Példa a finn modell: tudással egzisztenciát teremteni

Beszélgetés Balogh László pszichológus professzorral

2008. május 9., 10:00 , 382. szám

A közelmúltban a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola vendége volt dr. Balogh László, a Debreceni Egyetem Pedagógiai-Pszichológiai Tanszékének vezetője, a Magyar Tehetséggondozó Társaság elnöke, aki Kelemen László professzor, a pedagógiai pszichológia neves kutatója hatására kezdett el foglalkozni a gondolkodás fejlesztésének kutatásával, a téma pszichológiai háttérvonásaival.

- Milyen munkákban vett részt a tanszék, ill. más projektek keretén belül?

- Az 1985-ben a Debreceni Egyetemen létrehozott Pedagógiai-Pszichológiai Tanszék kutatásainak középpontjába a tehetségkutatás került. Tanszékünk nagy hírnevet szerzett világviszonylatban is a tehetséggondozás terén. A kezdetektől örömmel segítettünk az érdeklődő iskoláknak. A rendszerváltáskor lehetségessé vált külföldi szakmai utak megszervezése, külföldi szakirodalom beszerzése, neves intézményekkel való kapcsolatok kiépítése. Bekapcsolódtunk az 1987-ben alakult Európai Tehetségtanács (ECHA) munkájába. A Comenius BEGA-programban például hat európai ország (köztük Magyarország is) hat-hat iskolája vesz részt. Közös kutatásokat folytatunk a bécsi, a münsteri (Németország) a nijmegeni (Hollandia) egyetemmel. Mint a Magyar Tehetséggondozó Társaság elnöke, részt veszek a Magyar Géniusz Integrált Tehetségsegítő Program munkájában, mely tehetséges gyermekek képességeinek kibontakoztatását, integrálását tűzi ki célul, különös tekintettel a hátrányos helyzetű fiatalokra. Célunk az ún. tehetségpontok létrehozása

. Ez nemcsak a Magyarországon belüli, hanem a határon túli magyarságot is érinti. Lehetőség van arra, hogy Kárpátalján is létrejöjjenek ilyen tehetségpontok, akár már a közeli jövőben. Kapcsolódik még a munkámhoz az egyetemen folyó tanárképzés, itt a képzés pszichológiai moduljai, háttere, eszközrendszere foglalkoztat.

- Ön szerint hogyan lehet valakiből jó pedagógus?

- Ez a hajlam már az általános és középiskolában elkezd kialakulni. Meghatározó lehet az is, hogy a jövendő pedagógusjelöltnek milyen tanárai vannak. Nagyon fontosak az olyan tulajdonságok, mint az empátia, az együttérzés, a jó kommunikációs készség, valamint a jó képzés. És nem utolsósorban nagyon fontos az, hogy valaki akarjon jó tanár lenni, vállalja az ezzel együtt járó buktatókat, nehézségeket. Mert hiszen egészen más ma egy pedagógusszerep, mint mondjuk 30-40 éve. Ha nem tudom elérni azt, hogy a tanulók elfogadjanak, akkor hiába tartok gyönyörű, szakmailag tökéletesen felépített órát, minden igyekezet teljesen hiábavaló lesz.

- Előadásában nagy vonalakban taglalta Finnország példaértékű oktatási rendszerét. Mitől olyan különleges ez a modell?

- Mindenképpen irigykedhetünk rájuk. Az oktatás-képzés szintjei: iskola előtti képzés (6-7. év), alapfokú oktatás (7-13. év), alsó középfokú oktatás (13-16. év), felső középfokú oktatás és szakképzés/szakirányú oktatás (16-19. év). Az iskolai filozófia a választék, rugalmasság, minőség szavakban rejlik. A pedagógusok arra törekednek, hogy minél inkább testre szabottan történjen a tanulók fejlődése. A finn társadalom optimista embereket igyekszik kinevelni egy olyan államban, amelyben a tudással egzisztenciát lehet teremteni.

- Mi a véleménye Kárpátaljáról?

- Most vagyok először itt. Látom azokat a hatalmas erőfeszítéseket Beregszászban, melyeket azért tesznek, hogy egyfelől az anyanyelvűség megmaradjon, másrészt, hogy aki ezen a nyelven tanul, az minél messzebbre juthasson. Én nagyra becsülöm azokat az erőfeszítéseket, melyeket az itteni pedagógusok folytatnak azért, hogy átadják a pedagógusképzésben azokat a korszerű elveket, melyek jelenleg a nyugati világot jellemzik.

Fischer Zsolt