2008. április 4.

2008. április 4., 10:00 , 377. szám

Kimondhatatlanul nagy volt a Jézus sírjánál járó aszszonyok meglepetése és öröme. Ők azért jöttek, hogy a holttestet bebalzsamozzák, de nincs holttest, Jézus feltámadt! Gyorsan ott is hagyták a sírt, és félelmükben meg nagy örömükben is siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. "Ekkor íme, Jézus jött velük szemben és így szólt: "Üdv nektek!" (Mt 28,9).

Áldott Krisztus! Te eljöttél hozzánk, bűnösökhöz Betlehemben. Emberré lettél, emberségbe rejtetted istenségedet. Most is te jössz, Te közeledsz hozzánk. Jössz: "Üdv nektek!" s ez már nemcsak köszöntés volt, hanem az üdvösség biztos ígérete!

Feltámadt az Úr, de akik részesei a titoknak, azoknak szent kötelességükké lesz hirdetni, hogy nekünk nem "halott" Istenünk van, hanem élő.

Még úton voltak, amikor néhány jelentette a főpapoknak a történteket. Ezek egy csomó pénzt adtak a katonáknak, hogy mondják: éjnek idején odajöttek a tanítványai és ellopták. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók között.

Ha Krisztus nem támadt fel, akkor a kereszténység nem különbözik a többi vallástól, akkor az egyház kizárólag emberi intézmény, erkölcsjobbító egyesület, keresztelő, eskető és temető vállalat. Ha Krisztus nem támadt fel, akkor valamennyien a bűn rabságában sínylődünk a szabadulás reménye nélkül.

Ezért fontos hangsúlyoznunk, hogy valóban feltámadt az Úr. Ha ez nem így történik, akkor úgy zarándokolnak sírjához, mint Buddha, Konfu-ce, Lao-ce vagy Mohamed sírjához. Mi, keresztények azonban egy üres sír előtt ünnepelünk, ahol megdicsőül az ember. Karácsonykor az Ige testté lett és érzékelhetően lépett be világunkba. Húsvétkor azonban feltámadásával kilépett a tapasztalati világból, az érzékelhetőség köréből. Látható testben lépett közénk, de az öröklét formájában távozott körünkből.

Hrabár Tamás