdet kezdetén –, de Ő elfogadta a jószívű szegények vendégszeretetét.

Egyik szemem sír, a másik meg nevet. De hát nem így van ez ma is? Azok, akik könnyedén fel tudnának nevelni akár egy tucat gyermeket, nem vállalnak lassan már egyet sem, akik viszont sok mindenben nélkülöznek, elfogadják a következő gyermeket is. Bizony "aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben – engem fogad be" – mondja ma is az Úr! (Vigyázat! Fordítva is igaz...) Az egészséges gondolkozású "régimódi" szegény családban hogy tudnak örülni a szülők és gyerekek az érkező új gyereknek, de mennyi kifogást találnak a gazdagok a magzat megtartásában, s jaj, mily szervezetten segítenek már nekik egyesek a "tehertől" való szabadításban!

Vajon miért nem akarja e világ gazdagodó része a következő gyermeket? Akadályt lát benne a saját boldogulásában? Ismerős félelem ez, Heródes kezdett el először remegni a jóhír hallatán, neki nem kellett a megváltó, görcsösen ragaszkodott hatalmához, összerabolt vagyonához, ragaszkodott minden cselédjéhez, rabszolgájához, hisz addig képzelhette magát úrnak, istennek... Saját gyermekeit is gátlástalanul meggyilkoltatta, ha riválisát vélte bennük. De hát mi helyettesítheti a gyermekeket, a családot? Az Úristen olyannyira értékeli a család fontosságát, hogy Országának alapsejtjévé teszi és megszenteli azzal, hogy maga is leereszkedik ebbe! "Az Ige testté lett és közöttünk lakott." (Jn.1,14) A karácsony ezért minden örömünk forrása, hisz szülők, gyermekek minden tiszta boldogsága Neki köszönhető, mert a hatalmas Úr az aranyos kis Jézusban érkezett e világra!

"Mindnyájan az ő teljességéből merítettünk, kegyelmet kegyelemre halmozva." (Jn.1,16)

Majnek Antal

Krisztus születik! Dicsőítsétek!

Kedves paptestvérek, szerzetesek, szerzetesnővérek,

Krisztusban szeretett testvérek!

Karácsony ünnepe, mint mindig, elgondolkodtat bennünket életünk és hitünk fontos kérdésein. Az Úr születése az az esemény, amely örömteli légkörével felkészít bennünket a jövendő húsvéti időszakra. Szeretnék veletek együtt a betlehemi jászol előtt megállni, és mikor az örömteli karácsonyi énekeket énekeljük, elgondolkodni azokon a kérdéseken, amelyek mindannyiunkat foglalkozatnak, attól függetlenül, hogy milyen körülmények között élünk.

Jézust gyermekként, noha idegenek által elfoglalt és elnyomásban lévő országban született, mégis mindig körülvette a szeretet, és családjának, Szent Józsefnek és Szűz Máriának a gondoskodása. Tegyük fel magunknak a kérdést: Hogyan gondoskodnak a gyermekekről a mai családok? Országunkban a gyerekek, Európa többi országához hasonlóan, szabadságban születnek, és soha nem tapasztalt módon védi őket a törvény. Mégis rengeteg támadásnak vannak kitéve, amelyek veszélyeztetik egészséges lelki és testi fejlődésüket, és lehet, hogy életüket is. A családoknak sajnos egyre kevesebb befolyásuk van a gyerekekre, mert idejük nagy részét családon kívül töltik; a gyakran hosszú ideig távol lévő apák hiánya pedig csak még összetettebbé teszi a helyzetet. Felelőséggel tartozunk a gyerekek neveléséért, ezzel együtt országunk és az egész világ jövőjéért. A televízió és a sajtó sokkoló erőszakos ügyekről számol be, melyeknek célpontjai a gyerekek. Ugyanakkor sokszor hallunk erőszakról, amelyeket éppen a fiatalság követ el egymás vagy az idősebbek ellen. Ezek után gyakran halljuk a védekezést: Mi csak ki akartuk próbálni azt, amit a filmekben láttunk. Ez pedig azt jelenti, hogy a tömegtájékoztatási eszközöknek nagy felelőssége van a fiatalok nevelésében, formálásában. (Sőt, nem csak az övékében...) Az a rossz hatás, ami a gyerekeket és a fiatalokat a filmeken keresztül éri, kihatással lehet egész további életükre.

Ezért Szentatyánkkal, Benedek pápával megállapíthatjuk, hogy olyan időben élünk, amikor a képnek, látványnak nagyobb hatása van, mint a szónak. Ugyanakkor az embert elárasztó sokféle látásmódban végül nem tudunk eligazodni. Ezáltal kifejezésre jut az ember gyengesége és erőtlensége, mely miatt képtelen az istenismeret küszöbének átlépésére.

Mindez felhívja a figyelmünket két mozzanatra: ízlelni és látni. Élni megtanulni azt jelenti: helyesen ízlelni, és helyesen szemlélni mindazt, ami bennünket körülvesz. Úgy tekinteni az Isten világára mint ajándékra, és megtanulni felismerni Őt, az ég és föld Teremtőjét.

Szeretném Dáviddal, a zsoltáros szavaival kiáltani: "Ízleljétek és lássátok, mily jó az Úr, boldog az, ki Őbenne bízik. Féljétek az Urat, minden szentei, mert nincs fogyatkozásuk az Őt félőknek." (Zsolt. 33,9-10.)

Testvérek, a zsoltár ezen szavai röviden és tömören adnak választ arra a kérdésre, hogyan és kit kell ízlelnünk, hogyan és kire kell néznünk.

A mai ünnep a születés ikonján keresztül akar világosságot adni istenkeresésünkhöz. A kis Jézus sírhoz hasonló jászolban fekszik, nem csecsemőként, inkább sírba helyezett emberként van bepólyálva. Mindennek a hátterében ott a sötét barlang, titkával, melynek mélysége számunkra teljesen ismeretlen. Józsefet az ikon sarkában ábrázolják, kilátástalan helyzetben levő, kételkedő emberként. Mária elfordul a gyermek Jézustól, mert nem tudja befogadni azt, aki nagyobb tőle. De mindefölött az Isten világosságának a fénye leszáll a gyermekre, és mindarra, ami körülveszi őt. Az angyalok sietnek hírül adni az embereknek Isten nagy tettét, amelyet az emberiségért véghezvitt. Mit jelent mindez? Az Isten a földre száll, hogy magára vegye a mi halandóságunkat, vállalja a haláltól való félelmet, amelyben mi, emberek élünk. Vállalja kétségeinket, emberi természetünk erőtlenségét. Hív mindenkit ízleni azt, amit öröktől fogva elkészített az embernek: Isten országát.

"Jertek, örvendezzünk az Úrnak, hirdetvén a jelen nagy titkot!" Így kezdjük el Krisztus születése előestéjén a vecsernyénket. Nos jertek, ízleljük és lássuk!

Kívánok mindannyiótoknak örömteli karácsonyt és boldog új évet! Szívélyes üdvözlettel és főpásztori áldással:

Milán munkácsi püspök