Az Alföld kárpátaljai festője
Bár vidékünk legtöbb festőművésze a Kárpátok fenséges vonulatait, magasba nyújtózkodó csúcsait és szépséges (ám sajnos fogyatkozó) erdeit örökíti meg tájképein - ami érthető is egy nagyobbrészt hegyekkel borított régióban -, Kolozsvári László vásznain mégis a Tisza és a Latorca mentén húzódó síkság lassan bandukoló folyói, a vízfolyásokat követő ártéri erdők, a végtelenbe húzódó mezők, valamint az alföldi tájban élő, dolgozó emberek jelennek meg. Mi vonzza őt ehhez a legtöbb helyi pályatársa által eléggé elhanyagolt témához? Erről és a munkásságához kapcsolódó egyéb kérdésekről beszélgettem el a minap a Tiszaújlakon élő festővel.
- Akadnak ugyan hegyvidéki témájú kompozícióim, ám inkább az Alföldet szeretem - vall önmagáról a képzőművész. - Jómagam is síkvidéki születésű vagyok, ez a táj áll hozzám a legközelebb, s ennek is megvan a maga szépsége. Szeretem természethűen kiábrázolni az alföldi táj jellemző sajátosságait, szerény, nem harsány színeit, széles távlatait, még úgy is, hogy kevés motívumból lehet csak felépíteni a kompozíciót. Nagyon sokat járok a természetben, ahol vázlatokat készítek a leendő alkotásaimhoz, s nem számít, hogy jó vagy rossz idő van odakint, festettem én már kimondottan vacak időben is.
Szeretem bejárni Tiszaújlak környékét, valamint a Latorca síksági szakaszát, mert bár mind a kettő az Alföld része, az utóbbi tájnak mégis egészen más az arculata, mint a lakóhelyemet körülvevő vidéknek - folytatja. - A Latorca keskenyebb és kanyargósabb, mint a "legmagyarabb folyó", a Tisza mentén viszont nagyobb terekkel találkozik az ember. Ami pedig az évszakokat illeti, nincs kimondottan kedvelt évszakom, mindet szeretem. Megragadnak az ősz meleg színei, a vörös és a barna különböző árnyalatai, akárcsak a tavasz gyönyörű zöldjei, s a télnek is megvan a maga szépsége...
Maradva a tájképeknél... Beszélgetőtársam immár hat éve látogatja a hortobágyi, négy esztendeje pedig a Szolnok melletti, nagykörüi nemzetközi alkotótábort (bár az idén - a közbejött nehézségek miatt - egyiket sem tudta felkeresni), megörökítve vásznain a Nagykörü község mellett, gyönyörű ártéri erdők között hömpölygő Tiszát, mely szélesebb s viszonylag tisztább, mint mifelénk, több festményén pedig visszaköszön a hortobágyi puszta, annak lakóival együtt. Figurális kompozícióin többnyire az alföldi tájban élő embereket festi meg mindennapi elfoglaltságaik közepette, bár nagyon sok cigány témájú festmény is kikerült már a keze alól, s történelmi tárgyú alkotások is napvilágot láttak a műtermében, felidézve a honfoglalás időszakát, emellett pedig vászonra viszi a különböző bibliai személyiségeket, eseményeket.
A tájképeken és a figurális kompozíciókon kívül a portrékat is kedveli, a múlt század 70-es éveiben egész képsorozatot festett tipikusan alföldi jellegű arcvonásokat viselő idős bácsikákról, s bár manapság már nem talál hasonló típusú arcokat, mégis kerülnek ki portrék a keze alól, a közelmúltban például megfestette az akkor 85 éves neves magyar régészt, László Gyulát. Ami pedig a festészeti eljárásokat illeti, egyaránt kedveli az olajfestményeket, valamint az akvarelleket, bár az utóbbiaknak korlátozottabb a méretük, lévén, hogy egy bizonyos méreten felül már nem lehet akvarelltechnikával dolgozni...
- Mely stílus áll önhöz a legközelebb? - váltok témát.
- Az alföldi realista iskola híve vagyok, a XIX. századi, illetve XX. század eleji festők köréből közel érzem magamhoz Paál Lászlót, Munkácsy Mihályt, Koszta Józsefet, Hollósy Simont, a jelenkorból pedig kedvelem Kassait, Glücköt, Boksay Józsefet, valamint Erdélyi Bélát - kapom a választ. - A realista stílusban megfestett művekkel is lehet újat alkotni, nem lehet azt mondani, hogy csak az absztrakt festmények a jók.
Végezetül pedig szóljunk a közelmúlt és a jelen kiállításairól. Hét festménnyel képviseltette magát a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága által a nagyszőlősi Ferenc-rendi kolostor templomában megrendezett kiállításon, illetve önálló tárlatot mutatott be - mintegy harminc műalkotással - a Kárpátaljai Magyar Főiskolán, jelenleg pedig több kompozíciója is megtekinthető a Révész Imre Társaság ungvári kiállításán, a Kárpátaljai Megyei Néprajzi Múzeum kiállítótermében. A közeljövőben viszont - elegendő anyag hiányában - nem tervez önálló tárlatot.
Lajos Mihály
