Tömbszavazás – a magyarság egyetlen esélye

Elnökválasztási dilemmák

Az ukrán államot mint ellenséges erődítményt kell felfogni, ahonnét módszeresen tűz alatt tartják a kárpátaljai magyar közösséget – most például az oktatási rendszerét lövik szét. Ennek az erődítménynek egy részét el kell foglalni ahhoz, hogy közösségünk kikerüljön a létét veszélyeztető kereszttűzből. Egyáltalán lehetséges-e annyi ukrán államigazgatási pozíciót a magyarságnak elkötelezett politikai erő, a KMKSZ ellenőrzése alá vonni, amelyek birtokában nyugalmat, esetleg a kibontakozás lehetőségét lehet biztosítani a mieinknek?

Miután Ukrajna nem jogállam, viszont választásokat tartanak, a fenti kérdésre óvatos igennel lehet válaszolni. El lehet képzelni, hogy megfelelő választási eredményekkel, megfelelő kijevi, ungvári, valamint a magyarlakta járásokban elért eredmények birtokában a magyar párt (KMKSZ) hatékony védelmet tud biztosítani a közösségnek.

Természetesen csakis abban az esetben, ha a magyarok tömbben szavaznak, reálisan mintegy 50 ezernyien. Az elmúlt évek választási eredményei azt mutatják, hogy 40 ezer szavazat fölött már biztosan lenne befutó hely valamelyik parlamenti listán, királycsináló frakció a megyei tanácsban, abszolút többség a Beregszászi járásban, többség közeli eredmény az Ungvári, Nagyszőlősi járásban, Beregszászban, Csapon. Lenne saját frakció Munkácson, Ungváron, a Huszti járásban, számottevő erő lennénk a Munkácsi járásban. Ennyi szavazat birtokában komolyan számolnának velünk a nem technikai elnökjelöltek.

Azt nem tudhatjuk, sikerül-e megmenteni a kárpátaljai magyarságot, az viszont egyértelmű, hogy a közösség életrevalóságát az említett tömbszavazással tudná bizonyítani. Enélkül nem egyszerűen megpecsételődik a sorsunk, hanem a jövő történészei azt is feljegyezhetik, hogy nem is járt nekünk különb végkifejlet, mint néhány ezer magyarul káromkodó kapás és takarító a szláv Kárpátalján.

Jelenleg nem ütjük meg azt a szintet, amelynél a megmaradás járna nekünk. Felelős politikai erőnek nem is lehet így más célja, mint a minimum pontszám előállítása a túlélési teszt kitöltésekor. A KMKSZ nem mondhat le róla, hogy megszerezze a magyarság tömbszavazását, ami nélkül ellenségeink kényének-kedvének maradunk kiszolgáltatva. A tömbszavazás és a megfelelő ukrán államhatalmi pozíciók megszerzése ugyanazon feladat különböző vonatkozásai, az érme két oldala.

Megfelelő viszonyt kiépíteni Ukrajna új elnökével kétségtelenül magyar érdek. Optimális esetben ez úgy történik, hogy kötünk egy jó szerződést a majdani győztes jelölttel, tömbben leszavazunk rá, utána pedig az elnök betartja a szerződésben foglaltakat.

Azért vagyunk gondban, mert a legutóbbi választásokon egy momentum kivételével a fenti sémát sikerült végigvinnünk. A hiányzó momentum természetesen a szerződés teljesítése. Juscsenko és a narancsosok nemhogy a szerződést nem teljesítették, hanem lehetőségeikhez képest a KMKSZ megsemmisítésén ügyködtek, az utóbbi időben pedig hipernacionalista kisebbség-, így magyarellenes politika fűződik az elnök és a miniszterelnöknő nevéhez. A helyzet annál is súlyosabb, hogy közben Janukovics is volt miniszterelnök, az oktatáspolitikában a sovénfordulatra pont akkor került sor.

A 2004 után sorra kerülő választásokon a magyar tömb nagy részét kisebb-nagyobb darabokban széthordták a nasás, BJUT-os, régiós és nevenincs szavazatvásárlók, azok magyarul beszélő csicskásai, nemzetünk árulói. Így nemcsak az a probléma, mennyire tartaná ígéreteit a jelöltünk, hanem hogy egyáltalán akad-e komoly jelölt. Ingyen kiállni egy esélytelen jelölt mellett a biztos bukás, amint ezt az UMDSZ szocialista afférja is mutatja. Egy ilyen esetben még maradék híveink szavazatát sem tudnánk felmutatni.

A helyzetünket tovább súlyosbítja, hogy nem egy választásra, hanem inkább egy választási maratonra kell felkészülnünk az elkövetkező másfél évben. Január–februárban jön az elnökválasztás két fordulója, márciusban a polgármester-választás, pár hónappal később az előrehozott parlamenti választás, 2011 tavasza pedig helyhatósági választás lesz. Az utóbbi az, amelyen saját zászlók alatt vonulhatunk fel, de a lehetőségeinket behatárolja majd, ami ezelőtt történik a parlamenti választásokon, azt pedig, ami az elnökválasztáson.

A KMKSZ novemberben meghozza majd a döntését az ajánlatról, amit a magyar közösségnek tesz az elnökválasztáson követendő viselkedésről. Mind a döntés, mind annak végrehajtása nehéz lesz. Szükséges tehát, hogy a kárpátaljai magyarság egész politikai közvéleménye belemerüljön az elnökválasztási dilemmába, mert együtt talán lesz esélyünk megfelelően kezelni azt.

Kovács Miklós