Török Erzsébet: Én beültetném az anyukát is a gyerek mellé szenvedni

Ukrán iskolába fognak járni a bótrágyi gyerekek

2008. augusztus 15., 10:00 , 396. szám

Bótrágy magyar község a Beregszászi járásban, ahol a nyolcvanas évek közepén a szomszédos ukrán telepesfalu, Újbótrágy lakóinak kérésére a magyar iskola bázisán létrehoztak egy kilencosztályos, ukrán általános iskolát. Manapság az újbótrágyi ukrán gyerekek iskolabusszal a bakosi ukrán iskolába járnak, viszont a bótrágyi iskola ukrán tagozata ennek ellenére sem szűnt meg. A helyzet idén kritikussá vált: tizenegy hatéves magyar gyerek kezdi ukrán osztályban szeptember elsején az iskolát. A tizenegy közül tíz a helyi magyar óvodába járt, ezért megkérdeztük a kialakult helyzettel kapcsolatban Izsák Szláva óvodavezetőt, aki az iskolát most kezdő kisfiát ugyancsak ukrán iskolába kívánja íratni: "Tíz gyerek megy az óvodánkból idén iskolába, és valóban mind a tíz magyar gyerek ukrán osztályban tanul majd. Tudomásom szerint Bótrágyon 16 elsős lesz szeptemberben, akik közül 11-et ukrán iskolába íratnak a szülei. Szerintem emögött az oktatásban tapasztalható reformok, a most bevezetett érettségi tesztek vannak. Mi az óvodában nem befolyásoltuk a szülőket az iskolaválasztás kérdésében. Ami a mi döntésünket illeti, a férjem úgy gondolta, hogy magyar iskolába menjen a gyerek, én viszont az ukrán iskolát jobbnak tartom, mert még annak ellenére is, hogy én ukrán osztályba jártam, mégis komoly nehézségeim voltak a tanítóképzőben és az egyetemen a nyelv jó ismeretének hiánya miatt."

Az ugyancsak Bótrágyon élő Török Erzsébet matematikatanár az ukrán és a magyar osztályokban is tanít, annak ellenére, hogy ő magyar iskolát végzett: "Nálunk a magyar gyerekek negyede eddig is ukrán osztályokba ment. Én a gyerekemet ma is egészen biztosan magyarba járatnám. Különben a lányaim mindketten magyar iskolát végeztek, utána befejezték a tanítóképzőt és az egyetemet, ma ők is a bótrágyi iskolában tanítanak. Az ukrán iskolába járó magyar gyerekek rengeteget szenvednek, és rengeteget tanulnak feleslegesen. Legalább öt-tízszer annyit készülnek egy órára, bemagolják a dolgokat. Én legszívesebben minden hatéves kisgyerek mellé beültetném az anyukát is, hogy nézze meg, mennyit szenved a gyereke. Az ukrán osztályos tanítványaim közül többet felvettek a beregszászi főiskolára, ők azt mondják, csak most értették meg, hogy menyivel könnyebb tanulni anyanyelven.

Jobbára csak a mi magyar gyerekeink járnak az ukrán osztályainkba is, tehát ott ukrán szót gyakorlatilag csak az órákon hallhatnak. Az ott végzettek hátrányban vannak az ukrán anyanyelvűekkel és a magyar iskolát végzettekkel szemben is. Sok rosszabb nyelvérzékkel bíró gyerek jó eredményeket is elérhetne, ha magyar osztályban tanulna, az anyanyelvén. Az ukrán osztályokban tanuló magyar gyerekeken egyébként is észre lehet venni egyfajta visszamaradást, másként látják a világot, tájékozatlanabbak, kevésbé olvasottak, hisz magyarul nem olvasnak, ukránul meg nem értik, hogy mit olvasnak. A magyar irodalomról és történelemről semmit nem tudnak, de nem ismerik Sevcsenkót sem. Nálunk fel sem merül, hogy az unokánk ukrán iskolába menjen, de ha Bótrágyon a magyar osztály csak néhány problémás gyerek gyűjtőhelyévé válik, akkor el kell gondolkodniuk a magyar iskolát választó szülőknek, hogy Bátyúba vagy Beregszászba utaztatják a gyermeküket."

Bajusz Ferenc, a Bótrágyi Általános Iskola igazgatója lapunk kérdésére elmondta: "Pontosan csak szeptember elsején lehet majd megmondani, hogy hányan mennek ukrán, illetve magyar osztályba. Májusban megírattuk a kérvényt a szülőkkel, hogy nagyjából tudjuk, milyen lesz az ukrán és magyar osztály közötti megoszlás, de ez augusztus végén mindig szokott változni, tehát a mostani arány még nem végleges. Arra a kérdésre, hogy miért alakult ki a jelenlegi helyzet, főleg a szülők tudnának választ adni. Nem lennék tisztességes a kollégákkal szemben, ha ide vagy oda agitálnék. Nekem két fiam van, a nagyobbik magyar, a kisebbik pedig ukrán iskolába jár."

Radvánszky Ferenc bótrágyi református lelkész több írásában is hangsúlyozta már a magyar iskola fontosságát, lapunknak elmondta: "Bótrágyon egy katasztrófa van kibontakozóban. Ugyanis amennyiben összeomlik a magyar nyelvnek és tanításnak a presztízse, kialakul egy visszafordíthatatlan identitáskrízis. Ma sincs megfogalmazva nálunk, hogy kik is vagyunk, mi a célunk és a küldetésünk. Véleményem szerint az egyetlen esélyünk a megmaradásra az lenne, ha tudatosítjuk, hogy mi vagyunk a nyugati kereszténység utolsó védőbástyája itt a keleti tengerben, ezt hangsúlyozva kerülhetünk csak kulcspozícióba Ukrajnában. Igaz, ehhez kell az anyaország támogatása, de legfőbbképp a mi önazonosságunk megőrzése és hangsúlyozása. Az oktatás pedig azért létfontosságú a számunkra, mert ha feladjuk, akkor feladtuk megmaradásunk zálogát. Ha eluralkodik rajtunk a most tapasztalható szolgalelkűség, nemcsak a magyar iskolarendszerünk tűnik el a történelem süllyesztőjében, hanem a kárpátaljai magyarság is."

Badó Zsolt