Offshore: pénzmosoda vagy a vállalkozás motorja?

2009. június 19., 10:00 , 440. szám

800 millió forint tűnt el Simor András magyar jegybankelnök vagyonnyilatkozatából, amely valószínűleg összefüggésbe hozható a bankár Cipruson működtetett offshore-vállalkozásával - olvashattuk minap a magyarországi sajtóban, majd egészen csinos botrány kerekedett abból, hogy mely magyar politikusok rendelkezhetnek még a hazai adófizetés megkerülésének gyanúját felvető külföldi cégekkel. Ennek kapcsán egyre többször merül fel a kérdés: mi az az offshore, mire jó és kinek van olyan Magyarországon vagy Ukrajnában?

Az offshore angol kifejezés szó szerinti jelentése: parton túli, parton kívüli. Azok a vállalatok tartoznak e kategóriába, amelyek a helyben tevékenységet nem folytató cégekre nagyon alacsony (vagy akár nulla) kulcsos társasági nyereségadót alkalmazó adóparadicsomokban vannak bejegyezve - ezáltal (a nem helyben keletkezett) üzleti nyereségük után nem, vagy alig kell adót fizetniük. A gyakorlat olykor - például Cipruson - megköveteli többségében helyi polgárokból álló igazgatótanács vagy felügyelőbizottság létét, a könyvelés, eredményjelentés különböző változatait, de létezik számos "postafiók-cég" alapítását lehetővé tevő helyszín is - például a Bahamák -, ahol az adott cégnek a cégbejegyzésen kívül valóban semmi adminisztrációs kötelezettsége nincs. Néhány - elsősorban európai - helyszín csak bankok és pénzügyi szolgáltatók tekintetében számít offshore-nak, mint például Luxemburg vagy Svájc. Kevéssé ismert, hogy az uniós csatlakozás előtt bizonyos tekintetben Magyarország is offshore helyszínnek számított.

A klasszikus offshore-helyszíneken (ilyen például a Seychelles-szigetek vagy a brit Virgin-szigetek) már évi 600-800 dolláros alapítási és fenntartási díjért céghez lehet jutni 2-6 héten belül. Akár az interneten keresztül, helyi szolgáltató beiktatása nélkül is alapítható offshore társaság. Ezután postán elküldik az okiratokat, és e-mailben vagy telefonon lehet egyeztetni a céggel.

A nem klasszikus adóparadicsomnak számító, de kedvező adózási feltételeket kínáló országokban, például Cipruson vagy Máltán 2-4 hét alatt lehet céget alapítani, 2500-4500 eurós éves díjért. A magasabb árban már benne van a fenntartással kapcsolatos összes költség, valamint a könyvelés, könyvvizsgálat díja is, ezek ugyanis, mint már szó volt róla, kötelezőek Európában.

Az adóparadicsomok, offshore-cégek által mozgatott vagy rejtegetett pénzeket még megbecsülni sem vállalkozik senki, de a legóvatosabb becslések szerint is több ezer milliárd dollárról lehet szó. Egyes vélemények szerint a világ tőkéjének több mint 20 százaléka öt ország - Ciprus, Panama, Svájc, Lichtenstein és Luxemburg adóparadicsomaiban pihen, további 60 százaléka pedig valamilyen offshore-cégekkel összefüggő kereskedelmi-vállalkozási rendszerben működik.

A világszerte művelt adóelkerülésben, avagy elegánsabban fogalmazva adóoptimalizálásban több ezer, de inkább több tízezer ukrán vállalkozó is érdekelt; egyes vélemények szerint Kárpátalján 6-7 üzletember becsült vagyona teszi valóban indokolttá, hogy offshore-cégek bevonásával szervezzék az üzletmenetüket. Ám éppen a "játék" szabályaiból adódóan az ilyen vállalkozók kilétét általában homály fedi, vagy legalábbis bizonyíthatatlan valódi tevékenységük jellege. Mint megfigyelők rámutatnak, érthető, ha a Legfelsőbb Tanácsban ülő 450 milliomos nem szavaz meg olyan törvényt, amely szigorítaná az offshore-cégek tevékenységét az országban...

Julija Timosenko kormányfő ugyan néha megcsördíti a képzeletbeli ostort. Még tavasszal azt mondta például, hogy a válság ellenére éppen azáltal sikerül mégis feltölteni a költségvetést, hogy fokozatosan kihúzzák az ukrán vállalkozókat és pénzüket az offshore-cégekből, azonban egyetlen konkrét esetet sem említett.

Ebben a helyzetben hovatovább az tűnik furcsának, ha valamelyik vállalkozó nem él az offshore kínálta lehetőségekkel, hiszen az állam a maga kiszámíthatatlan szabályozásával és állandó sarcaival gyakorlatilag lehetetlenné teszi az ipar fejlődését, mondják a hozzáértők. A offshore hívei egyenesen úgy fogalmaznak, hogy egy Ukrajnához hasonlóan válságos helyzetű országnak kifejezetten ösztönöznie kellene az offshore-cégekkel való együttműködést, hiszen a kimenekített pénzek általában nem maradnak külföldi bankfiókokban, hanem újabb befektetések formájában visszatérnek származási országaikba, esetleg a jobb feltételeket kínáló gazdaságokba. Csupán egyetlen példa arra, hogy a gondolatmenet nem egészen alaptalan: 2001 és 2007 között a legnagyobb külföldi befektető Ukrajnában Ciprus kicsiny szigete volt, pontosabban az ott bejegyzett offshore-cégek. (szcs/origo.hu)