A jóhiszeműség ára: két nadrág, három pulóver

Színtiszta élet

A történet főhőse egy középkorú férfi, aki egy őszi napon épp egyedül tartózkodott otthon. Családtagjai már a munkahelyeiken végezték mindennapos tevékenységüket. Emberünk is elfoglalta magát a szokásos házi teendőkkel, amikor az udvarban ugatni kezdett a kutya. Először azt hitte, hogy csak a szokásos "kapcsolódjunk be a szomszédok ugatásába" késztetésnek enged a derék házőrző, mivel azonban nem halkult az eb véleménynyilvánítása, kinézett az udvarra, hogy mi a helyzet. Meglepve vette észre, hogy egy fiatalember közeledik a kerten keresztül, hirtelen előbukkanva a szőlőtőkék közül. Első meglepetésében szóhoz sem jutott, de aztán úgy látta, hogy elég bizalomgerjesztő a "hívatlan vendég" viselkedése, így megvárta, hogy mit akar. A fiatalember közben felért az udvarra, s udvariasan megkérdezte, kaphatna-e egy kis vizet, ugyanis a közeli építkezésen dolgozik, s már elfogyott az innivalójuk. Át is adott egy kisebbfajta edényt a gazdának, hogy ha lehet, töltse meg vízzel, hogy vihessen a társainak is. Ez a kedélyes modor és közlékenység elaltatta a gazda gyanakvását, s átvette az edényt, hogy megtöltse vízzel. Bement a házba, s a csapból még ki is engedett egy keveset, hogy minél frissebb legyen a víz. Visszatérve az udvarra, átadta a várakozó férfinak a megtöltött edényt, aki nagy hálálkodások közepette megköszönte a segítséget. Még meg is kóstolta a vizet, s igen dicsérte a minőségét, majd távozott. A gazda pedig magában nagyon örült annak, hogy segíthetett egy embertársán.

Délutánra azonban ez az öröm bosszúságra változott: hazajött a ház asszonya, s nekilátott, hogy összeszedje az előző nap kimosott száradó ruhákat. Ekkor derült ki, hogy a segítőkészségnek bizony borsos ára volt: két nadrágba és három pulóverbe került emberünk jóhiszeműsége.

Snicer