Szirénázó mentőautók, titkolózás a köbön

Szirénázva száguldó mentőautók és tűzoltók rémítették halálra Beregszász és Makkosjánosi lakóit szerdán délelőtt. Makkosjánosi központját, a guti letérőt és Gátot ellepték a közlekedési rendőrök, sűrű igazoltatással akadályozva a forgalmat és hergelve az arra járókat.

Olvasóink rémülten telefonáltak szerkesztőségünkbe, hogy megtudják a ribillió okát, mivel komoly balesetre, szerencsétlenségre gyanakodtak (érthető, ha a csernobili katasztrófa és néhány hasonló eset után az emberek nyugtalanok mifelénk ilyen helyzetben). Érdeklődésünkre azonban a városi mentőállomáson egyáltalán nem kívántak tájékoztatást adni arról, miért vonult ki a város és a járás szinte valamennyi (egészen pontosan három) mentőautója vidékre, s a rendőrségen is csupán annyit árultak el, hogy valamiféle gyakorlat folyik Gát térségében.

Újságíróink elindultak, hogy a helyszínen győződjenek meg a dolgok állásáról, ám Gát határában, az Izsnyétére vezető bekötőútról nyíló erdei földútnál belügyi katonák állták el útjukat. Az egyenruhások semmiféle érvelésnek, könyörgésnek nem engedtek, a "helyszínt" tehát nem láthatták, sőt azt sem tudhatták meg hitelt érdemlően, hogy mi végre a nagy felfordulás, illetve végső soron ki volna illetékes tájékoztatást adni a történtekről. Viszont nem sokkal később az úton posztoló rendőrök szorgalmasan felírták munkatársaink adatait és a gépkocsijuk rendszámát.

Végül felhívtuk Igor Sztefanecet, a megyei belügyi főosztály lakossági kapcsolatokért felelős osztályának vezetőjét, aki érdeklődésünkre elmondta, hogy tervszerű terrorelhárítási gyakorlatra került sor a térségben a megyei belügyi egységek, az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) megyei főosztálya, a rendkívüli helyzetek minisztériumának kárpátaljai főosztálya és valamennyi egyéb érintett szakszolgálat részvételével.

Tekintettel arra, hogy lapzártánkig az akció nem ért véget, annak eredményeiről sem tudunk beszámolni, kivéve talán azt az egyetlen körülményt, hogy a hatóságoknak "sikerült" félholtra rémíteniük néhány mit sem sejtő lakost. Megértjük, ha úgy gondolják, hogy civilként esetleg nem tudjuk helyén kezelni a terrorizmus elleni harc valamennyi szempontját, de érzékelve az egyszeri emberek aggodalmát, s tapasztalva a megbízható információk hiányát, talán mégsem bűn azt gondolni, hogy a lakosság valamivel bővebb tájékoztatása ez esetben mégsem fenyegette volna a nemzetbiztonságot. Mi változatlanul készen állunk az együttműködésre.

szcs