Világkongresszus a hantik és manysik földjén

2008. július 11., 10:00 , 391. szám
Hagyomány és modern technika

A napokban ért véget az oroszországi Hanti-Manszijszkban a Finnugor Népek V. Világkongresszusa. Az eseményen részt vett Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke, akit benyomásairól kérdeztünk.

- Egy egészen más világba kapott meghívót az, aki részt vehetett az idei világkongresszuson...

- Valóban. Az Urálon túlra kellett repülnünk, Oroszország Hanti-Manysi Autonóm Körzetének központjába, ami mintegy ötezer kilométerre található Kárpátaljától. Egy rendkívül gyorsan fejlődő vidéken találtuk magunkat, ami a térségben feltárt kőolajlelőhelyeknek köszönhető. Az ottani átalakulás azért is látványos, mert a Magyarországnál is nagyobb kiterjedésű, ám igen gyéren lakott vidék korábban valóban elmaradottnak számított, s napjainkban szinte egyik napról a másikra újul meg. Az ötvenes években épült gerendaházakat sorra modern lakóépületek váltják fel. Hanti-Manszijszkba érkezve az ember egy skandináv típusú városkában találja magát, ami azonban nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy az utóbbi évek számos építészeti projektjét éppen finn, észt és svéd cégek valósították meg. Az olajipari létesítmények mellett 19 ezer hallgatót oktató egyetemet építettek a körzetben, s egyéb kulturális intézményeket, ezenkívül számos kedvezményben részesülnek manapság a hantik és a manysik is. Minderre valóban nagy szükség van, mert számos finnugor nép a nyelvvesztés határára sodródott a térségben. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy már kisebbségbe szorultak az oroszokkal szemben a saját területeiken, másrészt abból fakad, hogy az elmúlt időszakban nem volt biztosított számukra az anyanyelvi oktatás. A hantikról és manysikról ugyanis tudni kell, hogy többségük továbbra is az általuk csumnak nevezett jurtaszerű sátrakban él, s nomád állattenyésztéssel foglalkoznak. Korábban ezért a gyermekeket úgy 10 éves korukban bentlakásos iskolákba vitték, ahol természetesen az orosz volt az oktatási nyelv. Ezen a helyzeten próbálnak meg segíteni napjainkban - többek között erről is szó volt a világkongresszuson.

- Mit kell tudnunk a Finnugor Népek Világkongresszusáról?

- A helsinki központú világkongresszust még 1991-ben hozták létre Oroszország Komi Köztársaságának központjában, Sziktivkarban. Működését a három finnugor állam, Finnország, Észtország és Magyarország finanszírozza, míg a szervezet elnöke általában a kis finnugor népek képviselői közül kerül ki. A négyévente ülésező kongresszus rangját jelzi, hogy az idei alkalom megnyitóján mind a három állam elnöke megjelent.

- Oroszország viszonya a mozgalomhoz viszont meglehetősen ambivalens.

- Való igaz, hogy bár a legtöbb finnugor kisnép éppen Oroszországban él, az a mai napig nem járult hozzá anyagilag a szervezet működtetéséhez. Vannak azután érzékeny témák és területek Oroszország és a finnugorok viszonyában, melyek ezúttal is éreztették hatásukat. Így például az észt államfő, miután nem biztosítottak számára észt tolmácsot, angol nyelven adta elő előadását, amit egyesek nem toleráltak. Toomas Hendrik Ilves előadta, hogy az a nyelv és kultúra marad fenn, amelynek lehetősége van az élet minden területén funkcionálni, amihez viszont megfelelő szabadságjogokkal kell rendelkezniük az adott népeknek. Mint jelezte, Észtország is ezt az utat választotta, s reményének adott hangot, hogy más finnugor népeknek is lesz alkalmuk kiteljesíteni és gyakorolni ezeket a szabadságjogokat. Természetesen orosz részről ezt a megnyilvánulást is nemtetszéssel fogadták. Felmerült az is, hogy helyezzék át a kongresszus központját Helsinkiből Sziktivkarba, vagy Oroszország más városába. Minekutána azonban hasonló döntés csak a résztvevő népek teljes egyetértése esetén hozható meg, az elképzelésből nem lett semmi. A kongresszus egyébként kiváló alkalom arra, hogy megbeszéljük problémáinkat. Így például volt alkalmam tájékoztatni Sólyom László magyar köztársasági elnököt és Hiller István oktatási minisztert a kárpátaljai magyar oktatás helyzetéről, problémáiról, még az előtt, hogy az államfő Kijevbe utazott volna hivatalos látogatásra.

- Hogyan él együtt ezen a vidéken a hagyományos népi kultúra napjaink vívmányaival?

- Meglehetősen érdekes példákat láthattunk erre vonatkozóan. Mint már említettem, az olajból származó pénzek egy részét fejlesztésre fordítják. Így például Hanti-Manszijszkban az egyetem mellett épült képtár, múzeum, nemzetközi színvonalú konferenciaközpont, számos turisztikai és sportlétesítmény. A modern épületekbe igyekeznek belecsempészni a népi építészet elemeit, átörökíteni a hagyományt. Igyekeznek feleleveníteni nemzeti tradícióikat is, melyek pedig korábban már visszaszorultak az otthont jelentő sátrakba. Most azon dolgoznak, hogy megtanítsák ezeket a hagyományokat a városi gyerekeknek is, illetve arra törekednek, hogy nyelveik a televízióban is mind több műsoridőt kapjanak az uralkodó orosz mellett. Mindez persze a turizmus, az etnobiznisz megjelenésében is tetten érhető. A világkongresszus idején például jurták, azaz csumok jelentek meg a város főterén, amelyek bepillantást engedtek a vidéki lakosság mindennapi életébe, s ahol egyben turistáknak szánt szuveníreket is árultak. Ugyanitt részt vehettünk hagyományos népi ünnepeken, szertartásokon is.

pszv