Minden szálláshely elkelt
Síturizmus: Infláció alatti drágulás
A Kárpátokat az ukrán Alpokként is emlegetik, legalábbis azok, akik megengedhetik maguknak, hogy itt töltsék az ünnepeket, a téli vakációt. Az alábbiakban annak járunk utána, adottak-e a feltételek, s mennyibe is kerül ez a havas-jeges kikapcsolódás.
Szerencsére a gazdasági válság még nem érezteti igazán a hatását a belföldi turizmuson. Sőt, egyes szakértők rámutatnak, hogy a pénzügyi gondok jelentősen csökkentették a külföldön nyaraló ukrán állampolgárok számát, akik így Ausztria, Csehország vagy Szlovákia helyett idén szintén a Kárpátokat választhatják, azaz éppenséggel nőhet a fizető vendégek száma. Ami a tényeket illeti, az előzetes szobafoglalások alapján úgy tűnt, szilveszterre, az ortodox karácsonyra már jóval újév előtt elkeltek a szálláshelyek Kárpátalján is, akárcsak a szomszédos nyugat-ukrajnai megyékben. December vége felé arról érkeztek némileg nyugtalanító hírek, hogy viszonylag nagy számban mondják vissza helyfoglalásaikat az Ukrajna keleti régióiból várt turisták, végül azonban mégis szinte minden szálláshely megtelt, s máris elmondható, hogy az idei várhatóan felülmúlja majd az elmúlt néhány idényt a vendégszámot illetően. Ehhez persze szükség van az időjárás kegyére is, hiszen a hegyekben december végétől tartja magát a nem túl szigorú hideg, szilveszter óta pedig valamennyi lejtőn van már síelésre, szánkózásra alkalmas hó, ami a távolról érkezettek mellett további sok ezer kárpátaljai turistát vonz a sípályákra és az üdülőkbe a hétvégeken.
A kárpátaljai üdülőtelepek, szanatóriumok és sípályák esetében az egyik legfontosabb szempont a megközelíthetőség. E tekintetben az elmúlt években sokat javult a helyzet, ám még korántsem mondhatók ideálisaknak a viszonyok. A legtöbb magára valamit is adó üdülő maga gondoskodik vendégei szállításáról, azaz a távolról érkezett utasnak mindössze annyi a dolga, hogy leszálljon például Munkácson a személyvonatról, ahol már mikrobusz várja. Ezeknek a járműveknek a díjszabása meglehetősen különböző lehet, abban azonban megegyeznek, hogy az út költségeit elosztják az utasok között, tehát minél többen utaznak rajta, annál kisebb az egy főre jutó költség.
Némileg komplikáltabb a helyzet a különösen az extrém sportok kedvelői körében népszerű Dragobrát esetében, ahová még Ivano-Frankivszkból is indulnak mikrobuszok. Ezek azonban - a kárpátaljai járatok többségéhez hasonlóan - általában csak Kőrösmezőig (Jaszinya) közlekednek, ahonnan a terep viszontagságait jobban tűrő járműveken lehet tovább utazni a mintegy 1700 méteres tengerszint feletti magasságban elterülő üdülőkig, szállodákig. Némelyik ukrán útikalauz tréfásan megjegyzi, hogy amennyiben a vendégnek van terepjárója, maga is nekivághat az útnak, s ebben az esetben már maga az utazás is egyfajta extrém sportnak tekinthető a terep- és az útviszonyok miatt.
Sajnos az útviszonyok szinte egész Kárpátalja vonatkozásában megkeserítik a turisták, a síelni, kirándulni vágyók életét. Az utak állapota egyébként is közismerten sok kívánnivalót hagy maga után, amihez télen hozzájárul az eltakarítatlan hó, s a parkolóhelyek hiánya a sípályák közelében. Ha mégis sikerül helyet találni valamelyik fizetett parkolóban, az általában 5-10 hrivnyánkba kerül, de akkor még mindig igen távol vagyunk a sípályáktól és a felvonóktól is, azaz gyalogolhatunk a felszereléssel a hátunkon. Egyes vélemények szerint a közlekedési problémák megoldatlansága ma lényegesen több vendéget riaszt el, mint a szolgáltatások borsos ára.
Ami a lakhatást illeti, a karácsonyi-újévi csúcs elmúltával némileg csökkennek az árak, s általában 100 és 250 hrivnya között mozog a szálláshely díjszabása egy éjszakára egy fő számára, bungalót pedig 150-200 hrivnyáért bérelhetünk egy napra. A gyakorlott utazók azt tanácsolják, hogy lehetőség szerint étkezéssel együtt foglaljunk szobát, miután a legtöbb helyen másként nem biztosítható a rendszeres napi háromszori étkezés, s többe is kerül, ha az éttermeket, falatozókat választjuk az üdülőhelyi étkezdék helyett. Az eddig tapasztaltak alapján általánosságban elmondható, hogy a szállás és az étkezés költségei mintegy 10-15 százalékkal nőttek az elmúlt évhez viszonyítva, azaz a drágulás lényegesen alatta marad az infláció, a pénzromlás mértékének.
Ami a télen legtöbbeket érdeklő sípályákat illeti, mindenki találhat a felkészültségének és vérmérsékletének megfelelőt, többségük a kezdők által is igénybe vehető. A nagyobb sítelepeken ma már szinte mindenütt működik felvonó, a legtöbb helyen azonban ez mindössze a drótkötélhez erősített kapaszkodót jelenti, amelynél fogva a síelőt felvontatják a pálya tetejére. E sífelvonók egyszeri használata általában 2-5 hrivnya, a napi bérlet 40-80 hrivnya. Nem jellemző, hogy a felvonóknál hosszú sorok alakuljanak ki, persze csak akkor, ha valamennyi működik. Kivételnek tekinthetők a nagyvárosokhoz közeli pályák is, mint amilyen például a nagybereznai járási Kraszija, ahol a hétvégeken megsokszorozódik a forgalom.
Egyre általánosabb, hogy a sípályák közelében a síeléshez vagy éppen a snowboardozához szükséges felszereléseket is ki lehet kölcsönözni. Egy pár sítalpat 50-60 hrivnyáért, snowboard-deszkát 50-70 hrivnyáért bérelhetünk egy napra. Néhány telepen immár képzett síoktatók is foglalkoznak a kezdőkkel. Igaz, ezen a téren még nem beszélhetünk kialakult piacról, így azután van, ahol 100-150 hrivnyát is elkérnek a tapasztalatlan kezdőktől egyetlen leckéért.
hk
