Új narkóbárók

Az ukrán sajtóban az utóbbi időben több írás jelent meg arról, hogy a bűnözés egyes területei egyre jobban összefonódnak a roma társadalommal.

A cigányság közismerten hátrányos szociális helyzete óhatatlanul mind többeket taszít e népcsoportból az alvilág, a bűnözés felé. Napjainkra odáig fajult a helyzet, hogy vannak, akik már-már cigánymaffiáról beszélnek, s egyes vélemények szerint az etnikai alapon szerveződő bűnözői csoportosulások közül ma ez a legbefolyásosabb az országban.

A cigánybűnözésről szólva mindenekelőtt a csalások számának jelentős növekedéséről kell szólni. Zaporozsjéban például egy roma család tagjai a Vöröskereszt munkatársainak adva ki magukat járták sorra idős emberek lakásait. Felmérve a terepet, a hiszékenyebbeknek azt ígérték, segítenek kedvezményes áron élelmiszerekhez jutni. Át is vették a vásárlásra kapott pénzt, majd azzal hitegetve áldozataikat, hogy hamarosan visszatérnek az áruval, eltűntek.

A rendőrségi jelentések csak úgy hemzsegnek az afféle esetektől, amikor az ártás levételének ígéretével arra kényszerítettek serdülőket, de akár felnőtt embereket is, hogy minden értéküket átadják a csalóknak. Megakadályozandó édesanyja halálát, amit a fekete szemű jósnők olvastak ki a tenyeréből, egy iskolás lány 5000 dollárt és számos ékszert hozott el hazulról és adott át a "jóakaróknak".

Sajnos a közvélemény által tévesen "hagyományos" cigány foglalatosságoknak tartott lopás és csalás mellett egyre több információ tanúskodik arról, hogy a romák immár kiveszik a részüket a kábítószer-kereskedelemből is. A hatóságok adatai szerint például a Kijev megye területén élő cigány családok több mint fele érintett a marihuánával, ópiummal, heroinnal, metadonnal és amfetamin-származékokkal való kereskedelemben. Sajtóhírek szerint ebben a tevékenységben mindenkinek pontosan meghatározott szerepe van egy-egy bűnözői csoportosuláson belül. A cigányok általában a beszerzők, a szállítók és a terjesztők szerepét is vállalják életformájuktól, lakóhelyüktől függően. Egyedül a kábítószerek előállításával nem foglalkoznak, azt leggyakrabban a helyi drogfüggőkre bízzák.

Ugyancsak a "hagyományos" iparágak közé tartozónak számít a koldulás, amelyet szinte minden ukrajnai nagyvárosban igen szervezetten folytatnak a romák. Sőt, az évek során több környező ország szomszédos nagyvárosaira is kiterjesztették tevékenységüket, elsősorban az egykori Szovjetunió területén.

Szorosan kapcsolódik e tevékenységi körhöz immár az emberkereskedelem is. Odessza megyéből például ötven helyi lakost csaltak ki jól fizető idénymunka ígéretével az oroszországi Orlovi megyébe, ahol azután egész nyáron rabszolgákként dolgoztatták őket szigorú felügyelet alatt. A mezei munkák végeztével fogva tartóik fejenként ezer orosz rubelt nyomtak a kényszermunkások markába útiköltség gyanánt, majd szélnek eresztették a szerencsétleneket.

Hivatalos népszámlálási adatok szerint (2001) Ukrajnában majd 50 ezer cigány él, közülük mintegy 15 ezer Kárpátalján. Mintegy 90 százalékuk ukrán állampolgár, igaz, többségük nem beszéli az ukrán nyelvet. Nem hivatalos statisztikák ugyanakkor 200-300 ezer főre becsülik az ukrajnai cigányság valós létszámát. S aminthogy nem ismerjük pontos létszámukat, ugyanúgy szinte semmit sem tudunk életkörülményeikről, gondjaikról. Általában csak akkor vagyunk hajlandók tudomást venni a létezésükről, ha abból valamiféle kárunk származik... (Kárpátalja/cripo.com.ua)