Kórházi lelkészek Kárpátalján is lehetnének

Istentisztelet a csapi kórházban

Már Hippokratesz is az ember testi-lelki harmóniájának megbomlásaként tekintett a betegségre. A betegség ténye, a kórházban való tartózkodás egy szokatlan állapotba taszítja az embert, amelyet egyedül nehezen képes feldolgozni. Sok minden megváltozik a beteg életében: kiszakad a családi, a munkahelyi környezetéből, eltávolodik az "odakint" zajló élettől, s a betegség tölti be minden percét; függő helyzetbe kerül orvosaitól, ápolóitól, beszűkülnek térbeli és időbeli határai; kiszolgáltatva, elszigetelve érzi magát. Ezek az érzések összességében felvetik a világban való helyének, jövőjének, az élete értelmének kérdéseit. A betegségen kívül ezekkel is meg kell küzdenie. Jó ilyenkor, ha van valaki, aki oda tud lépni a beteg ágya mellé, hogy lelki terheit enyhítse. Ennek megfelelően Nyugat-Európa kórházaiban kórházi lelkészek segítik az egészségügyi személyzet gyógyító munkáját, Magyarországon is egyre több kórházban találkozhatunk velük. Kárpátalján viszont nem sokat lehetett hallani ilyen misszióról, pedig e feladat Krisztustól származik: "Beteg voltam és meglátogattatok" (Mt 25,36) – mondja, s egyben így biztat: "Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük" (Mt 18,20).

E sorok írója nemrég megbetegedett és a Csapon található Ungvári Járási Kórházba került, ahol a szomszédos ágyon Balog Sándor, a Kisdobronyi Református Cigánygyülekezet lelkipásztora lábadozott, aki betegsége idején is igyekezett gyakorolni hivatását: biztatta és Krisztus evangéliumával vigasztalta a sokszor elkeseredett beteg embereket. Heti két alkalommal, dr. Szabó Miklós főorvos engedélyével és bátorításával istentiszteleteket tartott az étkezdében azok számára, akik ezt igényelték. Az alkalmakon olyan igerészeket választott, amelyeken keresztül Isten a beteg emberekhez szól.

Ma már nincsenek istentiszteletek a csapi kórházban, hisz Balog Sándor tiszteletes meggyógyult és visszatérhetett a gyülekezetéhez, de az általa elkezdett munkát jó lenne, ha folytatná valaki.

Rövid utánajárás után megtudtuk, hogy a Kárpátaljai Református Egyház lelkészei közül akadnak, akik kórházmissziós lelkészként is dolgoznak. Jenei Ottó tiszteletest például az elmúlt év őszén kérte fel a Beregi Egyházmegye esperese, hogy Munkácson végezzen kórházi missziós munkát. Tőle tudtuk meg, hogy Nagyszőlősön az ottani kórházakban ezt a szolgálatot már 15 éve végzi Szeghljánik Irén tiszteletes asszony, illetve most a munkácsi gyermekkórházban a helyi segédlelkész és felesége, Dancs Róbert és Edina is elkezdte ezt a missziót.

Mindehhez sok sikert és kitartást kívánunk a lelkészeknek. Talán egyszer még azt is megérjük, hogy a csapi és az összes többi kórháznak is lesz hivatásos lelkésze, ahol azt a betegek igénylik.

Badó Zsolt