2008. február 29.

2008. február 29., 09:00 , 372. szám

Nagyböjt 4. vasárnapja

Ez a nap a latin szertartású római katolikusoknál a "Laetáre" nevet viseli, mert alaphangulata az örvendezés. Elővételezése ez a húsvéti örömnek. Igazán örvendezni csak a tiszta szívű ember tud, ezért sürgeti a megérést, a lelki megtisztulást az egész nagyböjt.

Az e napi ószövetségi olvasmány és az evangélium is bemutatja, azt, hogy Isten valakinek kegyelmet ad anélkül, hogy az illető azt kérte volna. Pál apostol pedig azt írja, hogy mindnyájunkat elért az Isten kegyelme, mind kiválasztottak lettünk, "a fény fiai". Akármilyen körülmények között élünk, akármilyen jelentéktelennek látszunk, akik valaha sötétség voltunk - "ma világosság az Úrban."

Valaki mondhatná: "Én nem vagyok vak, én látok."

De a látás különféle lehet. Van, amit a fizikai szem lát bűnnek, van, amit az értelem, és van, amit a hit lát bűnnek: amire az Isten mondja, hogy ne tedd, mert bűn!

Sokszor kell kiigazítani az értelemnek a szem látását, és a hitnek az értelem látását! És mert sohasem teljes bennünk a világosság, Jézus elé kell állnom, hogy ő világosítson meg.

Aki befogadja a világosságot, meglátja, hogy szívében még mennyi homály van.

Nekünk szól hát Pál apostol írása: "Ébredj, ki alszol, támadj fel holtodból, s Krisztus rád ragyog!"

Bohán Béla