Horkay Sámuel, az idegenvezető

Az érem másik oldala

2009. június 26., 10:00 , 441. szám

Kárpátalja egyre népszerűbb úti célja főleg a magyar és más környező országbeli turistáknak, de egyre több turistacsoport érkezik Ukrajna távoli megyéiből és Oroszországból is. Mi Horkay Sámuel mérnök urat, a nemrég alakult Kárpátaljai Magyar Idegenvezetők Munkaközösségének elnökét kérdeztük, aki egyben a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének is az elnöke.

– Hogyan lett Horkay Sámuel idegenvezető?

-1989-től, miután "felhúzták a zsilipet", magánszervezésben lassan megindultak Kárpátaljára a vidék iránt érdeklődő turisták, elsősorban Magyarországról. A helyi idegenvezetést kezdetben ismeretségi alapon tanárok, ismerősök vállalták. Én is így cseppentem bele, még a kilencvenes évek legelején: az egyik történelemtanárnő váratlanul megbetegedett, nem volt senki kéznél, és megkértek, hogy nem mutatnám-e meg egy magyarországi csoportnak a munkácsi várat. Akkor még külön el kellett intézni, hogy bejuthassunk a vár területére, irodalom sem nagyon volt hozzá. Később, 1993-ban jött két kedves társaság Békés megyéből, és a vár bemutatásának utórezgéseként velük is én töltöttem el néhány napot.

Ráadásul egyszer hallotta az egyik felszólalásomat a beregszászi Rákóczi-emléktáblánál Kovács Sándor idegenvezető, a Kárpátaljáról szóló útikönyvek szerzője, s megkért, hogy vállaljak el egy győri csoportot. Előtte egy napot utaztam, egészen a Tatár-hágóig és vissza egy általa vezetett turistacsoporttal, hogy ellessem a szakma rejtelmeit. Egyre többször kaptam felkérést, s 2004 óta már rendszeresen vezetek csoportokat.

– Mi mindent kell tudnia egy idegenvezetőnek?

– Sajnos sok a nem megfelelően felkészült idegenvezető vidékünkön, ez a komolyabb magyarországi utazási irodák véleménye, sokan visszaélnek azzal, hogy még mindig jobban ismerik Kárpátalját, mint a turista. Ez az egyik oka, hogy megalakítottuk az egyik turisztikai egyesület keretén belül néhány hónapja a Kárpátaljai Magyar Idegenvezetők Munkaközösségét. A szervezet szakmai célokat tűzött ki maga elé, tömöríteni akarja a megfelelő felkészültségű idegenvezetőket, valamint meg szeretnénk szervezni a továbbképzést. Sajnos, egy kivételével eddig csak falusi turizmus–vendéglátás tanfolyamot szerveztek azok, akiknek ez módjukban áll.

Kárpátalja szakszerű bemutatásához elsősorban ismerni kell a vidék domborzatát, földtörténeti fejlődését, meteorológiai és klimatikus sajátosságait, növény- és állatvilágát, politikai és gazdasági földrajzát, Kárpátalja történelmét az őstörténettől a jelenkorig, néprajzi sajátosságait, irodalmát, népzenéjét, komolyzenei életét. De a turisták gyakran érdeklődnek Kárpátalja gasztronómiai sajátosságai iránt is, szívesen megkóstolnak jellegzetesen helyi, például gombaételeket, ezeket is ismernie kell egy jó idegenvezetőnek. Illik tudni, hogy miben különbözik a brinza fűszerezése Rahó és Volóc környékén, vagy hogy miből főzik ott a pálinkát. Ezt a sok információt máról holnapra az ember nem tudhatja, idő és tudatos keresgélés, informálódás kell ahhoz, hogy ezekre az ismeretekre valaki szert tegyen. És akkor még nem is beszéltünk a turisztikai követelményekről. Úgy kell az utazást felépíteni minden esetben, hogy az a 40-50 utazó azt lássa a vidékünkből, ami leginkább érdekli őket, hogy lehetőleg mindenki élményekkel gazdagodva térhessen haza, amihez pszichológiai érzék is szükséges. A csoport érdeklődésén túl vannak kimondottan szakmai dolgok: mennyit kell beszélni, mennyi szünet legyen, milyen útvonal, időbeosztás, mikor kell feltenni egy CD-t például az adott vidék népzenéjével. Szükség van jó helyi kapcsolatokra, ismerni kell például a mentőbuszok elérhetőségét, tudni kell, hogy melyik étteremben mit főznek jól, melyik helyi rendezvény éppen mikor van stb. A jó előadókészség is fontos, emiatt van az, hogy a legjobb idegenvezetők a tanárok közül kerülnek ki.

– Ön viszont végzettsége szerint gépészmérnök, nem tanár, nem is néprajzos. Tud a műszaki műveltségéből valamit hasznosítani?

– Hasznos lehet olyankor, ha meghibásodik a busz, erre is volt már több esetben példa. De a gépkocsivezetők a legtöbb esetben ilyenkor pótbuszt kérnek.

– Mi érdekli leginkább a magyarországi turistákat?

– Mivel a magyarországi szervezőknek nincs naprakész kárpátaljai helyismeretük, ezért ezek a programok kissé sablonosak. Ha időben kérnek fel, ezt igyekszem korrigálni, színesíteni. Az érdeklődés szerteágazó. De szinte mindig megkérdezik: Kik is a ruszinok? Milyenek a nemzetiségi viszonyok Kárpátalján? Miből élnek itt az emberek? Miért van annyi befejezetlen ház? Mióta lehet külföldre menni? Mennyi egy átlagkereset, egy átlagos nyugdíj? Sokan megkérdezik azt is, hogy mitől ilyen szép ez a Kárpátalja, különösen a hegyvidék. Erre azt szoktam válaszolni, hogy itt közelebb vannak egymáshoz a hegyvonulatok, mint Erdélyben vagy az Észak-nyugati-Felvidéken, mert egy kivételével nincsenek medencék. Sokszor megkérdezik, a sok impériumváltást hogy viselték az itteni népek?

A válaszok kiváltotta reakcióból aztán legtöbbször az is kiderül, kinek milyen a világnézete. A szolyvai emlékparkban elválik, hogy kik azok, akiket cinkosává tett a kommunista diktatúra: ők nem igazán figyelnek. Mindig elmondom: Kárpátalja megismeréséhez hozzátartozik e vidék történelme is, amit viszont nem mi választottunk. Ugyanis arányában ekkora mértékű népirtás egyetlen népet, nemzetiséget sem ért, mint 1944-ben a kárpátaljai magyarságot.

Azt is mindig el szoktam mondani, hogy az 1944-ben elkövetett gaztetteknek persze semmi köze az igazi baloldali értékekhez, mint ahogy a bolsevik gyökerű kommunizmusnak sincs hozzá semmi köze. Az más kérdés persze, hogy kisajátították és kisajátítják a mai napig.

– Csak magyar csoportokat vállal?

– Ukrajnából jött csoportokat is vezetek, orosz nyelven kalauzolom őket. A komoly utazási irodák mindig helyi idegenvezetőt kérnek. Az ukrajnai csoportoknak egy-két vonatkozásban más az érdeklődése, mint a magyarországiaknak, ami érthető. Kárpátalja történelme tekintetében nagyon tájékozatlanok, sőt alaposan félreinformáltak, de nagyon nyitottak és érdeklődőek a helyi hagyományok iránt, legyen az ruszin vagy magyar hagyomány. Általában pozitív tapasztalatokkal távoznak.

– Volt-e olyan emlékezetes eset, ami több év múlva is gyakran eszébe jut?

– Egy székely legényke mindig eszembe jut a Munkács melletti Beregváron. Gondolom, sokan tudják, hogy a beregvári Schönborn-kastély szép parkjában van egy, az Osztrák–Magyar Monarchia kontúrját ábrázoló tó és egy forrás. Ezt az "örök fiatalság" forrásának nevezik. Egy Székelyudvarhelyről érkezett diákcsoporttal jártam egyszer arra, és elmeséltem nekik a forráshoz kötődő legendát, miszerint: egy hegyi pásztor, miután ivott a forrásból, megfiatalodva ment haza féltékeny, házsártos feleségéhez. Az asszony természetesen azt gondolta, hogy valami új kapcsolat lehet a dologban. A pásztor bizonyításképpen odavitte nejét a forráshoz, de hiába mondta neki, hogy csak mértékkel igyon, végül karonülő csecsemőként vitte haza. Szokás szerint viccelődtem az erdélyi diákokkal, hogy ne igyanak a forrásból, mert leisszák magukat a csecsemőkorig, és hazafelé gond lehet az útlevélképpel. Pár másodperc múlva megszólalt az egyik Küküllő menti székely legényke: Samu bácsi! Aki a csecsemőkornál sem hagyja abba, az visszaissza magát az anyja hasába? Vissza fiam, de csak a fogantatásig működik! – válaszoltam (lányos zavaromban).

– Mivel lehetne még vonzóbbá tenni vidékünket a külföldi turisták számára?

– Nagyon szép a természeti környezet, változatos, gazdag a történelmünk. De sajnos a legtöbb esetben nem mondható gyorsnak a határátlépés. Európai színvonalú mosdó csak kevés helyen van, az utak viszont nem olyan rosszak, mint a hírük. A nagyobb városokban nehéz busszal parkolni. Ráadásul a legszebb helyeken is egyre több a szemét. De sokkal kevesebb a panasz, mint ahogy gondolnánk, hamar akklimatizálódnak a turisták, illetve legtöbbjük tudja, hogy hová jött és azt is, hogy miért. Még most is meglátszik ezen a vidéken, hogy ezer évig Közép-Európa része volt. Gyakran meglepődnek, hogy milyen vendégszeretőek és készségesek itt az emberek – a ruszinok is. Erre kitűnő példa, amikor egy esős vasárnap estefelé, hatkor eltört az autóbusz hátsó hídjának H-kerete a hegyvidéken. Körülbelül háromórányira volt a szállás. A legközelebbi, a főúttól félreeső ruszin kisfalu négy kilométerre. Elhatároztam, hogy amelyik irányba megy az első kocsi, oda megyek segítségért. Így is lett: Görög katolikus templom volt a faluban. A kocsmában megkérdeztem: Hol lakik a kurátor? Megmutatták. A kurátor házában az asztalnál három férfi beszélgetett. Elmondtam nekik, hogy segítség kellene. Motoros hegesztő, kocsi, amelyik odavontatja. Nem örültek nekem, hisz sötétedett és az eső is esett. De huszonöt perc múlva már ott állt a hegesztőkészülék és az azt vontató teherkocsi. A hegesztő a busz alá feküdt és megcsinálta a munkát. A gépkocsivezető megkérdezte, hogy mennyibe kerül? Nem fogadtak el pénzt, mondván vasárnap ők nem dolgoznak. Csak segítettek.

Még abban az évben hozott a szervező még egy csoportot és az említett település is szerepelt a programban. Három hatalmas csomagot adtak át a gondnok úrnak, a hegesztőnek meg a sofőrnek. Szabadkoztak ruszinul, hogy ejnye, "pán", nem kellett volna. De a magyarországiak elmondták: itt az a szokás, hogy vasárnap nem dolgoznak, nálunk meg ez a szokás.

– Mi tetszik legjobban a magyarországi látogatóknak?

– A közismertebbeken kívül (munkácsi vár, Vereckei-hágó stb.), ami autóbusszal vagy nagyon rövid sétával is megközelíthető: a Verhovina folyóvölgyei, a Trufanyec- és Sipot-vízesés, a Keleti-Beszkidek és a Borzsa-havasok a Kanora-gerincről, a Kraszna-havasok a Kamjanka-nyeregről, a Csornahora vonulata a Szomárom-hegyről a Tatár-hágó mellett, a Róna-havas a Turja-kanyarulatánál, a Lengyel-Beszkidek az Uzsoki-hágónál, a huszti és a viski erődtemplom, a gerényi rotunda freskói, a máramarosi fatemplomok, az ungvári székesegyház ikonosztáza, az Árpád-vonal bunkerei a Talabor-völgyben, Nagyszőlős látképe a kankói várromról.

Nagyon fontos Kárpátalja számára a turizmus fejlesztése, hisz megvannak hozzá az adottságaink. Talán ez az egyetlen ágazat, amelynek köszönhetően ki lehetne rántani vidékünket a szegénységből. Összegezve elmondhatom: egy élménydús utazás legnagyobb jelentősége, hogy a turisták Ukrajnába érkeznek, de Kárpátaljáról mennek haza.

Badó Zsolt